A legegyszerűbb értelmezés szerint a nonprofit szektor és a for-profit szektor közötti különbség a profit elérésére való törekvésben, azaz az eredményorientáltságban határozható meg. Ennél azonban sokkal árnyaltabb és komplexebb összefüggések figyelhetők meg, különösen a nonprofit szférában tevékenykedő szervezetek sokszínűségére és az általuk folytatott tevékenységekre tekintettel.

Jelen cikksorozatban a nonprofit szektorban működő szervezetek tevékenysége kapcsán leggyakrabban felmerülő áfa kérdések és az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) által ebben a témakörben tárgyalt legérdekesebb esetek kerülnek bemutatásra az alábbiak szerint:

• A cikksorozat első részében a nonprofit státusz kapcsán leggyakrabban felmerülő áfa kérdések és a Saudaçor ügy.

A nonprofit szektorban civil szervezetek (egyesületek, alapítványok) és gazdasági társaságok egyaránt tevékenykednek.

A nonprofit gazdasági társaságokra vonatkozó előírásokat a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 9/F§-a tartalmazza. Ennek értelmében a nonprofit státusz feltétele, hogy a gazdasági társaság létesítő okirata tartalmazza, hogy a társaság tevékenységéből származó nyereség a tagok között nem osztható fel, hanem az a társaság vagyonát gyarapítja. Megállapítható tehát, hogy a nonprofit gazdasági társaságok esetében sem tiltott az üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása és a nyereség elérése.

Mindemellett a nonprofit szektorban tevékenykedő szervezetek alapvetően társadalmi szempontból kiemelt jelentőségű feladatokat, továbbá közfeladatokat látnak el, illetőleg közhasznú tevékenységet végeznek. Ezen körülmények alapozzák meg az EUB előtt, áfa szempontból leggyakrabban felmerülő kérdéseket:

• A nonprofit szervezetek által folytatott tevékenységek gazdasági tevékenységnek minősülnek?
• A nonprofit szervezetek adóalanynak tekinthetők?
• A nonprofit szervezetek által, az ellátott feladatokra tekintettel kapott díjazás ellenértéknek minősül?

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: HÉA Irányelv) 9. cikkében foglaltak értelmében adóalany az a személy, aki bármely gazdasági tevékenységet bárhol önállóan végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. Ugyanezen cikk rendelkezései a gazdasági tevékenységet úgy határozzák meg, mint a termelők, a kereskedők, illetve a szolgáltatók valamennyi tevékenysége, beleértve a kitermelő-ipari és mezőgazdasági tevékenységeket, valamint a szabadfoglalkozású vagy azzal egyenértékű tevékenységeket is. Gazdasági tevékenységnek minősül különösen a materiális vagy immateriális javak tartós bevétel elérése érdekében történő hasznosítása.

A HÉA Irányelv 13. cikke alapján nem minősülnek adóalanynak (1) az állami, regionális és helyi közigazgatási szervek és egyéb közjog által szabályozott szervek (2) az olyan tevékenységek, illetve ügyletek vonatkozásában, amelyekben hatóságként járnak el, még akkor sem, ha e tevékenységekkel, illetve ügyletekkel összefüggésben adókat, díjakat, illetékeket, járulékokat vagy egyéb közterheket szednek be. Amennyiben azonban az említett szervek nem adóalanyként való kezelése a verseny jelentős torzulását eredményezné, akkor az ilyen tevékenységek vagy ügyletek folytatása tekintetében adóalanynak minősülnek.

A cikksorozatban bemutatásra kerülő ítéletekben alapvetően a fentiekben hivatkozott rendelkezéseket elemezte az EUB az adott ügy sajátosságaira tekintettel. Ezenkívül közös vonása még az ítéleteknek, hogy az EUB több esetben csupán iránymutatásokat, értelmezési szempontokat fogalmazott meg a kérdést előterjesztő nemzeti bíróságok számára, a döntéshozatal során elvégzendő értékeléshez.

A C-174/14. számú ügy (Saudaçor ügy, előterjesztő bíróság tagállama: Portugália) főszereplője – a Saudaçor – az Azori-szigetek autonóm régió kizárólagos tulajdonában álló részvénytársaság, mely a regionális egészségügyi rendszer tervezésével és működtetésével kapcsolatos közhasznú szolgáltatásokat nyújt. A Saudaçor ezen tevékenységét az Azori-szigetek autonóm régióval kötött programszerződések keretei között végzi, melynek alapján az általa nyújtott szolgáltatásokra tekintettel a működési költségeinek fedezetére irányuló pénzügyi hozzájárulásra jogosult.

A fentiekben írtakkal összhangban az EUB az alábbi kérdéseket vizsgálta ebben az ügyben:

• A HÉA Irányelv 9. cikkében meghatározott gazdasági tevékenységnek minősül-e a fentiekben bemutatott szolgáltatásnyújtás?
• Amennyiben a fentiekben bemutatott szolgáltatásnyújtás gazdasági tevékenységnek minősül, abban az esetben teljesülnek-e a HÉA Irányelv 13. cikkében foglalt, nem adóalanyként történő kezelés feltételei?

Az (1) kérdés kapcsán rögzíti az EUB, hogy főszabály szerint valamennyi ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás áfa-köteles. Ellenérték fejében teljesített az ügylet abban az esetben, ha a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás és az adóalany által ténylegesen kapott ellenszolgáltatás között közvetlen kapcsolat áll fenn. A közvetlen kapcsolat fennállása akkor állapítható meg, ha a felek között létezik olyan jogviszony, melynek keretében szolgáltatások kerülnek kölcsönösen átadásra oly módon, hogy a szolgáltatásnyújtó által kapott juttatás képezi a szolgáltatást igénybe vevő számára nyújtott szolgáltatás tényleges ellenértékét.

A fentiekre tekintettel a kérdést előterjesztő bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy a Saudaçor ellenérték fejében folytatja-e tevékenységét, így az gazdasági jellegűnek minősül-e.

Az EUB ítéletében értelmezési szempontokat adott annak vizsgálatához, hogy fennáll-e a közvetlen kapcsolat a Saudaçor által állandó és folyamatos jelleggel nyújtott szolgáltatások és az azokra tekintettel kapott pénzügyi hozzájárulás között. Ennek keretében az ítéletben megállapításra került, hogy az alábbiakban felsorolt körülmények nem kérdőjelezik meg, illetőleg nem befolyásolják a közvetlen kapcsolat fennállását:

• A pénzügyi hozzájárulás évente átalány jelleggel, a Saudaçor működési költségeinek fedezése érdekében került meghatározásra; nem pedig az egyedileg nyújtott szolgáltatások alapján.
• A pénzügyi hozzájárulás összege kiigazítható, ha a körülmények változása miatt az nyilvánvalóan nem elegendő a szerződés teljesítéséhez.
• A Saudaçor tevékenységének célja a kizárólagosan és közvetlenül a portugál államra háruló alkotmányos kötelezettség teljesítése, melyet alapvetően közforrásokból kell finanszírozni.

Mindezen szempontokra tekintettel az EUB álláspontja szerint a Saudaçor tevékenysége – azaz a regionális egészségügyi szolgálat tervezésére és működtetésére irányuló szolgáltatásnyújtás – a régióval kötött programszerződés alapján gazdasági tevékenységnek minősül.

A (2) kérdés kapcsán kiemeli az EUB, hogy a HÉA Irányelv 13. cikkében foglaltakat – mint kivételszabályt – szigorúan kell értelmezni. Erre tekintettel a fentiekben bemutatott kettő feltételnek egyszerre kell teljesülnie ahhoz, hogy egy szervezet ne minősüljön adóalanynak. Azaz az adott szervezetnek (1) tevékenységét közintézményként kell folytatnia és (2) ennek során hatóságként kell eljárnia.

Az „egyéb közjog által szabályozott szerv” fogalma kapcsán megállapításra került, hogy azt önállóan és egységesen kell értelmezni az egész EU-ban. Továbbá, ezt a minősítést nem alapozza meg kizárólag az a körülmény, hogy az adott tevékenység hatósági jogkörök alá tartozó feladatok végzéséből áll. Amennyiben egy szervezet hatósági jogkörök alá tartozó tevékenységeket önállóan folytat, abban az esetben nem minősülhet egyéb közjog által szabályozott szervnek, tekintettel arra, hogy nem képezi részét a közigazgatási szervezetrendszernek.

A kérdést előterjesztő nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy a Saudaçor a közigazgatási szervezetrendszer részét képezi-e. Ennek kapcsán az EUB az alábbi szempontokat emelte ki:

• A Saudaçor részvénytársaság formájában került létrehozásra, azaz a működés és a napi ügyintézés vonatkozásában az állammal szemben bizonyos autonómiával rendelkezik. Azonban ez a függetlenség az Azori-szigetek autonóm régió 100%-os tulajdonosi pozíciójára tekintettel nyilvánvalóan korlátozott. Az autonómia további korlátozását jelenti az a körülmény is, hogy a Saudaçor lényegében egyetlen ügyfele a tulajdonosa.
• A fentiekkel állnak összhangban a programszerződés azon rendelkezései, melyek értelmében a Saudaçor a régió felügyelete alatt áll, feladatait a régió által megállapított iránymutatások alapján látja el.
• A vonatkozó portugál előírások alapján úgy tűnik, hogy a magánjog alkalmazhatósága bizonyos szempontból másodlagos jelentőséggel bír a Saudaçor – mint állami vállalkozás – esetében.
• Az a körülmény, hogy a Saudaçor által nyújtott szolgáltatások feltételeit és a szolgáltatások ellentételezésének részleteit programszerződésben kell szabályozzák a felek, utalhat arra, hogy a Saudaçor az adott piacon a magánjogi gazdasági szereplőkkel versenyezve végzi tevékenységét. Az EUB álláspontja szerint ezt a következtetést nem befolyásolja az a tény, hogy a vonatkozó jogszabályi előírások szerint az egészségügyi szolgálat tervezését és működtetését kizárólag a Saudaçor végezheti az adott régióban.

A nem adóalanyként történő minősítés második feltétele – hatóságként történő eljárás – kapcsán megállapította az EUB, hogy a közjog által szabályozott szervek azon tevékenysége (annak tárgyától és céljától függetlenül) tartozik ezen feltétel alá, melyet a rájuk vonatkozó közjogi szabályozás keretében folytatnak. A magánjogi gazdasági szereplőkkel azonos jogi feltételek mellett végzett tevékenységek esetén a közjog által szabályozott szervek nem hatóságként járnak el.

A HÉA Irányelv 13. cikkében megfogalmazott kivétel tehát alapvetően a közintézmények által folytatott, gazdasági jelleggel rendelkező, ugyanakkor a közhatalom előjogainak gyakorlásához szorosan kapcsolódó tevékenységekre vonatkozik.

Mindezeken túl vizsgálni kell, hogy a tevékenység mentesítése az áfa alól nem eredményezi-e a verseny bizonyos mértékű torzulását. Ennek kapcsán az EUB megállapította, hogy a versenytorzulás lehetőségét az adott tevékenység vonatkozásában kell értékelni, nem pedig valamely meghatározott piac tekintetében. Továbbá, a tényleges versenyen túl, a lehetséges verseny vonatkozásában is el kell végezni az értékelést, amennyiben a magánjogi gazdasági szereplők számára az adott piacra történő belépés lehetősége valós és nem csupán elméleti jellegű.

A fentiekben bemutatott szempontokra tekintettel az EUB álláspontja szerint a Saudaçor által nyújtott szolgáltatások tekintetében alkalmazható a HÉA Irányelv 13. cikkében foglalt kivétel, amennyiben (1) az adott tevékenység a HÉA Irányelv 9. cikke szerinti szolgáltatásnyújtásnak minősül és (2) a Saudaçor közjog által szabályozott szervezetnek tekintendő, mely (3) az adott tevékenység folytatása során hatóságként jár el, továbbá (4) a tevékenység mentesítése az áfa alól nem eredményezi a verseny bizonyos mértékű torzulását.

A cikksorozat második részében az Európai Unió Bíróságának magyar vonatkozású ügyekben született ítéletei kerülnek bemutatásra.

* * *

Szerezd meg a tudást a digitalizáció adta lehetőségeket kihasználva! Válassz a PENTA UNIÓ Zrt. E-learning ( nem kreditpontos) felvételei közül, melynek kínálata napról-napra bővül! Képezd magad a home office-ban!