Cikkemben a kutatás-fejlesztési tevékenységgel kapcsolatos kedvezményes adózási lehetőségekre szeretném felhívni a figyelmet.

A kutatás-fejlesztés napjainkban az egyik olyan tevékenységi kör, amely Magyarországon, csakúgy, mint az Európai Unióban és azon kívül is számos országban kiemelt figyelmet kap. A tudásalapú társadalom és gazdaság korában ugyanis innováció és kutatás-fejlesztés nélkül elképzelhetetlen a versenyképes gazdaság megteremtése és fenntartása, ami a társadalmi jólét alapja. Éppen ezért a kutatási és technológiafejlesztési politika már az 1950-es évek eleje óta fontos helyet foglal el az európai jogalkotásban. A jogalapot a széles körű támogatás lehetőségére az Európai Unió működéséről szóló szerződés 179–189. cikke adja meg. Az Egységes Európai Okmány pedig többéves kutatási keretprogramokat vezetett be. A jelenlegi, 2014-2020. közötti időszakra vonatkozó keretprogram, a „Horizont 2020” lett Európa globális versenyképességének biztosítását célzó, az Európa 2020 stratégia „Innovatív Unió” elnevezésű kiemelt kezdeményezése végrehajtásának pénzügyi eszköze közel 79 milliárd eurós költségvetéssel. Ez a kutatási és innovációs program is az Európai Unió azon törekvésének részét képezi, amelynek célja a tagállamok gazdasági fejlődésének, ezen belül is kiemelten az új munkahelyek teremtésének az ösztönzése.

Magyarországon, szembesülve a kor kihívásaival és felismerve a kutatás-fejlesztés pozitív társadalmi és gazdasági hatásait, a mindenkori döntéshozók már az Európai Unióhoz történő csatlakozást megelőzően is olyan támogatási intézményrendszert alakítottak ki, amelyen keresztül a kutatás-fejlesztési tevékenység ösztönzése megvalósulhatott. A csatlakozást követően az Európai Unió célkitűzéseivel összhangban megtörténtek azok a jogszabályi és szervezeti változtatások, amelyek az innovációs és kutatás-fejlesztési folyamatok elősegítéséhez kormányzati szinten nélkülözhetetlenek voltak. Így a csatlakozást követően az ösztönzők a közösségi jogszabályokkal összhangban továbbra is elérhetőek, sőt uniós forrásokkal is kiegészültek. Ebbe a támogatási rendszerbe jól illeszkednek a közvetlen vállalati kutatás-fejlesztési tevékenységek támogatását célzó adókedvezmények is.

Mindezek alapján meglepő, hogy több kutatásból és felmérésből is az derült ki, hogy a társaságok jelentős hányada nem is tudja, hogy az általa végzett tevékenységek között van olyan, amely minősülhet kutatás-fejlesztésnek, illetve azzal sincsen tisztában, hogy egyáltalán milyen támogatások, kedvezmények érhetők el ezen tevékenységekre tekintettel, ezért értelemszerűen nem élnek a jogszabály adta lehetőségekkel. Pedig, amint az a Bizottság 2015. január 12-én közzétett tanulmányából is kiderül, amiben a 28 tagállam és további 5, az innováció területén vezető ország adórendszerében elérhető adóelőnyöket elemezték, a magyar szabályozás és kedvezményrendszer nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét (Taxation paper No 52: A Study on R&D Tax Incentives: Final report).

Az alábbiakban foglalom össze a jelenleg hatályban lévő szabályozás alapján a kutatás-fejlesztési tevékenységekhez kapcsolódóan elérhető kedvező adózási lehetőségeket.

A Társasági adó törvény (Tao törvény) a kutatás-fejlesztési tevékenységgel összefüggésben felmerült költségek adóalapban, valamint bizonyos esetekben a fizetendő társasági adó csökkenthetősége révén támogatja a vállalkozásokat.

A számviteli elszámolásánál a kutatás-fejlesztéshez kapcsolódóan kimutatott tételekhez több esetben kapcsolódik az adózás előtti eredményt csökkentő tételként megjelenő kedvezmény is. Egyrészt az ilyen címen ténylegesen felmerült költségek már az elszámolásuk pillanatában csökkentik az adózás előtti eredményt, másrészt ezen túlmenően a társasági adóalap csökkenthető a saját körben végzett kutatás-fejlesztés közvetlen költségeivel a Társasági adótörvényben meghatározott feltételek szerint [Tao törvény 7. § (1) t)].

Az adóalap-csökkentési lehetőség érvényesíthető, független attól, hogy a felmerült költségek az adóévben például szellemi termékként aktiválásra kerültek vagy sem. Abban az esetben azonban, ha a kísérleti fejlesztés adóévben felmerült közvetlen költségei szellemi termékként aktiválásra kerülnek, akkor az adózás előtti eredmény az adózó választása szerint csökkenthető (i) az adóévben felmerült közvetlen költség összegével (a költségek aktiválása ellenére), vagy (ii) az adóévben felmerült közvetlen költségek alapján állományba vett kísérleti fejlesztés aktivált értéke, vagy szellemi termék után elszámolt értékcsökkenés összegével.

Felsőoktatási intézménnyel vagy a Magyar Tudományos Akadémiával kötött megállapodás keretében folytatott kutatás-fejlesztési tevékenység után a közvetlen költség háromszorosa, maximum 50 millió forint vehető figyelembe adóalap csökkentő tételként [Tao törvény 7. § (17)].

Egy 2014. január 1-jén hatályba lépett változásnak köszönhetően az adózás előtti eredmény csökkenthető kapcsolt vállalkozások saját tevékenységi körében végzett kutatás-fejlesztésére tekintettel felmerült közvetlen költségével is. Ennek az a feltétele, hogy a kapcsolt vállalkozás által végzett tevékenység kapcsolódjon mind a levonást érvényesíteni kívánó társaság, mind pedig a kapcsolt vállalkozás bevételszerző tevékenységéhez, valamint a kapcsolt vállalkozás nyilatkozzon a kutatás-fejlesztés közvetlen költségéről, és ebből a társaság által figyelembe vehető összegről [Tao törvény 7. § (1) w)].

Az adóalap csökkentésének lehetőségén túlmenően a jelenértéken legalább 100 millió forint értékű, kutatás-fejlesztést szolgáló beruházás megvalósításával a társasági adóból – annak maximum 80%-ig – fejlesztési adókedvezmény igénybe vételére van lehetőség, feltéve, hogy a jogszabályban előírt feltételek teljesülnek [Tao törvény 22/B. § (1) e)].

Sajnos a 2012. adóévtől a kutatás-fejlesztés közvetlen költségei között, továbbá a szoftverfejlesztő alkalmazására tekintettel elszámolt bérköltség után adókedvezmény már nem vehető igénybe. Az átmeneti szabály értelmében ilyen ezeken a címeken meghatározott adókedvezmény utoljára a 2014. évi adóalap utáni adóból volt igénybe vehető.

A társasági adó mellett a helyi iparűzési adó alapja is csökkenthető a kutatás-fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével. Az adóalap-csökkentés a számviteli elszámolás függvényében vagy az adóévben elszámolt kutatás-fejlesztési tevékenység közvetlen költsége, vagy – ha a társaság a költséget szellemi termékként nyilvántartásba vette – az adóévben elszámolt értékcsökkenés összege.

Érdemes megemlíteni, hogy 2015. január 1-jétől a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapokról szóló 2003. évi XC. törvényt, amely az innovációs járulék szabályait is tartalmazta, hatályon kívül helyezték. Helyette a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény (Innovációs törvény) lépett érvénybe. Az innovációs járulékra vonatkozó szabályok nem sokban térnek el a korábbi törvényben megfogalmazottaktól. A legfontosabb módosítás az, hogy a kis- és mikrovállalkozásnak minősülő gazdasági társaságokra az innovációs járulékfizetési kötelezettség nem vonatkozik. A járulék mértéke ugyanakkor továbbra is 0,3%. Az innovációs járulék alapja pedig szintén változatlanul a helyi adókról szóló törvény szerint meghatározott helyi iparűzési adóalapja, azaz a nettó árbevétel, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével, az anyagköltséggel, továbbá a kutatás-fejlesztés közvetlen költségével. A nagyszámú visszaélésekre tekintettel az innovációs járulék bruttó összege a jelenleg hatályos szabályok szerint nem csökkenthető a saját tevékenységi körben végzett kutatás-fejlesztési tevékenység költségével. Ugyanakkor az így keletkező többletbevétel kutatás-fejlesztési pályázatok keretében érhető el.

Természetes, hogy társaságok jóhiszeműen akkor vesznek igénybe kedvezményeket, legyen szó akár kutatás-fejlesztésről, akár más támogatott tevékenységről, amennyiben a szabályok könnyen értelmezhetőek, egyértelműek, a dokumentációs követelmények arányosak és egy esetleges adóhatósági vizsgálat esetén sem kell váratlan, kellemetlen meglepetésre számítani.

Az egyes adótörvényekben meghatározott és a kutatás-fejlesztési tevékenységhez kapcsolódóan elérhető kedvezmények szabályozása tulajdonképpen egyértelmű. Ahhoz azonban, hogy egy társaság el tudja dönteni, hogy végez-e kedvezményezett tevékenységet, tisztázni kell, milyen típusú tevékenységeket is takar a kutatás-fejlesztés. A kutatás-fejlesztési tevékenység az alapkutatás, alkalmazott kutatás, illetve a kísérleti fejlesztés gyűjtőelnevezése. A Számviteli törvény, és a vonatkozó adótörvények is ezeket a fogalmakat használják. Az alapkutatás, alkalmazott kutatás, illetve a kísérleti fejlesztés fogalmi meghatározása a Számviteli törvény, a Társasági adótörvény, a Helyi adókról szóló törvény és az Innovációs törvény vonatkozásában egységes. Ezt az egységes definíciót az Innovációs törvény tartalmazza (Innovációs törvény 3. § 1., 2., 7.).

Itt érdemes megjegyezni, hogy a kutatás-fejlesztési tevékenység fogalmi meghatározása megegyezik az Európai Unió kutatás-fejlesztési támogatásokra vonatkozó iránymutatásában használt definíciókkal, így az uniós és a hazai szabályozás e tekintetben összhangban van.

Bár az, hogy az Innovációs törvény definícióját egységesen kell alkalmazni a Számviteli törvény és az Adótörvények vonatkozásában, előrelépést jelent a szabályozásban a 2012-t megelőző gyakorlathoz képest, az továbbra is igaz, hogy a meghatározások általánosak és önmagukban sokszor nem elégségesek ahhoz, hogy egy-egy tevékenységről el lehessen dönteni, az valóban kutatás-fejlesztésnek, azaz alapkutatásnak, alkalmazott kutatásnak, vagy kísérleti fejlesztésnek minősül-e. Ugyan az OECD által kiadott Frascati kézikönyvre a jelenleg hatályos Társasági adó törvény már 2012 óta nem tartalmaz utalást, nemzetközi elismertsége és alkalmazása okán az mégis fontos módszertani háttéranyagként szolgálhat egy-egy tevékenység kutatás-fejlesztési tartalmának megállapításához. A kézikönyv abban a kérdésben is segítséget nyújt, hogy egy adott kutatás-fejlesztési tevékenység esetén mely költségek vehetők figyelembe, mint a kutatás-fejlesztés érdekében felmerült költség. A kézikönyv alapos ismerete esetén is maradhatnak azonban megválaszolatlanul kérdések, amelyek vitákra adhatnak okot.

Annak ellenére, hogy a kutatás-fejlesztési tevékenységek kapcsán sok társaság nem használja ki a lehetőségeket, a kutatás-fejlesztési tevékenység egyre fontosabbá válik, így nő azon adózók száma is, akik a különböző kedvezményes lehetőséggel élni kívánnak.

Kutatás-fejlesztési tevékenységet nagyon sok területen és témában lehet végezni. A korábbi évek gyakorlata a jogszabályi hiányosságok mellett rávilágított arra is, hogy se minisztériumi, se adóhatósági szinten nincsenek megfelelő erőforrások arra, hogy egy-egy kutatás-fejlesztési projekt kapcsán felmerülő kérdések vagy esetleges viták esetén ténylegesen érdemben és a megfelelő szakmai felkészültség birtokában szülessenek döntések.

Ezt a bizonytalanságot kezelendő 2012 óta az adózóknak igazgatási szolgáltatási díj ellenében lehetőségük van arra, hogy a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalától kérjék annak minősítését, hogy tevékenységük megfelel-e az alapkutatás, kísérleti fejlesztés vagy alkalmazott kutatás fogalmi kritériumainak (Innovációs törvény 36. §). Sőt az Innovációs törvény értelmében, ha a projekt kutatás-fejlesztésnek minősül, akkor kérelemre a minősítés arra is kiterjed, hogy az adott tevékenységet a kérelmező a Tao törvény 4. § 32. pontja szerinti saját tevékenysége körében végzi-e [Innovációs törvény 38. § (1) b)]. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által jogerős határozatban kutatás-fejlesztési tevékenységnek minősített projektet más hatóságnak is – így az állami adóhatóságnak is – ilyennek kell tekintenie [Innovációs törvény 38. § (2)]. A 2015. évi törvénymódosítások között szerepelt az a javaslat, hogy a társasági adókedvezmények érvényesítésének feltétele legyen a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának előzetes minősítés. Ez a kötelezettség végül nem került be az elfogadott módosítások közé, de nem kizárt, hogy a későbbi években hasonló szabály előírásra kerül.

Összességében érthető, ha az adózók óvatosan járnak el a kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó kedvezmények igénybevételénél, különösen annak ismeretében, hogy az adóhatóság ezeket a típusú kedvezményeket általában kiemelt figyelemmel vizsgálja. Ugyanakkor az elmúlt évek kedvező jogszabályváltozásaiból látható, hogy a törvényalkotó nem elriasztani, hanem segíteni kívánja az adózókat és a kedvezményeken keresztül a cél a kutatás-fejlesztési tevékenységek folytatásának ösztönzése. Az pedig mindenképpen előrelépést jelent, hogy előzetesen egy adott tevékenység kutatás-fejlesztési jellegére vonatkozóan a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalától az adóhatóságra is kötelező érvényű minősítés kérhető. Lehetőség van továbbá nem csak előzetes, hanem folyamatban lévő, illetve múltbéli kutatás-fejlesztési projektek minősíttetésére is. A hivatal ezekben az esetekben egy szakértői véleményt bocsát ki, ez azonban kötelező erővel nem bír más hatóságokra nézve. Bár a Hivatal határozatait is több esetben éri kritika, mégis egy kedvező határozat vagy szakértői vélemény birtokában az esetleges viták és kapcsolódó negatív következmények kockázata adó szempontból minimálisra csökkenthető. Természetesen egy adott tevékenység K+F jellegének alátámasztásakor is elengedhetetlenül fontos a megfelelő dokumentáció megléte.

Megjegyzendő, hogy a fent ismertetett adóösztönzők mellett közvetlen támogatásokra is lehet kutatás-fejlesztési projektekkel pályázni. Figyelemmel az elérhető kedvezményekre és támogatásokra mindenképpen érdemes azoknak a vállalkozásoknak is felmérniük tevékenységeik jellegét és minősíteni azokat a kutatás-fejlesztés ismérvei alapján, ahol eddig nem foglalkoztak ezzel a témával. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a kutatás-fejlesztési tevékenység egyre több területen jelenik meg, hiszen új megközelítések, újítások nélkül a társaságok versenyképessége nehezen tartható fenn. Ráadásul nem túl jelentős többlet ráfordítás mellett is, akár jelentős megtakarítást is el lehet elérni.