A követelések „év végi” értékelése

Hogyan kezeljük az értékvesztést és behajthatatlansági leírást?

A számvitelről szóló törvény 164. § (1) bekezdése értelmében a könyvviteli zárlat során, az üzleti év végén el kell végezni a folyamatos könyvelést teljessé tevő helyesbítő, egyeztető, összesítő könyvelési munkákat. Ennek lényeges pontja a követelések értékelése.

Ha egy „nyitott” követelést minősíteni kell, először két szempontot kell megvizsgálni

  • kell-e értékvesztést elszámolni a követelésre, vagy
  • a követelés nem minősül-e behajthatatlan követelésnek és ezáltal le kell-e írni az üzleti év hitelezési veszteségeként?

Értékvesztést a Számviteli törvény alapján a következő esetben kell elszámolni:

A számvitelről szóló törvény 55. § (1) bekezdése előírja, hogy „A vevő, az adós minősítése alapján az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél (ideértve a hitelintézetekkel, pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket, továbbá a bevételek aktív időbeli elhatárolása között lévő követelésjellegű tételeket is) értékvesztést kell elszámolni – a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján – a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti – veszteségjellegű – különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.”

A fentiek alapján tehát, ha nem várható, hogy a követelés 100%-a be fog folyni (és a követelés nem minősül behajthatatlannak – lásd később), akkor a várhatóan nem befolyó összegben értékvesztést kell elszámolni. Az értékvesztés nem jelenti a követelés könyvekből történő kivezetését (leírását). Technikailag (a könyvelésben) úgy valósul meg, hogy az értékvesztést elszámoljuk egyéb ráfordításként (tehát csökkenti az eredményt, lásd Sztv. 81. § (4) a. pont), illetve ugyanekkora összeget könyvelünk a nyilvántartott értékvesztés (eszköz)számla követel oldalára, tehát a könyvekből nem „tűnik el”, de mivel az elszámolt értékvesztés ellentétes előjelű, csökkenti a vevők mérlegértékét az elszámolt értékvesztés összegével. Erre azért van szükség, hogy a mérlegben kimutatott vevőkövetelés összege mindig a „valóságot”, a várhatóan ténylegesen befolyó követelések összegét mutassa. Ezért is szokták ezt a könyvvizsgálók kiemelten ellenőrizni.

A Számviteli törvény 55. § (2) bekezdése az alábbi lehetőséget biztosítja: „A vevőnként, az adósonként kisösszegű követelések könyvvitelben elkülönített csoportjára – a vevők, az adósok együttes minősítése alapján – az értékvesztés összege ezen követelések nyilvántartásba vételi értékének százalékában is meghatározható, egy összegben elszámolható, elkülönítetten kimutatható.”

A fenti lehetőség alapján szokta a vállalkozások többsége a vevőkövetelések értékvesztését az esedékességtől eltelt napoktól függően, százalékos arányban meghatározni (példaként):

esedékességtől eltelt idő 0-60 nap 61-90 nap 91-180 nap 181-365 nap >365 nap
elszámolandó értékvesztés a könyv szerinti érték %-ában 3% 5% 10% 20% 35%

Azt, hogy adott cég milyen időintervallumokat alkalmaz és azokhoz milyen %-ot rendel, a számviteli politikában kell rögzíteni. Azt is a cég számviteli politikája rögzíti, hogy mit minősít kis összegű követelésnek, amelyekre a fenti, általános elszámolás alkalmazható. A fajlagosan nagy értékű vevőköveteléseket mindig egyedileg kell értékelni! Megjegyzendő továbbá, hogy a Számviteli törvény a vevő, az adós minősítését írja elő, így ha egy vevő esetében fizetésképtelenségről szerzünk tudomást, ezt az információt az adott vevővel szembeni összes követelés értékelésekor figyelembe kell venni.

Amennyiben mégis befolyik, vagy a rendelkezésre álló megbízható információk alapján reális esély mutatkozik arra, hogy befolyik a korábban értékvesztett összeg, akkor az értékvesztést az egyéb bevételekkel szemben vissza kell vezetni. A visszaírás során figyelemmel kell lenni arra, hogy a visszaírással a követelés könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a nyilvántartásba vételi (devizakövetelés esetén a 60. § szerinti árfolyamon számított) értékét, illetve értelemszerűen csak legfeljebb a korábban elszámolt értékvesztésnek megfelelő összeg írható vissza.

Látható tehát, hogy az értékvesztés nem végleges „leírás”. Emiatt a társasági adóról szóló törvény nem ismeri el, mint adóalapot csökkentő ráfordítást, így az elszámolt értékvesztés összegével (mint egyéb ráfordítással) csökkentett társasági adóalapot ugyanekkora összeggel vissza kell növelni (Tao tv. 8. § (1) gy. pont). Ennek megfelelően a korábban elszámolt értékvesztés visszaírása pedig csökkenti a társasági adóalapot a visszaírásnak megfelelő összeggel, a visszaírás adóévében (Tao tv. 7. § (1) n. pont).

Az értékvesztés elszámolása előtt azonban meg kell vizsgálni, hogy a követelés nem minősül-e behajthatatlan követelésnek, mivel behajthatatlan követelés a Számviteli törvény 65. § (7) bekezdése értelmében nem mutatható ki a mérlegben. „A részben vagy egészében behajthatatlan követelést legkésőbb a mérlegkészítéskor – a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján – az üzleti év hitelezési veszteségeként – le kell írni.”

A Számviteli törvény 3. § (4) 10. pontja szerint behajthatatlannak minősül az a követelés:

„a) amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi (amennyiben a végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre és a végrehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság – nemleges foglalási jegyzőkönyv alapján – vélelmezhető),

b) amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett,

c) amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet,

d) amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet,

e) amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a fizetési meghagyásos eljárással, a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a fizetési meghagyásos eljárás, a végrehajtás veszteséget eredményez vagy növeli a veszteséget), amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása „igazoltan” nem járt eredménnyel,

f) amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet,

g) amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.

A behajthatatlanság tényét és mértékét bizonyítani kell.”

Ha egy követelés, vagy annak meghatározott része a fenti feltételek bármelyikének megfelel, akkor „le kell írni”, vagyis ki kell vezetni a könyvekből a követelést, vagy annak érintett részét (ilyen esetben értékvesztést nem szabad elszámolni leírás helyett). A könyvelésben az elszámolása hasonló az értékvesztéshez, mivel itt is egyéb ráfordításként számoljuk el a leírt követelést (Sztv. 81. § (3) b. pont), azonban a vevők közül teljesen kivezetjük a tételt, nem csak ellentétes előjellel tüntetjük fel, mint az értékvesztés esetében.

A társasági adóról szóló törvény a behajthatatlan követelés leírását elismeri, mint adóalapot csökkentő ráfordítást, azonban a társasági adótörvény szerinti behajthatatlan követelés feltételei nem azonosak a Számviteli törvény szerinti behajthatatlan követelés fentebb felsorolt pontjaival

A társasági adótörvény szerint behajthatatlan követelés (4. § 4/a. pont):

„az a követelés, amely megfelel a számvitelről szóló törvény szerinti behajthatatlan követelés fogalmának, valamint azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető”

A fenti jogszabályhely alapján tehát a társasági adóban ráfordításként nem elismert (vagyis adóalap növelő tételként kezelendő) az a behajthatatlan követelés, amelyet azért írtak le, mert elévült, vagy mert bíróság előtt nem érvényesíthető, ugyanakkor el lehet számolni a legalább egy éve ki nem egyenlített követelések 20%-át behajthatatlan követelésként – a társasági adó által ráfordításként elismert módon – akkor is, ha az nem teljesíti a Számviteli törvényben meghatározott behajthatatlanság feltételeit, de ebben az esetben is áll az a két feltétel, hogy a követelés bíróság előtt érvényesíthető legyen és ne legyen elévült.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy az értékvesztést vagy a behajthatatlanság miatti leírást a törvényi feltételek fennállása esetén – az év végi zárlat során – a vállalkozásnak el kell számolnia és megfelelően kell dokumentálnia.

Megjegyzendő, hogy amennyiben egy korábban értékvesztett követelés behajthatatlanná válik, akkor az értékvesztést nem szabad az egyéb bevételekkel szemben visszaírni, majd a követelést hitelezési veszteség gyanánt újból egyéb ráfordításként elszámolni. Ilyen esetben a követelések és a követelések értékvesztése számla megfelelő összevezetésével kell a mérlegből kivezetni a követelés összegét. Ebben az esetben a követelés bekerülési értékéből a behajthatatlanná vált rész összege társasági adóalap csökkentő tétel, de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés (tehát a korábban adóalap növelő tételként elszámolt) összegéig (Tao tv. 7. § (1) n. pont).

* * *

Legyél az elsők között! Írd be tavaszi konferenciáink dátumait már most a naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel! >> KEDVEZMÉNYES KONFERENCIANAPTÁR 2016 – TAVASZ

Személyre szabott böngészési élmény?

Az 5percadó sütiket használ információk tárolására az eszközödön, valamint személyes adatokat dolgoz fel, hogy személyre szabott tartalmakat és hirdetéseket jelenítsen meg, mérje azok teljesítményét, és továbbfejlessze szolgáltatásait.
Az alábbi lehetőségek közül választva elfogadhatod, elutasíthatod, illetve személyre is szabhatod az adataidnak a feldolgozását. A beállításaidat 6 hónapig a "consent" nevű cookie tárolja. Beállításaidat bármikor módosíthatod, ha a láblécben a "Süti beállítások" menüpontra kattintasz. A weboldal adatkezelője a PENTA UNIÓ Oktatási Centrum Zrt.

Ezek a sütik az oldal alapvető működéséhez szükségesek, nélkülük a weboldal nem tud megfelelően működni.
Személyes adatokat nem tárolnak, és kizárólag technikai célokat szolgálnak.

Elengedhetetlen sütik

Ezek a sütik segítenek megérteni, hogyan használják látogatóink a weboldalt – például mely oldalakat keresik fel, mennyi időt töltenek az egyes tartalmakon vagy milyen eszközről érkeznek.
Személyes azonosítás vagy hirdetési célú adatfeldolgozás nem történik, az adatok kizárólag statisztikai és teljesítmény-elemzési célra kerülnek felhasználásra, hogy fejleszthessük a weboldal tartalmát és működését.

Funkcionális sütik

A marketing célú sütik segítségével a Google Analytics és más szolgáltatók (pl. Google Ads, Facebook Pixel) adatokat gyűjtenek arról, hogy a látogatók milyen tartalmak és szolgáltatások iránt érdeklődnek. Ezek lehetővé teszik a személyre szabott hirdetések, remarketing kampányok és konverzió-mérések megjelenítését.
Az elfogadással hozzájárulsz ahhoz, hogy a Google és partnerei a böngészési tevékenységhez kapcsolódó adatokat (pl. IP-cím, érdeklődési kör, látogatási útvonal) marketing és elemzési célokra használják a Google Adatvédelmi irányelveinek megfelelően

Marketing

Beállításaidat bármikor módosíthatod, ha a láblécben a "Süti beállítások" menüpontra kattintasz.

Összes elfogadása Beállítások mentése