Mátyás Csaba vagyok, mérlegképes könyvelő, pénzügyi vezető. Cikksorozatomban osztalékkal és követelésekkel kapcsolatos tudnivalókra szeretném felhívni a figyelmet.

Cégvásárlás során felmerülhet a kérdés, hogy amennyiben a megvásárlásra kerülő társaság („leányvállalat”) a könyveiben korábbi években elhatározott, de még ki nem fizetett osztalék kötelezettséget mutat ki, és az adásvételi szerződésben az eladó („régi anyavállalat”) társaság és a vevő („új anyavállalat”) társaság úgy állapodnak meg, hogy a ki nem fizetett osztalék az adásvételt követően már az új anyavállalatot illeti meg, a későbbi kifizetéskor továbbra is osztaléknak minősül-e a megvásárolt osztalék, illetve az új anyavállalat alkalmazhatja-e a befolyt összegre vonatkozóan a Tao törvény 7. § (1) bekezdés g) pont szerinti adóalap csökkentés lehetőségét?

A kérdés természetesen csak abban az esetben releváns, ha az adásvételi szerződésben nem határozták meg külön az osztalékkövetelés (eladási) árát, vagy azt az osztalék nominális összegénél alacsonyabb összegben határozták meg, hiszen ebben az esetben keletkezik az új anyavállalatnak a kifizetéskor bevétele.

A kérdés megválaszolásához a következő körülményeket szükséges figyelembe venni.

A szóban forgó osztalékot – az arra jogosult régi anyavállalat számára – már korábban jóváhagyták, csak a pénzügyi teljesítés nem történt meg. A Számviteli törvény rendelkezései szerint a pénzügyi műveletek bevételei között kell elszámolni a kapott osztalékot és a járó osztalék mérlegkészítésig ismertté vált összegét. A Tao törvény értelmében osztaléknak a Számviteli törvény rendelkezései szerint a pénzügyi műveletek bevételei között osztalék jogcímen elszámolt összeg minősül, mellyel az osztalék jogosultja csökkentheti társasági adóalapját (amennyiben az osztalékot fizető társaság az osztalék összegét nem számolta el ráfordításként az adózás előtti eredménye terhére).

Az előzőekből az következik, hogy az osztalék jóváhagyásának évében az osztalékra jogosult régi anyavállalatnak el kellett számolnia a járó osztalék összegét a pénzügyi műveletek bevételei javára és ugyanakkora összeggel csökkenthette is a társasági adóalapját. Amennyiben tehát az új anyavállalat is osztalékként számolná el a megvásárolt osztalékot annak pénzügyi teljesítésekor, ugyanazon összegre vonatkozóan kétszeresen valósulna meg az adóalap csökkentése.

Továbbá a vázolt tranzakció során tulajdonképpen követelés – ellenérték fejében történő – engedményezése történik a régi anyavállalat és az új anyavállalat között. A követelést engedményező régi anyavállalatnak az átruházott követelés, vagyis a szóban forgó osztalék szerződésben szereplő vételárát az egyéb bevételek között, a könyv szerinti értékét pedig az egyéb ráfordítások között kell az átruházás során elszámolnia. Az engedményes új anyavállalat a követelést a szerződés szerinti vételáron egyéb követelésként veszi fel a könyveibe.

A megvásárolt követelés a továbbiakban már nem minősül osztalékkövetelésnek, mivel a követelést az új anyavállalat ellenérték fejében, megvásárlás útján szerezte meg, ráadásul nem volt tulajdonos az osztalékról szóló döntés időpontjában.

Ennek megfelelően a leányvállalatnak a szóban forgó kötelezettség összegét át kell minősítenie osztalékkötelezettségről tulajdonosokkal szembeni egyéb kötelezettségre.

Az előzőek következtében, a szóban forgó osztalék leányvállalat által történő kifizetésének időpontjában az új anyavállalatnál a követelés bekerülési értékét meghaladó mértékben befolyt összeg a Számviteli törvény 84. § (7) bekezdés m) pontja alapján pénzügyi műveletek egyéb bevételeként számolandó el és nem alkalmazható rá az osztalékbevételhez kapcsolódó adóalap csökkentés lehetősége. Amennyiben a felek az adásvételi szerződésben nem határoztak meg az osztalékra vonatkozóan ellenértéket, akkor a megvásárolt osztalék teljes befolyó összege pénzügyi műveletek egyéb bevételeként számolandó el.

Az adófizetés alóli jogszerű mentesülésre az sem lehet megoldás, hogy az új anyavállalat a Tao tv. 29/Q. § (3) bekezdésére hivatkozva elengedi a szóban forgó követelését a leányvállalattal szemben, majd az így keletkező eredményből „újra” osztalékot állapít meg, mivel a hivatkozott jogszabályhelyen megfogalmazott kedvezménnyel – miszerint csökkenti a társasági adó alapját a megállapított, ki nem fizetett osztalék elengedésére tekintettel elszámolt rendkívüli bevétel összege, nem növeli az osztalékot megállapító társaság tagjánál az elengedett követelésre tekintettel elszámolt rendkívüli ráfordítás összege – a társaságok nem élhetnek, tekintettel arra, hogy az érintett összeg az adásvételt követően már nem minősül osztaléknak.

Ráadásul ilyen megoldás esetén joggal felmerülhet az adózás rendjéről szóló törvény 2. § (1) bekezdésében foglaltak megsértése, mivel nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése.

* * *

Kérdésed van a témakörben? Írj kommentet vagy gyere el az Adóegyetemre, ahova most még kedvezményesen jelentkezhetsz>> Adóegyetem 2016