Egy szolgáltató cég euróban állította ki számláját. Számlakiállítói oldalon ez minden esetben helyesnek tekinthető-e? Mit tegyen ezzel a számla befogadója, feltétel nélkül befogadhatja? Ez először is függ attól, hogy mi áll a szerződésben. Ha a szerződés devizaneme euró, vagy lehetőséget ad az eurós számlázásra, akkor helyes az így kiállított eurós számla. Azonban vannak olyan esetek, amikor a szerződésben euró alapú, de forintban kiállított számláról állapodnak meg a felek. Ekkor az is előfordulhat, hogy a számlán szerepel az euró és a forint összeg is egyaránt, de a számla kiállítójának és a befogadójának a forint összeget kell iktatnia, könyvelnie.

További fejtörést okozhat a számla könyvelése során a devizaárfolyam. Arról nem is beszélve, hogy az árfolyam tekintetében mást mond az Áfa és mást a Számvitel.

Áfa szerinti árfolyam

Az Áfa törvény 80. § szerint egy „normál ügylet” esetén a teljesítéskori árfolyamot kell alkalmazni.

Elemezzük ki ezt a mondatot.

„Normál ügylet”: nem tartozik ide például a Közösségi beszerzés, az előleg, és az 58. § szerinti időszakos elszámolás vagy általában azok az esetek, ahol az adót a vevő fizeti. Ezen kivételek esetében a speciális szabályok szerinti árfolyamot kell alkalmazni.
„Teljesítés”: az Áfa törvény 55. § szerinti teljesítés, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul. Mivel ez alól számos kivétel van, ezeket érdemes áttekinteni, rendszerben látni.

„Árfolyam”: mit értünk árfolyamon?

• Az Áfa törvény szerint az átváltási árfolyam az, amit bármely belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizában eladási árként jegyez.
• Ettől eltérően lehetőség van az MNB árfolyam alkalmazására is, ha ezt az adózó előre bejelentette az adóhatósághoz.

A következő kérdés ebből következik: hogyan tudom ellenőrizni, hogy az adózó bejelentette-e az árfolyamra vonatkozó választását az adóhatósághoz? És ha nem, akkor melyik belföldi pénzintézet eladási árfolyamát kell alkalmazni?

Számvitel szerinti árfolyam

A Számviteli törvény 60. § másképpen definiálja a választott árfolyamot. Főszabály szerint a devizás tételeket a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára – ez nem feltétlenül egyezik meg az Áfa törvény szerinti teljesítéssel – vonatkozó választott árfolyamon kell átszámítani forintra. A választott árfolyamról a vezetés dönt és ezt a számviteli politikában rögzíti. A választás a Számviteli törvény szerint az alábbiak közül kerül meghatározásra:

• a választott hitelintézet által meghirdetett deviza vételi és deviza eladási árfolyamának átlaga, vagy
• az MNB által közzétett, illetve
• az Európai Központi Bank (EKB) által közzétett, hivatalos devizaárfolyama,
• (egyes esetekben csak devizavételi vagy csak deviza eladási árfolyama), valamint
• az Áfa törvény előírásai szerinti árfolyam.

Példa időszakos elszámolásra

Vegyünk például egy időszakos elszámolású számlát. Az Áfa törvény 58. § alapján a teljesítés napja a fizetés esedékessége. Tehát a számlát a fizetési határidő időszakában kell beállítani a bevallásba. Az árfolyam tekintetében pedig a számla kiállításának napján érvényes, a választott pénzintézet deviza eladási árfolyamát vagy az MNB árfolyamot kell alkalmazni. Jól látható, hogy az árfolyamot nem minden esetben a teljesítés napján kell megállapítani. (Jelen esetben logikus az árfolyam használat, hiszen a számla kiállításakor nem is ismert a jövőbeni, fizetési esedékesség napján érvényes árfolyam).

A számvitel szerint azonban arra az időszakra kell a számlát lekönyvelni, amelyre az a szerződés szerint vonatkozik (Ptk. szerinti teljesítés). A vonatkozási időszak szintén nem biztos, hogy egybeesik az áfa szerinti elszámolás időszakkal. Például a 08. havi takarítást a szolgáltató 09. hónapban jogosult számlázni, ahol a fizetési határidő szintén 09. hónapra esik. Ez a számla a számvitelben 08. hónapra vonatkozik, míg az áfa bevallásban 09. hónapra kell betenni. Így a számvitelben a 08. havi bekerülés napján érvényes választott árfolyammal kell számolni. De érdemes tágan nézni az ügyleteket, mert nem csak a szolgáltatások területén gyakori az időszakos elszámolás. Ugyanígy levezethető például egy bizományosi értékesítés is, ahol a tárgy havi értékesítésről a következő hónap elején számolnak el a felek.

Új szabály

2016. január 1-jétől egészen más szempontokat kell figyelembe venni az időszakos elszámolású ügyletek számlázásánál. Fontos szerepe lesz a szerződés szerinti elszámolási időszaknak, a számla kiállítási napjának, a fizetési határidőnek.

A könyvelés, adótanácsadás, könyvvizsgálat területen már 2015. július 1-jétől alkalmazni kell az új, időszakos elszámolásra vonatkozó rendelkezéseket. Azaz napjainkban már az új szabály szerint kell a számlát kiállítani. Ezzel kapcsolatban további kérdéseket vet fel, hogy egy folyamatos szolgáltatásnál – például könyvelés esetében – hogyan kell megállapítani az elszámolás időszakát? Helyes lehet-e, ha az elszámolás időszaka megegyezik azzal az időszakkal, amelyre a lekönyvelt bizonylatok vonatkoznak? Erre a kérdésre nagy részben a szerződés adja meg a helyes választ.

Érdemes említést tenni arról, hogy 2016. január 1-jétől a könyvelőnek információt kell kapnia arról, hogy az ügyfele milyen időszakra állította ki az adott számlát. Ez egyébként része a számla minimális adattartalmának, de a tapasztalat mégis az, hogy ez az adat gyakran elmarad.

Előleg, helyesbítés, sztornó

Kanyarodjunk vissza az általános számlázási kérdésekre. Amikor először fogtam a kezemben egy olyan devizás számlát, ahol 2 előleg számla után következett a végszámla és abban a könyvelőnek javítania (sztornóznia) is kellett, akkor alapos körültekintésre volt szükség. Nem elegendő ilyenkor az áfa helyes megállapítása, mert az eredményre gyakorolt hatás a számvitelben jelenik meg, és itt egészen más elvek alapján kell a helyes árfolyamot meghatározni.

A számlahelyesbítés, sztornózás szabályairól a videóban hallasz néhány fontos információt. A szabály nem tűnik bonyolultnak, mégis sokszor buktatókat rejteget a gyakorlatban:

• Számlakibocsátói oldalon a fizetendő áfa növekedés önellenőrzéssel jár, a csökkenése viszont nem. A sztornó számla esete nem tartozik az általános szabály alá.
• Számlabefogadói oldalon általában nem szabad önellenőrizni. Azonban ezt felül kell bírálni a fordított adózású ügyleteknél, illetve ha nem érkezik be a számla a kibocsátást követő 15 napon belül.

Ezen a területen is érdemes óvatosnak lenni, hiszen nem minden számlára igaz, hogy az áfa bevallás arra az időszakra esik, ami a számlán teljesítés napjaként szerepel.

Lassan a számlakiállításhoz is végzettség szükséges…

A Számlázási tanácsadó konferencián példákkal illusztrálva szeretném a szabályokat rendszerbe foglalva bemutatni. Kitérek a számlakiállítói, a számlabefogadói oldalra, a könyvelésre, és szó lesz az engedmények különböző típusairól is. Amennyiben Te is szívesen részt veszel 2015. október 2-án a Számlázási tanácsadó konferencián, kérlek, jelentkezz.