Ebben az összefoglalóban megtalálható minden, amit az utazási költségekről áfa szempontból tudni kell. Többek között olyan kérdésekre adok választ, hogy mi a helyzet akkor, ha a munkáltató térítést kér a dolgozók munkahelyre történő szállításáért? Mikor vonható le az utazással összefüggésben felmerült költségek áfa tartalma? Hogyan kezelendő az utazási bérlet, illetve menetjegy áfa tartalma?

1) Személygépkocsi költségtérítés fizetése a dolgozónak

Amennyiben a munkáltató utazási költségtérítést fizet a dolgozónak, akkor nem teljesül áfa hatálya alá tartozó szolgáltatásnyújtás, így nincs áfa fizetés kötelezettség. Tekintettel arra, hogy nem történik áfa körbe tartozó ügylet, így csak számviteli bizonylatot kell kiállítani, nincs számla kiállítási kötelezettség.

2) Csoportos munkásszállítás

A csoportos munkásszállítás áfa kötelezettségének megítélése során annak nincs jelentősége, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.)  csoportos munkásszállításának megfelel-e az adott ügylet, csak annak, hogy a munkáltató kér-e ellenértéket.

Amennyiben a munkáltató térítést kér a dolgozók munkahelyre történő szállításáért, akkor adóköteles (27%) szolgáltatásnyújtás történik, amelyről minden dolgozó felé egyenként kell kiállítani számlát. Nem elegendő csak valamilyen számviteli bizonylatot kiállítani az ügyletről. Ha aránytalanul alacsony a piaci értékhez képest a térítés, akkor fel kell korrigálni az adóbevallásban az adóalapot a piaci értékre (általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényben (Áfa tv.) 67.§), tekintettel arra, hogy a munkáltató és a dolgozó nem független felek és a dolgozó nem jogosult adólevonásra. A piaci érték az az érték, amelyet a magánszemélynek normál piaci viszonyok között fizetnie kellene ezért a szolgáltatásért, illetve ha nincsenek ilyen körülmények, akkor az az érték, ami kiadásként felmerült a munkáltatónál a szolgáltatás teljesítése érdekében. Mivel adóköteles ellenérték fejében teljesített szolgáltatást végez a munkáltató, a személyszállító alvállalkozó által felszámított áfát le tudja vonni.

Ha nem kér térítést a személyszállításért a dolgozótól, akkor alapesetben a személyszállító alvállalkozó által felszámított adó nem vonható le, tekintettel arra, hogy a dolgozó munkába szállítása alapvetően vállalkozásától idegen célokat, a munkavállaló személyes szükségletét fedezi. Ingyenes szolgáltatásra azonban csak akkor kell áfát fizetni az Áfa tv. 14.§ (1) bekezdéssel összefüggésben, ha a szolgáltatás nyújtásához kapcsolódóan az adó levonható. Ebből következően az adó levonással nem lehet élni, viszont ingyenes szolgáltatásnyújtás címén nem kell áfát fizetni.

Ha a munkáltató saját maga szállít és ezért az áfa levonható volt, akkor ingyenes szolgáltatásnyújtás címén áfa kötelezettség keletkezik (14.§ (1) bekezdés), mert a munkába járás biztosítása alapesetben vállalkozásidegen cél. (Abból kell kiindulni, hogy a munkajogi szabályok alapján a munkavállaló kötelezettsége a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, azaz általános esetben, a munkáltató által a munkavállalók utazásának megszervezése (biztosítása) a munkáltató gazdasági érdekkörén kívül esik.) Az adó alapja az a költség, ami kiadásként felmerült az ingyenes szolgáltatás érdekében (Áfa tv. 69.§), ami nem feltétlenül azonos a szolgáltatás piaci árával.

Vannak azonban olyan rendkívüli körülmények, amelyek megalapozzák, hogy a munkáltató áfa teher nélkül szállíttatja a dolgozót, annak ellenére, hogy ingyenesen utaztatja. Ha nem kér térítést a dolgozótól, és tömegközlekedéssel nem lehetséges vagy aránytalanul nagy nehézségekbe ütközne a megközelítés, akkor munkáltató számára – működése biztosítása érdekében – szükséges, hogy a munkavállalók utazásáról gondoskodjon. Ilyen esetben a felmerült áfa levonható, és nem keletkezik ingyenes szolgáltatás címén áfa kötelezettség a munkáltatónál továbbá bizonylat kiállítási kötelezettség sem merül fel.

Ezt támasztják alá a 2001/87. és 2007/3. számú Adózási kérdések, amelyek szerint a munkába járást főszabály szerint a munkavállalónak magának kell megoldania, ugyanakkor sajátos körülmények fennállása esetén – amennyiben a munkavállaló speciális munkarendjére tekintettel nem tudja igénybe venni a tömegközlekedést, vagy a munkahely megközelítése ilyen módon lehetetlen – a személyszállítás a munkavégzés biztosítása érdekében történik, az a munkáltató gazdasági érdekeit szolgálja. A fenti álláspontot támasztja alá számos Európai Bírósági ítélet is (pl. Julius Fillibeck ügyében hozott C-258/95. számú ítélet), amelyek megerősítik, hogy amennyiben más megfelelő közlekedési eszköz, mód csak nagy nehézségek árán érhető el a munkavállalók számára, a munkavállalók szállítása a munkáltató gazdasági tevékenysége érdekében szükséges.

Hogyan kell ezt érteni a gyakorlatban?

Elsődlegesen természetesen idetartoznak azok az esetek, amelyeknél egyáltalán nem megoldott (mert nincsen tömegközlekedés) a műszak kezdetéhez igazodó munkába járás, mert a munkavállalónak nincs lehetősége menetrendszerű közlekedési eszköz igénybevételére a munkahely elhelyezkedésére, illetve a műszakok beosztására tekintettel, ott a munkába járás munkáltató általi megszervezése a munkavégzés feltételeinek biztosítását jelenti, és a munkáltató rendeltetésszerű működését szolgálja. De ide tartoznak azok az esetek, amikor van ugyan tömegközlekedés, csak a munkavállalók számára a munkahely tömegközlekedési eszközzel való megközelítése – a munkahelyre történő eljutáshoz szükséges átlagos utazási időt is figyelembe véve – aránytalan nehézséggel járna, mert a járatok menetrendjéből adódó várakozás a menetidővel együtt egy útvonalon aránytalanul nagy időráfordítást igényelne, vagy a többszöri átszállás okozna aránytalanul nagy nehézséget, vagy a megálló van aránytalanul nagy távolságban a lakóhelytől illetve a munkahelytől.

Nem megközelíthető a munkavégzés helye a munkavállalók számára abban az esetben sem, ha az érintett munkavállalók száma a tömegközlekedési eszközök befogadóképességét meghaladja és az a helyzet áll elő, hogy a munkavállalóknak csak egy része tudja igénybe venni a tömegközlekedési járatokat. Ehhez hasonlóan nem megoldott tömegközlekedéssel a munkába járás, ha a tömegközlekedési járatok menetrendje nem biztosítja a munkavállalók számára, hogy a műszak kezdete előtt a munkafelvételhez szükséges teendőket (pl. biztonsági ellenőrzést, biztonsági kapun történő beengedés, munkaruhába átöltözés, a telephelyen a munkavégzés helyére eljutás, műszak felvétele stb) figyelembe véve a munkába álláshoz megfelelő időben érkezzenek, vagy a munkaidő végével nem biztosít a munkahely elhagyásához megfelelő időtartamot.

3) Taxiköltség, parkolási díj, úthasználati díj

Az Áfa tv. szabályai szerint még akkor sem vonható le az alábbi, utazással összefüggésben felmerült költségek áfa tartalma, ha az adóköteles tevékenységet végző adóalanynál hivatalos úttal összefüggésben merülnek fel:

• taxiköltség áfája (Áfa tv. 124.§ (2) bekezdés d) pont)
• parkolási díj áfája (Áfa tv. 124.§ (2) bekezdés e) pont), kivéve, ha igazoltan az általa üzemben tartott, 3,5 tonnát meghaladó legnagyobb össztömegű szárazföldi közlekedési eszköz üzemeltetése érdekében hasznosítja;
• úthasználati díj áfája (Áfa tv. 124.§ (2) bekezdés f) pont), kivéve, ha igazoltan az általa üzemben tartott, 3,5 tonnát meghaladó legnagyobb össztömegű szárazföldi közlekedési eszköz üzemeltetése érdekében hasznosítja;

Azonban lehetőség van a fenti költségek áfa tartalmának levonására, ha ezeket a költségeket közvetített szolgáltatásként továbbszámlázzák (Áfa tv. 125.§ (1) bekezdés d) pont), függetlenül attól, hogy a munkavállaló felé (azért mert magáncélból merült fel), akár egy másik cég felé (azért mert egy másik cég érdekében vette igénybe ezeket a költségeket) kerül sor a továbbszámlázásra. A továbbszámlázás természetesen azt is jelenti, hogy térítést kell kérni ezekért a felmerült költségekért. (Amennyiben dolgozó felé kerül sor a továbbszámlázásra és a bekért térítés aránytalanul alacsony, akkor a szokásos piaci árra történő korrekció az adóbevallásban nem maradhat el.)

4) Utazási bérlet

E tekintetben alapvetően kétféle konstrukció szokott előfordulni.

Az egyik esetben a munkáltató vásárolja meg az utazási bérletet vagy a munkáltató nevére szóló számlával vásárolja meg a dolgozó. Tekintettel arra, hogy a munkáltató felé állították ki a számlát, adójogi értelemben úgy minősül ez az eset, mintha a munkáltató vette volna igénybe az utazási szolgáltatást.

Nem vonható le az utazási bérlet, illetve menetjegy áfa tartalma a munkáltatónál, ha az munkába járáshoz és nem üzleti úthoz szükséges és ingyenesen biztosítja a munkáltató, vagy 100%-os térítést fizet a dolgozó felé az általa megvásárolt bérletre. Ilyen esetben nem kell áfa hatálya alá tartozó bizonylatot kiállítani a dolgozó felé a munkáltatónak, tekintve, hogy az adó levonhatatlansága miatt az ingyenes szolgáltatás nem tartozik az áfa hatálya alá.

Levonható az utazási bérlet teljes áfa tartalma a munkáltatónál a nevére szóló számla alapján, ha nem a teljes összeget téríti meg a dolgozónak (pl. 86%-ot). Ez utóbbi esetben az adólevonásra nincs hatással, ha a dolgozó által viselt rész aránytalanul alacsony. De ha nem 100%-os a térítés a dolgozó felé, akkor a maradék összeget (pl a 14%-os „önrészt”,) ki kell számlázni a dolgozó felé. Nem elegendő csak számviteli bizonylatot kiállítani, hanem a dolgozók nevére szólóan egyedi számlákat kell kibocsátani. Sajnálatos módon akkor sem mellőzhető a számla kiállítás, ha a munkáltató nem él az adólevonással, ugyanis a munkáltató nevére szóló közlekedési szolgáltatói számla és a dolgozónak fizetett nem 100%-os térítés miatt ellenérték fejében szolgáltatást nyújt a munkavállaló felé a munkáltató. Ez a konstrukció közvetített szolgáltatásnak minősül, úgy kell tekinteni, hogy a munkáltató saját nevében a dolgozó javára közlekedési szolgáltatást rendel meg és közvetít.

Ugyanezen konstrukció esetében, ha nem jogszabály kötelezi a munkáltatót a térítésre (pl helyi közlekedés), akkor további kötelezettség, hogy a szokásos piaci árra – utazási bérlet árára – fel kell korrigálni a munkáltatónak az adó alapját az adóbevallás elkészítése során. (Áfa tv. 67.§ (1) bekezdés b) pont). Ha azonban jogszabály írja elő kötelezően a térítést (például helyközi közlekedésnél a bérlet ára 86%-ának megtérítését), akkor függetlenül attól, hogy aránytalanul alacsony a munkavállaló által viselt „önrész” – ami jelen esetben a munkáltató és a dolgozó viszonylatában ellenértéknek minősül – , nem kell felkorrigálnia a munkáltatónak az adóalapot a szokásos piaci árra, mivel jogszabály kötelezően írja elő az aránytalanul alacsony ellenértéket (Áfa tv. 67.§ (2) bekezdés). De a 14%-os „önrészre”, mint adóköteles szolgáltatás ellenértékére ilyen esetben is áfa fizetési kötelezettsége és bizonylat kiállítási kötelezettsége van a munkáltatónak, amely nem váltható ki azzal, ha nem vonja le a beszerzési áfát, mivel ellenértékes ügylet lévén ez az adókötelezettség nem feltételes. A nevére szóló számla alapján a munkáltató levonhatja a teljes beszerzési áfát, amiből láthatóan ezzel a konstrukció áfa megtakarítást lehet elérni, azonban többlet adminisztrációt – számlakiállítást – igényel.

A másik konstrukció szerint a dolgozó a saját nevében veszi meg az utazási bérletet, menetjegyet és nem kér a munkáltató nevére számlát. Ez áfa szempontjából egyszerűbb eljárást eredményez, mivel ilyen esetben a munkáltató nem nyújt áfa körbe tartozó szolgáltatást a dolgozó felé, így csak költségtérítést fizet (mindegy, hogy a bérlet teljes árát megtéríti vagy csak bizonyos százalékát), amely kifizetést nem kell semmilyen áfa hatálya alá tartozó bizonylattal kísérni.

* * *

Amennyiben személyesen is szeretnél találkozni dr. Csátaljay Zsuzsannával, akkor jelentkezz az alábbi konferenciánkra és tedd fel kérdéseid szakértőnknek:

2019. május 8.; 2019. október 2.: Közösségen belüli, export- és import ügyletek ÁFA rendszerbeli kezelése