Közeleg az éves társasági adóbevallás elkészítésének határideje, amely azonban egy másik, az adózókat terhelő kötelezettség határidejét is jelenti: a bevallás benyújtásáig kell elkészítenie az erre kötelezett adózóknak a kapcsolt vállalkozások közötti elszámolóárak szokásos piaci árát bemutató nyilvántartást; vagy, ahogy sokan ismerik, a transzferár dokumentációt.

Figyelni kell, különösen abban az esetben, ha a Társaság, a társasági adó bevallást már a beadási határidő előtt benyújtja (mondjuk áprilisban), mivel a transzferár nyilvántartás valójában az adó kalkuláció alátámasztó dokumentációja, tehát a nyilvántartásnak is készen kell lennie a benyújtásig, nem elég azt május végére esetleg még későbbre hagyni.

A transzferár nyilvántartások elkészítése 2003 óta része a magyar adózókat terhelő kötelezettségeknek, a vonatkozó szabályok azonban rendszeresen módosultak és finomodtak, így nem maradtak érintetlenül a közelmúltban sem. A következőkben a nyilvántartási kötelezettség teljesítésének legfontosabb szabályait foglaljuk össze, külön kiemelve a 2015. adóévre vonatkozó legújabb szabályokat.

A dokumentációkat a továbbiakban sem kell a kisvállalkozásoknak elkészíteniük, de fontos odafigyelni, hogy a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.) által hivatkozott szabályok értelmében a meghatározott határértékeket nem a magyar adózó, hanem a teljes cégcsoport szintjén kell vizsgálni.

2015-től változott, kibővült a kapcsolt vállalkozás definíciója, így több ügylet eshet a dokumentációs kötelezettség alá: két vállalkozás akkor is kapcsoltnak minősül, ha közöttük az ügyvezetés egyezőségére tekintettel valósul meg az üzleti és pénzügyi politikára vonatkozó döntő befolyásgyakorlás. A gyakorlatban a több vállalkozásban ügyvezetői posztot betöltő személy révén megvalósulhat a kapcsolt viszony, még ha közöttük más módon (szavazati jogok vagy tulajdonosi összefüggés révén) ez nem állna fenn.

A dokumentációban meg kell határozni a szokásos piaci árat, amelynek törvényben meghatározott módszerei nem változtak. Az adózói gyakorlatban előforduló jellemző hiba, hogy a piaci ár számításának alapjául nem ténylegesen megvalósult ügyleteket, hanem ajánlatokat vagy konkrét adatokkal alá nem támasztott „piaci információkat” használnak. A dokumentációban azonban be kell mutatni azokat az adatokat, tényleges ügyleteket, amelyek alapján a szokásos piaci árat meghatározták a felek. Az ajánlat sajnos automatikusan nem alkalmazható az alátámasztásra, mivel nem megvalósult ügyletet takar.

A szokásos piaci árat nem csak a vállalkozásnál rendelkezésre álló, belső adatok alapján lehet meghatározni, hanem külső, nyilvánosan elérhető adatbázisokból származó adatok is felhasználhatóak. Ezek lehetnek tőzsdei adatok, beszámolókból vagy más forrásból származó adatok. Fontos változás, hogy a korábbiaktól eltérően a vonatkozó 22/2009 PM rendelet előírja, hogy adatbázisból származó adatok esetén az ún. interkvartilis tartományba („középső 50%-ba”) eső értékek tekintendőek szokásos piaci mértékűnek a rendeletben meghatározott esetekben. A tapasztalatok szerint a piaci sáv ilyen szűkítése eddig is gyakorlat volt az adózók között, de a 2015-ös nyilvántartások elkészítése során ez kötelezővé válik. Ez különösen azon vállalkozások számára okozhat fejtörést, amelyek pénzügyi adata csak a minimum-maximum tartományba esett be, de az interkvartilis szűkebb tartományába már nem.

A korábbi években bevezetett, ún. alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásokra vonatkozó, könnyített dokumentációs szabályok nem változtak. Fontos azonban, hogy az egymással összevonható ügyletek értékét együttesen kell számítani a rendeletben előírt határértékek szempontjából. Az együttesen figyelembe veendő ügylettípusokat a rendelet melléklete sorolja fel.

Az adózók a korábbi évekhez hasonlóan csökkenthetik a transzferárakból eredő kockázataikat és a dokumentációs kötelezettséggel érintett ügyletek körét ún. előzetes ármegállapítási kérelem benyújtásával. Határozatában az adóhatóság rögzíti a kérelmezett ügylet körülményeit, a megfelelő transzferár módszert és a szokásos piaci árat. A határozat tárgyát képező ügyletre nem kell transzferár dokumentációt készíteni és a későbbiekben az adóhatóság csak azt vizsgálhatja, hogy a tevékenység ténylegesen a bemutatott feltételeknek megfelelően valósult-e meg. A határozat tehát nem csak a kockázatok csökkentésének eszköze lehet, hanem kevesebb, a dokumentáció elkészítésére fordított erőforrást is eredményezhet az ezzel élő adózóknak.

Nem mehetünk el szó nélkül az OECD-ben megvalósuló munka, az agresszív adóoptimalizálásnak gátat szabni igyekvő BEPS program („Base Erosion and Profit Shifting”) mellett sem, amely irányait fontos követnie a kapcsolt vállalkozásokkal üzleti kapcsolatban állóknak, és fontos a változásokra időben felkészülni. A BEPS akciólépései hazánkban is fokozatosan éreztetik a hatásukat, így például az úgynevezett country by country reporting bevezetése. Az OECD kidolgozta az országokban bevezetendő szabályozás normaszövegét is, amelyet több ország már át is vett a hazai szabályozásba, hiszen azt már a 2016-os tranzakciókra is el kell készíteniük az ezzel érintetteknek. A Masterfile – Country file koncepció már ismert a magyar szabályozásban is, így a cégcsoportokhoz tartozók bizonyos tekintetben támaszkodhatnak a csoport által készített nyilvántartásokra, de fontos tudni, hogy azokat automatikusan átvenni nem lehet, a helyi dokumentációt akkor is el kell készíteni, ha a csoportban közös nyilvántartás készül.

* * *

Nehogy lemaradj! Írd be tavaszi konferenciáink dátumait a naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel! >> KEDVEZMÉNYES KONFERENCIANAPTÁR 2016 – TAVASZ