Nyáron sok családban előfordul, hogy ideig-óráig, akár egy fél vagy egész napra is egyedül marad otthon a gyerek, amíg a szülők dolgoznak. Mire tanítsuk meg, mire kell vigyáznia, figyelnie?

Egy 9-10 éves gyereket már nyugodtan egyedül hagyhatunk egy fél napra, egy 12 év fölötti kiskamasz pedig egy egész napot is egyedül tud tölteni. Természetesen akkor, ha a betartandó szabályokra megtanítjuk.

Mit kell megtanítani?

Először is azt határozzuk meg, hogy a gyermek elmehet-e napközben otthonról, ha egyedül van, például a közeli térre játszani vagy átmehet-e egy barátjához? Vidéken hamarabb megtanulják az önálló közlekedést a gyerekek, biciklivel gyorsan eljutnak bárhová, mint például a fővárosban, ahol tömegközlekedési eszközökre kell szállni, adott esetben átszállni. A kisebbek jobb, ha inkább otthon maradnak, de a kamaszokat nyugodtan elengedhetjük. Beszéljük át, hogy ellenőrizze, minden ajtó és ablak be van-e zárva. Ne írja ki semmilyen közösségi oldalra, főleg, ha nyilvános a profilja, hogy épp hova megy, hol tartózkodik. Ha barátokkal utazik buszon, metrón, közben ne mobilozzanak és ne azt ecseteljék, hova mennek vásárolni és mennyi pénz van náluk, mert így könnyen válhatnak áldozattá. Jobb, ha nyilvános helyen mindig együtt mozognak, mosdóba, boltba és gyorsétterembe is.

Ha otthon van a gyerek, rögzítsük, hogy tilos bármire felmászni, ugrálni, lépcsőn rohangálni, mert, ha leesik, elesik, egyedül van a lakásban, nem tud neki senki segíteni. Legyen mindig a keze ügyében telefon, ha szükséges, el tudjon érni minket. Beszéljük meg vele, ki az a megbízható szomszéd, aki többnyire otthon tartózkodik és akitől segítséget lehet kérni, ha szükséges.

Lehetőség szerint készítsünk előre ebédet, amit csak meg kell melegíteni a mikróban, annak kezelését hamar elsajátítják a gyerekek. Kerüljük a balesetveszélyes helyzeteket, mint amilyen a főzés, ahol magára önthet forró vizet például a gyerek vagy csak a pultra felmászva ér el egyes hozzávalókat.

Kit engedhet be a gyerek?

Alapvető fontosságú azt rögzíteni, kinek nyithat ajtót a gyerek és kinek nem. Egy kisgyerek lehetőleg senkit se engedjen be, még a postást se. Ha kilát a kapura, ajtóra, a számára ismerős felnőttet, például egy barátja szülőjét akkor beengedheti, ha az előre megbeszélten érkezik. Egy kamasz gyerek már tud mérlegelni, ismeri a postást, a szomszédokat. Akit a szülők megbízhatónak tartanak, azzal beszélhet a kapun, kerítésen keresztül, így például a postát át tudja venni vagy fogadhatja a pizzafutárt. Idegennek semmi esetre se nyisson ajtót még egy 17 éves se.

Készítsük fel olyan vészhelyzetekre a gyereket, mint egy előre nem látható áramszünet vagy rövidzárlat. Tanítsuk meg neki, ha tűz van, azonnal el kell hagynia a lakást, az élete fontosabb, mint hogy megpróbálja eloltani a tüzet. Ha már biztonságos helyen van, hívjon fel minket.

Amíg a gyerek egyedül van otthon, legyen minden pillanatban elérhető ő is és a szülők is. Még a nagyobb gyerekeket is megnyugtatja, ha pár percre beszélhet a szülőkkel napközben, elmondhatja, mit csinál. Napjában egyszer, kétszer mi is csörögjünk rá vagy írjunk neki üzenetet.

A nagyobb gyerekek számára megnyugtatóbb, ha barátokkal vannak, engedjük, hogy áthívja egy osztálytársát, barátját, aki akár ott is alhat, és a saját csemeténket is engedjük át másokhoz akkor is, ha épp ott nem tartózkodik otthon a szülő. Közösen mókásabb az önállóság felfedezése, csak a szabályokat fektessük le mindig világosan.