A 2016. június 15-én kihirdetett, az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2016. évi LXVI. törvény [Mód tv.] jelentősen megváltoztatja a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvénynek [Tao. tv.] a jogdíj-kedvezményekkel kapcsolatos szabályait.

E módosítás előzményét az OECD Adóalap-erózió és Nyereség-átcsoportosítás Projekt (BEPS) 5. akcióterve kapcsán publikált jelentés, illetve az ECOFIN tanács által jóváhagyott és közzétett nexus módszertan adja. Az említett szervezetek a jogdíj-kedvezmények szabályainak szigorítását tűzték ki célul, annak érdekében, hogy ne valósulhasson meg cégcsoportokon belüli profitáthelyezés az egyes államok jelenlegi kedvező szabályai miatt.

Mit jelent a nexus módszertanon alapuló adóalap-csökkentés a gyakorlatban? Hogyan változnak a Tao. tv. szabályai a 2016. június 30-át követően nyilvántartásba vett jogdíjra jogosító immateriális javak tekintetében? E kérdések megválaszolása során, 3 szinten kell vizsgálnunk az új szabályokat: egyrészt a fogalmak, másrészt a korrekciós tételek, harmadrészt pedig az átmeneti rendelkezések szintjén.

Fogalmi változások

Lényeges változás, hogy módosul a jogdíj Tao. tv. 4. § 20. pont szerinti fogalma. Jogdíjnak minősül egyes kizárólagos jogokból (mint például: szabadalomból, használatiminta-oltalomból, szerzői jogi védelemben részesülő szoftver hasznosítási engedélyéből, felhasználási engedélyéből) származó eredmény, valamint e kizárólagos jogok értékesítéséből, apportálásából származó eredmény, továbbá termékértékesítésből, szolgáltatásnyújtásból származó eredménynek a kizárólagos jogok értékéhez kapcsolódó hányada.

A legszembeötlőbb módosítás tehát az, hogy a szabályozás a továbbiakban nem az elért bevételt kezeli jogdíjként, hanem az eredményt, vagyis a bevételek és költségek különbözetét.

Ez azt jelenti, hogy az adóévben a jogdíj érdekében felmerülő, ahhoz kapcsolódó költségekkel csökkenteni kell a bevételt, így például az adott immateriális jószág előállítása érdekében igénybevett adóévi alvállalkozói költségekkel, vagy pedig az immateriális jószág értékcsökkenésével csökkenteni kell az abból származó bevételt és csak a különbözet minősül jogdíjnak.

Arányos csökkentő tételek és új növelő tétel

Az adóalap-módosító tételek kapcsán az egyik változás a jogdíj fogalmának módosításából következik, míg korábban például a kapott jogdíj kedvezménye [Tao. tv. 7. § (1) bekezdés s) pont] alapja a bevétel volt, az új szabályok szerint a csökkentő tétel a jogdíjból származó eredmény után vehető igénybe.

Hasonló jellegű pontosítás van a bejelentett immateriális jószághoz [Tao. tv. 7. § (1) bekezdés e) pont] és a be nem jelentett immateriális jószághoz [Tao. tv. 7. § (1) bekezdés c) pont] kapcsolódó kedvezmények vonatkozásában is. A másik fő változás abban áll, hogy bizonyos esetekben „csak” a jogdíjból származó eredmény arányos részével csökkenthető az adózás előtti eredmény. E változás azonban nem minden adózót érint, csak azokat, amelyek a jogdíjra jogosító, vagy a bejelentett immateriális jószág szerzése érdekében kapcsolt vállalkozásuktól rendelnek meg K+F szolgáltatást, vagy pedig kapcsolt vállalkozásuktól vásárolnak jogdíjra jogosító, vagy bejelentett immateriális jószágot. Azon adózók, amelyek nem ily módon tesznek szert az immateriális jószágra, továbbra is korlátozás nélkül vehetik igénybe a kedvezményeket a jogdíjból származó eredményre tekintettel.

A csökkentéshez szükséges arányszámot [Tao. tv. 7. § (22) bekezdés] úgy határozhatjuk meg, hogy az adózó saját, az adott immateriális jószág szerzése, kifejlesztése érdekében felmerült K+F közvetlen költségét elosztjuk az „összes” (az adózónál felmerült saját, illetve kapcsolt vállalkozástól megrendelt K+F-et, beszerzett jószágot is tartalmazó) felmerült K+F közvetlen költséggel. Tulajdonképpen azt az arányt keressük, hogy maga az adózó milyen mértékben járult hozzá az immateriális jószág létrehozásához. Az így meghatározott arányszám bármely esetben további 30%-kal növelhető.

Ha tehát az adózó 70%-os arányt mutat ki, azt 100%-ra növelheti a törvény alapján, vagyis korlátozás nélkül igénybe veheti a csökkentő tételt.

Új adóalap-növelő tétel is beiktatásra kerül a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés c) pontjába. E korrekciós tétel alapján, ha az adózó a megelőző adóévben alkalmazta a kapott jogdíj arányos kedvezményét, de a következő adóévben ugyanazon jogdíj vonatkozásában veszteséget realizál (több a költsége, mint a bevétele), akkor az arányos veszteség 50%-a növeli az adóalapot. Így tulajdonképpen a kapott jogdíj kedvezménye akkor „válik véglegessé”, ha az adózó a csökkentést követő adóévben is nyereséget realizál az adott immateriális jószágon.

Az átmeneti rendelkezések

A fenti változások a Mód. tv. kihirdetését követő 31. napon, azaz 2016. július 16-án lépnek hatályba, azok alkalmazása során azonban figyelemmel kell lenni az átmeneti rendelkezéseknél leírtakra [Tao. tv. 29/A. § (28)-(32) bekezdés].

A rendezőelv alapjában véve az, hogy az új szabályok a 2016. június 30-át követően beszerzett, előállított immateriális jószágokra vonatkoznak, az ezt megelőzően beszerzett, előállított immateriális jószágokra a régi szabályok alkalmazandók, bizonyos esetekben 2021-ig, más esetekben 2016-ig.

Összefoglalva tehát a jogdíj fogalmának változása, illetve az ugyanazon immateriális jószágon realizált veszteségre vonatkozó növelő tétel beiktatása bármely adózót érintheti, míg az arányos csökkentési lehetőség kizárólag az immateriális jószágot a kapcsolt vállalkozástól beszerző, annak segítségével előállító adózók vonatkozásában jelent korlátozást.

* * *

Amennyiben részletesebben is érdekelnek a társasági adó és a kisvállalati adó változásai, akkor jelentkezz 2016. július 21-ig kedvezményesen a TAO/KIVA 2016. évközi és 2017. évi aktualitások címmel a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésben 2016. szeptember 21-én tartandó előadásomra, ahol személyesen is megvitathatjuk felmerülő kérdéseidet.