Számos előadás, adózási fórum, cikk foglalkozott az utóbbi évek során a vállalkozások külföldi gazdasági tevékenysége kapcsán felmerülő adózási kérdésekkel. Ezen belül is központi kérdés volt annak megállapítása, hogy a szóban forgó tevékenység telephelyet keletkeztet-e abban a külföldi országban.

Bízom abban, hogy soraimat olvasva érdekes információkhoz fogsz jutni a romániai adózás kérdéskörében.

Arra a kérdésre a választ, hogy egy szóban forgó vállalkozási tevékenység telephelyet keletkeztet-e egy külföldi országban, az OECD Modellegyezmény 5. cikkelyét, a két érintett ország között érvényes kettős adóztatás elkerülését célzó egyezményt (ha van), illetve a külföldi ország adójogszabályait figyelembe véve tudjuk megadni, nagy körültekintéssel kezelve a konkrét eset összes részletét.

Jelen cikkemben nincs szándékomban a jogszabályok cikkelyeit reprodukálni, illetve kiragadni néhány példát a sok-sok lehetőség közül. Ehelyett néhány olyan vonatkozásra szeretnék kitérni, amellyel azok a magyar vállalkozások találkozhatnak, akiknek tevékenysége állandó telephelyet keletkeztet Romániában. Ez a cikk nem vállalja egy adórendszer teljes körű bemutatását, csupán a magyar gyakorlattól eltérő néhány aspektusét.

Amennyiben a külföldi illetőségű vállalkozó arra a következtetésre jut, hogy tevékenysége kapcsán állandó telephelye keletkezett, a következő kötelezettségei merülnek fel:

• adóhatósági bejelentkezés (013 nyomtatvány), melyben a külföldi illetőségű adózó megnevez egy „kijelölt” állandó telephelyet is (akár egy, akár több állandó telephelye van Romániában), a „kijelölt” telephelyre hárul a bevallási kötelezettségek nagy része (több állandó telephely esetén is egy adószámot kapnak);
• a román illetőségű adózókkal megegyező számviteli, könyvvezetési, beszámolási, adóbevallási, befizetési kötelezettségek.

Beszámolási kötelezettség

Az állandó telephely éves beszámolót készít, melyet az adóhatóságnak is megküld, az üzleti év zárónapját követő 150 napon belül.

A magyar gyakorlattól eltérően, létezik egy féléves ún. „számviteli jelentés” is, amelyet azon vállalkozók nyújtanak be, akiknek a féléves nettó árbevétele meghaladja a 220.000 RON-t.

Amennyiben a külföldi illetőségű adózó több állandó telephellyel rendelkezik Romániában, ezt a kötelezettséget a „kijelölt” állandó telephely teljesíti, összesítve a többi telephely adatait is.

Adóbevallási kötelezettség

Eltekintve a bizonyos speciális tevékenységeket végző vállalkozásoktól, az állandó telephelyekre vonatkozó főbb adóbevallási kötelezettségek az alábbi 4 kategóriát ölelik fel:

• áfá-hoz (egy korábbi cikkemben ezeket részletesen bemutattam);
• személyi jövedelemadóhoz, társadalombiztosítási járulékokhoz;
• társasági adóhoz, illetve
• külföldi illetőségű jogi és természetes személyektől levont forrásadóhoz kapcsolódó kategóriák.

Személyi jövedelemadó, társadalombiztosítási járulékok

A személyi jövedelemadó és társadalombiztosítási járulékok bevallására a munkáltató havonta kötelezett. A bevallási és befizetési határidő a tárgyhót követő hónap 25. napja (D112 nyomtatvány).

A több állandó telephellyel rendelkező külföldi illetőségű vállalkozó minden telephelyére vonatkozóan a D112-es nyomtatványt a „kijelölt” állandó telephely nyújtja be összesítve. Munkajogi szempontból viszont megjegyzendő, hogy a munkaszerződéseket, munkavállalók ki és bejelentését mindegyik telephely maga kezeli.

Társasági adó

A román adótörvénykönyv rendelkezései alapján, a Romániában adóköteles tevékenységet folytató vállalkozások jövedelmük után társasági adót, vagy mikrovállalati jövedelemadót fizetnek. A mikrovállalati jövedelemadó egy egyszerűsített adózási lehetőség, mely azonban csak a román jogi személyiséggel rendelkező adózók esetében alkalmazandó.

Mivel a külföldi vállalkozások romániai fióktelepeinek estében csak a társasági adó jöhet szóba, a továbbiakban erre térek ki részletesebben.

A társasági adó mértéke a társasági adóalap 16 %. Az adófizetési kötelezettséget évente, a tárgyévet követő év március 25-ig kell bevallani és teljesíteni. Az első, második és harmadik negyedévben, a negyedévet követő hónap 25. napjáig, adóelőleget kell bevallani és megfizetni.

A hitelintézetek az adóelőleget kötelező módon a tárgyévet megelőző év társasági adó kötelezettségének, a fogyasztói árindexszel korrigált összegének ¼-ével egyenlő összegben vallják be és fizetik be.

A hitelintézetnek nem minősülő vállalkozások egy része választhatja opcióként a fenti adóelőleg megállapítási módot, amennyiben ezt a szándékát az adóhatóságnak bejelenti. Ebben az esetben a következő 2 évben nem választhatja az adózók előtt nyitva álló másik adóelőleg megállapítási lehetőséget. Ezt az utat választó adózók a negyedik negyedévre is az ¼-es módszer szerint járnak el, tárgyévet követő január 25-i bevallási és kifizetési határidővel.

Az adóelőleg kiszámításának másik lehetősége abban áll, hogy az adózó a negyedéves tényleges eredmények alapján állapítja azt meg.

Ebben az esetben, az év elejétől a tárgynegyedév végéig keletkezett kumulált eredmények alapján számít először nyereségadót, melyből levonva a tárgyév megelőző negyedéveire bevallott társasági adót, megkapja a bevallandó összeget. Ezen utat választók, a negyedik negyedévre nem vallanak be társasági adót.

A negyedéves társasági adó előleg bevallását a D100-as nyomtatványon teljesítik.

Bármelyik adóelőleg fizetési módszer szerint járnak el, az adózók a tárgyévet követő év március 25-ig vallják be (D101-es nyomtatvány) és fizetik meg társasági adójukat. Az adóalap meghatározása hasonlóan a hazai gyakorlathoz, az eredmények és költségek különbözeteként történik, adólap növelő és csökkentő tételek figyelembevételével. Az elhatárolt veszteség 7 éven belül használható fel.

Társasági adó vonatkozásában 2013. július 1-jétől következett be egy jelentős változás, amikor is bevezetésre került az ún. „kijelölt állandó telephely” fogalma. Ez a lépés feloldott egy, a külföldi illetőségű vállalkozók állandó telephelyeit érintő korábbi hátrányos megkülönböztetést lehetővé téve számukra, hogy összevonják romániai eredményeiket és így vallják be és fizessék meg a társasági adót.

Néhány megjegyzés a társasági adóhoz kapcsolódóan:

• Az adózóknak egy ún. „adónyilvántartási naplót” (Registru de evidenta fiscala) kell vezetniük. Tulajdonképpen, ebben minden negyedév végén levezetik a korrigált adóalap számításokat, az év elejétől kumulált adatokkal. Formai megkötés nincs a napló kitöltésére vonatkozóan.
• A második típusú adóelőleg módszert alkalmazóknál, a naplóban szereplő adat képezi a bevallás alapját.
• Az adóhatóság a második típusú adóelőleg módszert alkalmazóknál a negyedéves elszámolásokat is nagyon szigorúan ellenőrzi, ezért fontos megfelelő körültekintéssel kezelni azokat.

Egyéb kötelezettségek

A 1400/2012–es rendelet alapján a román jogi személyek, a román természetes személyek, és a külföldi jogi személyek romániai állandó telephelyei kötelesek bejelenteni az adóhatóságnak, bizonyos külföldi jogi, illetve természetes személyekkel, megrendelőként kötött szolgáltatási szerződéseiket, amennyiben azok teljesítési helye Románia, függetlenül annak időtartamától.

A bejelentési határidő a szerződés megkötését követő 30. nap. Szerződés hiányában a bejelentés tárgya lehet más dokumentum is, amely alátámasztja a szolgáltatás igénybevételét (teljesítésigazolás, átvételi jegyzőkönyv, tanulmány, beszámoló, stb).

Néhány példa bejelentési kötelezettség alá tartozó szolgáltatásokra:

• építési-szerelési szolgáltatás
• műszaki felügyelet
• tanácsadási szolgáltatás
• reklámszolgáltatás
• marketingszolgáltatás
• menedzsmentszolgáltatás
• könyvviteli szolgáltatás
• Romániában végzett árufuvarozás.

A bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén a jogalkotó szankciót helyez kilátásba.

Ennek a rendeletnek a mögöttes célja valójában az információszerzés azon külföldi illetőségű jogi személyekről és természetes személyekről, akik olyan tevékenységet folytatnak Romániában, amelyek kapcsán forrásadó kivetése vagy állandó telephely keletkezése feltételezhető.

És el is érkeztünk egy újabb nemzetközi kedvenchez, a forrásadóhoz… Nem téved az, aki most azt mondja, mit keres ebben a cikkben a forrásadó, hiszen ha már egyszer telephely keletkezett, akkor minden a telephelyhez köthető jövedelem a társasági adó keretében adózik. Hogy mégis röviden kitérek a forrásadóra, annak az az oka, hogy a romániai állandó telephely is megjelenhet forrásadóval adózó ügyletben megrendelőként. Ebben az esetben az állandó telephelyre hárul a forrásadó visszatartásának, bevallásának és kifizetésének feladata.

Ez a kötelezettség egyrészt egy havi bevallási és befizetési kötelezettség, a tárgyhót követő hónap 25–ig, a D100 nyomtatványon, másrészt pedig egy éves összesítő adatszolgáltatás, a tárgyévet követő év február 28-ig. Többszörösen szankcionálja a román adóhatóság a forrásadóhoz kapcsolódó adóhiányt:

• egyrészt megállapítja a forrásadót, a szolgáltatónak kifizetett bruttósított összegéből kiindulva, és az állandó telephelyet kötelezi annak megfizetésére,
• másrészt a társasági adóra vonatkozó szabályok alapján a jövedelem jogosultja helyett kifizetett forrásadót nem ismeri el levonható költségként.

A külföldi illetőségű, Romániában állandó telephellyel rendelkező vállalkozó kötelező beszerezni az adóhatóságtól az „Ellenőrzés nyilvántartó napló”-t (Registrul unic de control). Ebbe bejegyzésre kerül minden hatósági ellenőrzés.

* * *

Ha részletesebben is érdekelnek a telephelyekre és fióktelepekre vonatkozó legfontosabb adózási és számviteli előírások, akkor jelentkezz március 5-ig kedvezményesen Kis Gábor Telephely keletkezése a társasági és helyi iparűzési adó tekintetében – minősítési és bejelentési szabályok címmel április 5-én a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében tartandó előadására, ahol személyesen is megvitathatjátok a felmerülő kérdéseidet!