A behajthatatlan követelés 2020-tól Áfa törvénybe iktatott új szabálya – 2. rész

Az európai bírósági ügyben közreműködő szakértő szemével

Az előző számunkban részletesen ismertettük a nemrégiben magyar ügyben meghozott európai végzés tartalmát, az ennek kapcsán lehetővé vált eljárást, valamint annak buktatóit az európai bírósági eljárásban az ügyfél részéről közreműködő szakértő szemével.

Ebben a számunkban szintén a vonatkozó európai bírósági eljárásban közreműködő szakértő ismerteti az Áfa törvénybe 2020-tól beiktatásra kerülő új szabályt.

Mint ahogy előző számunkban részletesen kifejtettük, a magyar jogalkotó a C-292/19. számú PORR Építési Kft. ügyében megindult előzetes döntéshozatali eljárás kapcsán került tovább nem halogatható lépéskényszerbe (amely ügyben e sorok írója az ügyfél oldalán szakértőként közreműködött). Ennek az ügynek a közvetlen előzménye a 246/16. számú Enzo di Maura ügyben hozott európai bírósági határozat.

1) Általános alapelvek a magyar szabályozás tükrében

A részletszabályok ismertetését megelőzően nézzük az új szabály lényegét

A 2020-tól bevezetendő új szabály lényege – ami az uniós szabályozásnak teljes mértékben megfelel -, hogy a számlakibocsátó adóalany utólagos adóalap csökkentés során az áfa bevallásban kapja vissza a behajthatatlan követelés címén megfizetett áfát. Mivel a teljesítés vitathatatlanul megtörtént, ezért nincs lehetőség és szükség sem számlahelyesbítésre, illetve a számla érvénytelenítésére, hanem számlahelyesbítés nélkül kerül sor az adóalap csökkentésre.

Akkor mi az adóalap csökkentés bizonylata? Amennyiben a számlabefogadó még létezik, akkor a későbbiekben ismertetendő értesítés, amit a számlakibocsátó a számlabefogadó felé állít ki. (A későbbiekben látni fogjuk, hogy ez alapján az értesítés alapján visszafizetési kötelezettsége keletkezik a számla befogadójának, amennyiben eredetileg levonta a szóban forgó számla áfa tartalmát.) Amennyiben időközben már megszűnt a számlabefogadó, akkor értelemszerűen nincs másik szereplő, aki felé ki lehetne állítani bármilyen bizonylatot, így csak a behajthatatlankénti elszámolás belső dokumentációja és az áfa bevallás során kitöltött nyomtatvány melléklet áll rendelkezésre.

A jogalkotó úgy döntött, hogy 2020-tól az eredeti teljesítési időpontra történő önellenőrzéssel engedi csak érvényesíteni a behajthatatlan követelés címén visszajáró áfát. Lehetett volna más álláspontra is jutni azt a szempontot figyelembe véve, hogy a vonatkozó európai bírósági döntések egyértelműen kimondják, hogy a behajthatatlanság címén történő nemfizetés nem helyezi vissza a feleket az eredeti állapotba, hiszen a teljesítés megtörtént, csak egy utóbb bekövetkezett körülmény folytán az ezért a teljesítésért járó ellenértéket nem kapja meg az adóalany.

A másik sajátossága a magyar szabályozásnak, hogy csak adóalany számlabefogadó esetén engedi meg az adóalap csökkentést. Ez így nincs direkt módon kimondva a törvényben, de a törvényelőkészítő abból a rendelkezésből vonja le ezt a következtetést – azaz oda bújtatta el ezt a tilalmat -, hogy a behajthatatlanság címén történő adóalap csökkentésnek az a feltétele, hogy az önellenőrzéshez csatlakozó pótlapon az adóalanynak közölnie kell a számlabefogadó adószámát. Megjegyezzük, hogy ez az értelmezés két szempontból is aggályosnak tűnik. Egyrészt – mint ahogy az Európai Bíróság több ízben is kimondta – formai feltétel nem teljesítése (mint ahogy a jelen esetben az adószám csak formai feltételként szerepel) nem vezethet az anyagi jogosultság megvonásához. Másrészt, ha ez a szűkítés anyagi jogi feltételként konkrétan szerepelne a törvényben – mármint az, hogy csak adóalany számlabefogadó esetén alkalmazható az adóalap csökkentés – ez a közösségi jogból következő alapjog indokolatlan szűkítését is eredményezhetné, ugyanis egyik vonatkozó európai bírósági határozatokban sincs olyan megszorítás, ami arra utalna, hogy különbséget lehetne tenni adóalany és nem adóalany számlabefogadó között.

Utalva az előző részben közöltekre, véleményünk szerint közvetlenül a közösségi jogra hivatkozva esetleg lehetőség lehet nem adóalany számlabefogadók esetén is a visszatérítési eljárás megindítására.

A behajthatatlan követelés fogalmának meghatározása tagállami hatáskör azzal, hogy a tagállam ezzel a meghatározással nem teheti lehetetlenné, illetve indokolatlanul nehézzé az e címen történő adóalap csökkentést. Az előző számban az Enzo Di Maura ügy kapcsán már leszögeztük, hogy a szabályozás nem korlátozhatja olyan esetekre a behajthatatlankénti adóalap csökkentést, amikor már biztos, hogy végérvényesen behajthatatlan a követelés, hanem már akkor is meg kell engedni a leírás lehetőségét, amikor már erősen valószínű, hogy véglegesen behajthatatlan a követelés. Természetesen amennyiben az adóalap csökkentést követően mégis fizet a vevő, akkor az adóalap csökkentés során visszaigényelt adót vissza kell fizetnie a számlakibocsátónak a költségvetés felé.

Ennek az uniós követelménynek a magyar szabályozás annyiban megfelel, hogy nem kell majd megvárni a behajthatatlankénti adóalap csökkentéssel azt az állapotot, amikor már teljes bizonyossággal állítható, hogy a vevő nem fog fizetni, azaz a szabályozás nem fogja megkívánni, hogy a számlabefogadót számolják fel, töröljék a cégnyilvántartásból, hanem ennél korábbi időpontban is lehetőség lesz az adóalap csökkentésre. Abból a szempontból viszont aggályos a szabályozás, hogy nagyon sok korlátozó feltételt hoz a számlakibocsátó és a számlabefogadó személyére, illetve magára a követelésre, amelyek megint csak felvetik annak a lehetőségét, hogy e feltételeknek való meg nem felelés esetén megfontolandó lehet még idén közvetlenül a közösségi jogra hivatkozva megindítani az eljárást.

Amit még itt a témakör elején mindenképpen meg kell említeni, az az, hogy az Áfa tv. 2020-tól hatályba lépő szabálya szűk időbeliségben engedi meg a behajthatatlankénti adóalap csökkentést, mivel kizárólag a 2015. december 31-ét követő teljesítési időpontú követelések tekintetében engedi alkalmazni ezt a lehetőséget. Ez is aggályosnak látszik annyiban, hogy a korábbi teljesítési időpontú követelések tekintetében a magyar állam hibájából – azért mert eddig egyáltalán nem tartalmazott adóalap csökkentési lehetőséget az Áfa tv. – az adóalanyok véglegesen elestek a közösségi jogban alapjogként definiált adóalap csökkentési lehetőségtől. Erre tekintettel korábbi teljesítési időpontú ügyleteknél szintén még az idei jogérvényesítést javasoljuk közvetlenül a közösségi jogra hivatkozva.

2) A behajthatatlan követelés fogalma

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) meghatározza, hogy mit tekint behajthatatlan követelésnek, tehát milyen követelések esetén jöhet egyáltalán szóba az adóalap csökkentés. A meghatározásnak semmi köze nincs a számviteli behajthatatlansághoz, hanem erre saját fogalmat ad az Áfa tv. 259. § 3/A. pontja.

E szerint a behajthatatlan követelés:

  • Termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás alapján keletkezett – ez azt jelenti egyrészt, hogy csak az áfa körbe tartozó, adóköteles követelések esetén van mód adóalap csökkentésre, például kártérítés vagy egyéb áfa körbe nem tartozó szankciók esetén nincs ilyen lehetőség. Azt is jelenti továbbá ez a kitétel, hogy amennyiben engedményezik a követelést, az engedményes – az új jogosult – semmiképpen nem élhet a behajthatatlankénti adóalap csökkentéssel, mivel nem ő teljesítette a termékértékesítést, illetve a szolgáltatásnyújtást. (Majd a későbbiekben fogjuk látni, hogy a hivatalos álláspont szerint ilyenkor az engedményező sem élhet az adóalap csökkentés lehetőségével, amit mindenképpen problémásnak tartunk.)
  • Követelésként fennálló ellenérték vagy részellenérték adót is tartalmazó összege – ebből a kitételből egyrészt az következik, hogy a behajthatatlankénti adóalap csökkentés időpontjában még követelésként kell fennállnia a szóban forgó összegnek, azaz nem lehet kiegyenlített. Másrészt ebből az is következik, hogy mivel részellenértéket is említ a szabályozás, ezért ha az adott számlakövetelés csak részben van kiegyenlítve, akkor a kiegyenlítetlen követelés erejéig – egyéb feltételek megléte esetén – alkalmazható az adóalap csökkentés. Az 5. pontban kifejtettekre is utalva ez a feltétel azt is jelenti, hogy az eredeti értékesítőnél, szolgáltatásnyújtónál kell, hogy követelésként fennálljon ez az összeg.
  • Amelyet a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója ekként (azaz behajthatatlanként) számol el nyilvántartásában az Áfa tv-ben nevesített négy ok valamelyike alapján. Az okok felsorolása kimerítő, azaz nincsen további ok, ami alapján behajthatatlankénti elszámolásra az Áfa tv. rendszerében lehetőség lenne. A felsorolásból fogjuk látni, hogy például azok a követelések az Áfa alkalmazásában nem minősülhetnek behajthatatlannak, amelyeket számviteli szempontból csak azért ítélünk ilyennek, mert a költség-haszon elv alapján többe kerülne a behajtásuk mint amekkora nyereséget elérnénk a követelés kiegyenlítésével. Fontos tudni azt is, hogy az okokat egyenként, követelésenként kell mindig meghatároznunk és a nyilvántartásunkban is külön megjelölve rögzítenünk. Arra is figyeljünk, hogy az áfa szabályai miatt e körben külön nyilvántartást kell vezetnünk, nem elegendő a számviteli nyilvántartás.

* * *

Értesülj első kézből a 2020. évi jogszabályváltozásokból>> Adóegyetem 2020

Amennyiben érdeklődsz a számvitelt és az adózást érintő változások iránt, akkor a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében számítunk részvételedre a mérlegképes könyvelők kötelező továbbképzésén:

Hozzászólások

Jelenleg nincs hozzászólás, légy te az első!

Értékelés, hozzászólás
Az értékeléshez és hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!