Alapjaiban változnak meg 2016. január 1-jei hatálybalépéssel az időszaki elszámolás (Áfa törvény 58. §) áfa szabályai. Az új szabály szerint, ha a felek a teljesített termékértékesítésekről, szolgáltatásnyújtásokról időszaki elszámolásban vagy fizetésben állapodnak meg, vagy a szolgáltatásnyújtás ellenértékét meghatározott időszakra állapítják meg, teljesítés az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napja. Míg eddig megszoktuk, hogy időszaki elszámolású (korábbi nevén folyamatosan teljesített) szolgáltatásoknál és termékértékesítéseknél mindig a fizetés esedékességét kell teljesítési időpontként szerepeltetni a számlán és a szerint kell a bevallásban szerepeltetni, addig az új főszabály szerint annak az időszaknak az utolsó napja lesz a teljesítési időpont, amelyről a felek elszámolnak. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ezt a főszabályt ritkán kell majd alkalmazni, a legtöbb esetre a három kivétel szabály valamelyike alkalmazandó.

Az új teljesítési időpont szabályok

Az igazi változás a teljesítési időpontra vonatkozóan fog bekövetkezni 2015. július 1-jétől a könyvviteli, adótanácsadási és könyvvizsgálati szolgáltatás tekintetében, 2016. január 1-jétől pedig az összes többi 58. § hatálya alá tartozó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás tekintetében.

Ezen időpont előtt a részfizetés esedékessége minősül teljesítési időpontnak, ami azt is jelenti, hogy a régi szabály szerint a kibocsátott számlán mindig a fizetés esedékessége rovatba írt dátumot kellett megismételni a teljesítési időpont rovatban is, és e szerint a dátum szerinti adóbevallásban kellett figyelembe venni fizetendő adóként a számlakibocsátónak a számla adótartalmát. Az Áfa törvény 119. §-a szerint a számlabefogadónak ugyanezen a napon keletkezik a levonási joga is. Figyelemmel kell lenni arra, hogy nem a számla tényleges kiegyenlítésének dátuma, hanem annak esedékessége generálja az áfa fizetést, a másik oldalon pedig az adólevonást. Ez alól kivételt képeznek a pénzforgalmi adózást választó adóalanyok, ugyanis esetükben a számla tényleges kiegyenlítéséhez kapcsol a jogalkotó áfa fizetést, illetve áfa levonást (ide értve az ilyen adóalanytól szolgáltatást igénybevevő, terméket beszerző, egyébként normál módon adózó áfa levonási jogosultságát is), ugyanakkor a hivatalos álláspont szerint, ha a számla az esedékesség időpontja előtt kerül kiegyenlítésre, az adólevonási jog akkor is csak az esedékességkor nyílik meg.

A könyvviteli, könyvvizsgálati és adótanácsadási szolgáltatásra 2015. július 1-jétől, az összes egyéb termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra 2016. január 1-jétől bevezetendő új teljesítési időpont szabály alaposan megbonyolítja a rendszert azzal, hogy az eddigi egyetlen teljesítési időpont helyett 4 darab potenciálisan felmerülő teljesítési időpont közül kell kiválasztani az aktuálisan alkalmazandó teljesítési dátumot. Ez a 4 potenciálisan szóba jöhető teljesítési időpont a következő:

• elszámolási időszak utolsó napja,
• a számlakiállítás napja,
• a fizetés esedékessége és
• az elszámolási időszak utolsó napjától számított 30. nap.

Vegyük sorra, hogy melyik időpont mikor kerül alkalmazásra.

A főszabály szerint az elszámolási időszak utolsó napja a teljesítési időpont

Főszabály szerint az uniós gyakorlattal összhangban az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napja lesz a teljesítési időpont. Tekintettel arra, hogy a főszabály csak akkor alkalmazható, ha egyik különös szabálynak sem felel meg a tényállás, ezt a maradékelvet követve (a különös szabályokkal összevetve) akkor alkalmazandó a főszabály, azaz akkor minősül az elszámolási időszak utolsó napja teljesítési időpontnak, ha a fizetés is éppen ezen a napon esedékes, függetlenül attól, hogy mikor állították ki a számlát.

Például ha az augusztusi könyvelési díj augusztus 31-én esedékes, akkor augusztus 31. a teljesítési időpont, ami azt jelenti, hogy a számlán már nem a fizetési határidőt, hanem ezt a dátumot kell a teljesítési időpont rovatban szerepeltetni, és ebben az adóbevallásban kell feltüntetni a megfelelő adóösszeget is. Ugyanígy, ha a 2016-ra vonatkozó bérleti vagy könyvvizsgálati díj esedékessége 2016. december 31., akkor ez a nap egyben a teljesítési időpont is. Ha pedig például augusztus 15-étől szeptember 14-ig tart az időszak és szeptember 14-én esedékes a díj is, akkor szeptember 14. a teljesítési időpont.

Hasonlóan az elszámolási időszak utolsó napja lesz a teljesítési időpont akkor, ha a fizetés esedékessége megelőzi ugyan az időszak utolsó napját, azonban a kibocsátó az időszak utolsó napja előtt nem állít ki számlát, csak azt követően. Ennél az esetkörnél azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy más a megítélés, ha a felek közötti szerződés nem emeli ki, hogy a megrendelőnek csak a szolgáltatásnyújtó számlája alapján (annak kézhezvételét követően) kell fizetnie és – itt együttes feltételről van szó – a megrendelő nem is fizet az időszak utolsó napjáig.

Ha például a könyvelő és a megrendelő közötti szerződés szerint a tárgyhavi könyvelési díjat mindig a kiállított számla alapján minden hónap 15-éig kell megfizetni, a könyvelő azonban például az augusztus havi könyvelési díjról augusztus 31-ig nem állít ki számlát és a megrendelő sem fizeti meg augusztus 31-ig a díjat, akkor erre az esetre főszabályt kell alkalmazni, azaz a könyvelőnek augusztus 31-én keletkezik az adókötelezettsége. Amennyiben később kiállítja a számlát, a számlán is ezt a dátumot kell teljesítési időpontként szerepeltetni és ezen időpontot tartalmazó áfa bevallásban kell fizetendő adóként is figyelembe venni.

Előlegszabály alkalmazandó?

Kérdésként vetődik fel, hogy az új szabály fényében van-e olyan eset, amikor felmerül az előleg Áfa törvényben meghatározott szabályainak alkalmazása? A válasz az, hogy igen. Amennyiben ugyanis az elszámolási időszak utolsó napja előtt esedékes a fizetés, azonban a számlakibocsátó nem állít ki sem számlát, sem nyugtát az időszak utolsó napjáig (például azért mert elfelejti), de a vevő, igénybevevő ennek ellenére mégis fizet, akkor az Áfa törvény 59. §-a szerint előleg címén áfa kötelezettség keletkezik, és elvileg ilyen esetben előlegszámlát kell kibocsátani.

Az előző alcím alatt taglaltaktól eltérő az az eset, amikor a megrendelő annak ellenére, hogy nem kapott számlát, mégis megfizeti az időszak utolsó napja előtt (a példa szerinti esetben augusztus 31-e) előtt az aktuális díjat. Ennek a ténynek adózási szempontból csak akkor van jelentősége, ha a szerződésben nem szerepel egy olyan kitétel, hogy a megrendelő a szolgáltatásnyújtó számlája alapján (esetleg annak kézhezvételétől számított bizonyos napon belül) köteles fizetni.

Ha ugyanis csak annyi szerepel a szerződésben, hogy például minden hónap 15-ig esedékes a fizetés és a szolgáltatásnyújtó nem állít ki számlát az időszak utolsó napjáig a díjról, továbbá – ami nagyon lényeges – ennek ellenére megfizeti az aktuális díjat a megrendelő az időszak utolsó napja előtt, akkor az Áfa törvény 59. §-ában szabályozott előlegfizetés történik. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltatásnyújtónak a pénzösszeg kézhezvételekor, jóváírásakor előleg címén adókötelezettsége keletkezik és ezen pénzösszegről nem normál számlát, hanem előlegszámlát kell kiállítania, amelyen teljesítési időpontként nem a számla keltét, nem is a fizetés esedékességét, nem is az időszak utolsó napját, hanem a pénzösszeg tényleges átvételét, jóváírását kell szerepeltetnie. Amennyiben ezen körülmények mellett (tehát hogy a szerződés szerint számla nélkül is esedékes a fizetés az időszak utolsó napja előtt), de nemcsak a számla kiállítására, hanem az ellenérték kiegyenlítésére sem kerül sor az időszak utolsó napja előtt, akkor az előbb említettek szerint az időszak utolsó napja lesz a teljesítési időpont, és nem előlegszámlát, hanem normál számlát kell kiállítani.

Világítsuk meg a fentieket példával, újra az augusztusi könyvelési díjon bemutatva a szabályokat. Tételezzük fel, hogy az augusztusi díj augusztus 10-éig esedékes a szerződés szerint és a szolgáltatásnyújtó nem bocsát ki számlát augusztus 31-éig. Amennyiben a megrendelő ennek ellenére augusztus 31-éig (például augusztus 17-én) megfizeti az aktuális díjat, akkor adójogi értelemben előleget fizet a főszabályhoz, azaz az augusztus 31-ei teljesítési időponthoz képest. Ezért, ha később kiállítja a számlát a szolgáltatásnyújtó, nem a főszabály szerinti augusztus 31-ét kell teljesítési időpontként szerepeltetnie, és nem normál számlát kell kiállítania, hanem előlegszámlát, amelyen az előleg átvételének napja, vagyis augusztus 17-e lesz a teljesítési időpont.

Kérdés, hogy ilyen esetben – tekintve, hogy a teljes összeg kiegyenlítésre került adójogi értelemben előlegként – szükséges-e végszámlát is kiállítani augusztus 31-ei teljesítési időponttal, hiszen annak nulla lesz az adóalapja. Erre az esetre is alkalmazható a 2013/23. számú Adózási kérdés, amely megengedi a nulla adóalapú végszámla mellőzését, ha a teljes ellenérték kiegyenlítésre került előlegként, továbbá már az előlegszámla kiállításakor ismert a végteljesítés időpontja (ami a jelen esetben augusztus 31.) és ezt a dátumot megjegyzésként rá is vezetik az előlegszámlára. (Figyelem, az előlegszámlának ilyen esetben is az előleg kézhezvétele a teljesítési időpontja, csak többletadatként megjegyzésként szerepel a végteljesítési dátum.)

* * *

Személyesen is konzultálhatunk a témakörben az Adóegyetemen vagy A folyamatosan teljesített (időszaki elszámolású) ügyletek új számlázási szabályai című januári konferencián!