Az Adóegyetem 2020 rendezvénysorozat utolsó, budapesti állomásán ünnepélyes keretek között került átadásra

“Az Év Adótanácsadója 2019” szakmai verseny díja.

Olvasd el a győztessel, Fekete Eszterrel készült interjúnkat.

– Eszter, mik voltak a legfontosabb karrier állomásaid? Hogyan lett belőled adótanácsadó?

– Mikor középiskola végén megkérdezték tőlem, hogy a humán vagy a reál tárgyak tetszenek-e jobban, én azt válaszoltam erre, hogy nekem mind a kettő, hiszen a matematika és az idegen nyelvek voltak a kedvenc tárgyaim. Adótanácsadóvá úgy válik az ember általában, hogy vagy számviteli, vagy jogi területről érkezik. Én pénzügy irányban tanultam tovább és kezdtem el dolgozni, majd aztán számvitelre váltottam és könyvelőként dolgoztam néhány évig. Tulajdonképpen én nagyon szerettem a számok világát, de azért rá kellett jönnöm, hogy az élet ’sava-borsa’ a humán oldalon rejlik. Tulajdonképpen akkor találtam rá az adózásra. Ez egy olyan terület, ahol mind a két irányban ki lehet teljesedni. Adókalkulációkat is készít az ember, adott esetben hosszabb írott dokumentumokat is, és a személyes megbeszélésekre is rengeteg lehetőség van. Úgyhogy engem ez a „teljesség” vezérelt erre a területre. Ezek után dolgoztam vállalati adózás oldalon, valamint tanácsadó oldalon is, többek között egy ’Big4’ cégnél. Közben szereztem mérlegképes könyvelő, adótanácsadó képesítést, illetve legutóbb IFRS, nemzetközi számviteli képesítést, jelenleg pedig a GE-nél dolgozom, ahol az európai leányvállalatok társasági adózásával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozom.

– Mit gondolsz, mik azok a legfontosabb tulajdonságok vagy készségek, amikkel jó, ha rendelkezik valaki, aki erre a pályára szeretne lépni?

– Én azt gondolom – bár ez talán minden szakmára igaz manapság – hogy a nyitottság és a tanulási készség nagyon fontos. Nyilván ezt megkönnyíti, ha az ember szereti ezt a szakmát, és belső indíttatásból is érdekli. A másik, ami szerintem nagyon fontos, az az ügyfél igényekkel való azonosulás, ugyanis nem mindegy, hogy melyik oldalról szemléljük a kérdéseket: vállalati vagy szolgáltatói környezetben dolgozik-e az ember. Ha klasszikus tanácsadásnál maradunk, akkor fontos szempont, hogy kinek szól egy tanács, és pontosan mik az igények. Nekem szerencsém volt, hogy mind a két oldalt láttam, megtapasztaltam. Így azt gondolom tanácsadóként is jobban oda tudok rá figyelni, hogy tényleg olyan válaszokat próbáljak adni, amivel tud a másik fél mit kezdeni. Tehát, hogy ne „a fiókban végezze” adott esetben a tanács, hanem valós segítséget tudjon nyújtani.

– Te hogyan tartod naprakészen a tudásodat a folyamatosan változó jogszabályi környezetben?

– Egyrészt az élet naprakészen tart, hiszen a munkával kapcsolatos szakmai kihívásokat próbálja az ember minél jobban megoldani, ennek érdekében folyamatosan új tudásra szert tenni. Ehhez természetesen rendszeresen szoktam szakmai rendezvényekre járni, mint például az Adóegyetem. Illetve olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a férjem is adótanácsadó, szóval ez némileg megkönnyíti a helyzetünket, kicsit más a szakterületünk, de azért szoktunk szakmai dolgokról értekezni.

– Akkor jól gondolom, hogy így talán a munkahely-család egyensúlyát könnyebb fenntartani?

– Igen, ez megkönnyíti.  Én jelenleg vállalati oldalon dolgozom, ő pedig tanácsadói oldalon. Nekem elég rugalmas a munkám, így egyelőre a munka-magánélet egyensúllyal nem volt problémám. Én nagyon bízom benne, hogy ez továbbra is így fog maradni.

Sok szeretettel gratulálunk a díjhoz!