A magyar Áfa törvény – az Európai Unió közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló irányelvének megfelelően – kimondja, hogy abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany ilyen minőségében a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet a termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárított.

Igen ám, de vajon ki hogyan értelmezi az adóköteles tevékenység érdekében való felhasználást? Ebben a kérdésben tapasztalataink szerint nincs összhang az Európai Unió és a Kúria joggyakorlata között, de még az egyes magyar hatóságok között sincs egyetértés.

Végelszámolás alatti időszak levonható adója

Vizsgáljunk meg például egy speciális esetet, a végelszámolás alatti időszakban történő adólevonás lehetőségét. A kedvezőtlen gazdasági környezetre való tekintettel az utóbbi években egyre növekvő számban döntenek a társaságok a végelszámolás mellett. Sok esetben előfordul az is, hogy a döntést hosszú „hibernált” szakasz előzi meg, amikor az adott társaság már nem folytatja adóköteles tevékenységét, hanem „kivár”, annak reményében, hogy a piacok regenerálódását követően újraindíthatja működését. Mi történik ilyenkor a „hibernált” és a végelszámolás alatti időszakban rá átterhelt adóval (pl. iroda bérleti díj, közüzemi számlák, …)? Vajon megilleti a levonási jog akkor is, ha nem keletkezik egyáltalán bevétele?

Az adóhatósági ellenőrzési gyakorlat szerint nem feltétlenül. Egyes esetekben az adóhatóság arra hivatkozik, hogy mivel az adott időszakban az adózónak adóköteles bevétele nem volt, nem illeti meg a levonás joga sem. Egy ilyen megállapítást azonban semmiképpen nem szabad válasz nélkül hagyni!

Levonható az adó!

A gazdasági tevékenység nem szűkíthető le egyetlen tranzakcióra, hanem ügyletek láncolatából áll, amelybe beletartoznak azok a cselekmények is, amelyet az adott személy adóalanyiságának érdekében, vagy adóalanyiságának fenntartása érdekében tesz, illetve részét képzik azok az ügyletek is, amelyek a gazdasági tevékenység lezárását célozzák (végelszámolás, felszámolás). Ezek az ügyletek ugyanis nem jöttek volna létre, ha az adott személy nem bevétel irányultságú tevékenységet kívánna végezni, vagy korábban nem azt végzett volna.

Így az első olyan cselekményétől kezdve, amely bevétel elérésére irányult, az adott személy adóalanyisága beáll, és a beszerzési áfa tekintetében megilleti a levonási jog, ami független attól, hogy ért-e már el bevételt illetve hogy ténylegesen fog-e bármilyen bevételt elérni.

Az Európai Bíróság iránymutatása

Az Európai Bíróság ítélkezése is azt támasztja alá, hogy a gazdasági tevékenység fogalma nem feltétlenül egyetlen, hanem több egymást követő ügyletből is állhat, így az előkészítő tevékenységet is gazdasági tevékenységnek kell tekinteni.

A C-110/94. INZO ügy a levonási joggal foglalkozott. Az INZO-t társadalmi szervezetek hozták létre abból a célból, hogy kifejlessze a tengervíz ivóvízzé alakításának eljárását. Ehhez tárgyi eszközöket szereztek be, megvalósíthatósági tanulmányt rendeltek meg, azonban a végén a terv megvalósításáról lemondtak. Az áfát közben folyamatosan levonták, visszaigényelték, de ezt az adóhatóság később visszakövetelte, tekintettel arra, hogy a megvalósíthatósági tanulmányra hivatkozva az INZO végül egyáltalán nem kezdett bevételszerző tevékenységbe. Az Európai Bíróság ezen jogeset kapcsán kimondta, hogy az adóalanyiságot nem a bevétel konkrét megszerzése keletkezteti, hanem a bevételre irányultság, függetlenül attól, hogy az adóalany ténylegesen elér-e belőle bevételt.

A C-268/83, Rompelman ügy esetében Mr. Rompelman két építés alatt álló bemutatóterem jogát és a hozzátartozó földterület haszonbérleti jogát vásárolta meg. Ezzel kapcsolatban az ingatlan vételár áfáját már „menetközben” levonta, egyben szerette volna visszaigényelni, amit az adóhatóság megtagadott. Az ok az volt, hogy a gazdasági tevékenységét (ingatlan hasznosítása, bérbeadás útján) adózó még nem kezdte meg. Az ügyet az Európai Bíróság elé vitték, aki kifejtette, hogy adott gazdasági tevékenység több egymást követő tranzakcióból is állhat, mint például a tevékenység elkezdéséhez szükségek eszközök beszerzése, mint előtevékenység. Ebből a szempontból az áfának semlegesnek kell lennie, vagyis egy gazdasági tevékenységhez kapcsolódóan felmerülő legelső költséget is üzletinek kell tekinteni, függetlenül attól, hogy az bevételt eredményez-e.

A fentiek alapján bárki, aki előkészítő tevékenységet végez, adólevonási joggal rendelkezik, és a levonási jog megtartható akkor is, ha később valamely oknál fogva úgy döntenek, hogy az operatív szakaszt nem kezdik meg, és a szóban forgó társaságot végelszámolják. Amennyiben pedig az adott társaság korábban még adóköteles tevékenységet is végzett, mint a példánkban szereplő társaság a „hibernált” időszakot megelőzően, a „hibernált” időszak és a végelszámolási időszak alatt rá áthárított adó levonhatósága nem is lehet vita tárgya.

Fenti álláspontot a NAV is osztja, a honlapján nemrégiben közzétett állásfoglalásban éppen a gazdasági tevékenység megkezdése nélkül végelszámolási eljárás alá vont társaságok adólevonási jogát erősíti meg.

A Kúria döntése

Ugyanakkor a Kúria tett már olyan megállapítást, ahol ellene megy a fenti alapelveknek (Kúria Kfv.I.35.327/2014/6. szám). Egy gazdasági társaság történelmi hely, épület, egyéb látványosság működtetése érdekében alapult. Megkezdte előkészítő tevékenységét, melynek során levonta a rá áthárított adót, de mivel még nem kezdte meg adóköteles tevékenységét, bevallásaiban fizetendő adót nem szerepeltetett. Végül a társaság a gazdasági helyzetre való tekintettel az adóköteles tevékenysége tényleges megkezdése előtt a végelszámolás mellett döntött (az ügy kísértetiesen hasonlít az INZO esetére).

A Kúria – bár elfogadta annak a várakozásnak a megalapozottságát, hogy az előkészítő tevékenységet később majd gazdasági tevékenység fogja követni – mégis megtagadta az adólevonás lehetőségét a társaság teljes fennállására vonatkozóan, mivel a társaság a végelszámolás kezdő időpontjáig nem valósította meg a tervezett gazdasági eseményt, onnan kezdve pedig nem is kerülhetett sor a fő tevékenységként meghatározott épület, látványosság működtetésére. A korábbi adólevonást a Kúria álláspontja szerint jogellenessé tette a tervezett gazdasági tevékenységek meg nem valósítása, és a társaságot a korábban levont adó visszafizetésére kötelezte.

Mi a teendő?

Mit tehet ilyen esetben az egyszeri adózó, amikor még az egyes magyar hatóságok, felülbírálati szervek álláspontja sem egyezik? Először is legyünk tisztában a következőkkel: az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélete kötő erővel bír a nemzeti bíróságokra, hasonló esetekben az Európai Bíróság ítélete alapján kell eljárniuk. Az Európai Bíróság döntései a magyar hatóságok előtt közvetlenül hivatkozhatóak, elvileg Magyarországon nem születhet olyan megállapítás, mely ellent mondana az Európai Bíróság álláspontjának.

Mit tegyünk tehát, ha olyan döntés születik, melynek jogszerűtlensége merül fel?

• Ne hagyjuk válasz nélkül a jegyzőkönyvet, határozatot!
• Szerezzünk mélyreható ismereteket az Európai Bíróság döntéseivel kapcsolatban (vagy keressünk olyan tanácsadót, aki rendelkezik ezzel)!
• Hivatkozzunk bátran EU-s jogesetekre! Ahogy nekünk, úgy az adóhatóság szakembereinek is kötelessége ezek figyelembe vétele az egyes esetek megítélése során!
• Ne ijedjünk meg attól, ha a végsőkig kell elmenni az igazunkért!

* * *

Kérdésed van a témakörben? Írj kommentet vagy gyere el az Adóegyetemre, ahova most még kedvezményesen jelentkezhetsz>> Adóegyetem 2016