A kiküldetések társadalombiztosítási megítélése

Felmerülhet a kérdés, hogy miért is van jelentősége a kiküldetések társadalombiztosítási szempontú vizsgálatának, milyen okból szükséges körbejárni ezt a témát társadalombiztosítási szempontból is. E kérdésre a következő érvekkel alátámasztott rövid magyarázatot lehet adni.

A kiküldött személy számára kiemelten fontos, hogy mely állam társadalombiztosítási szabályainak hatálya alá tartozik, azaz hogy mely államban minősül biztosítottnak, járulékfizetésre kötelezettnek és ellátásokra jogosultnak. A kiküldött személy lehet munkavállaló és akár önálló vállalkozó is. Valamennyi foglalkoztatási forma esetében a szociális biztonsághoz fűződő érdek elsődleges, és annak fennmaradása az egyes államok között mozgó, munkát végző személyek számára olyan előkérdés, amely a másik államban történő munkavégzés lehetőségét alapjaiban határozza meg.

A foglalkoztató számára is nagy jelentőséggel bír, hogy az általa foglalkoztatott személy után felmerülő társadalombiztosítási kötelezettségeket mely államban szükséges teljesíteni, ehhez milyen adminisztratív kötelezettségek társulnak, és az adott állam társadalombiztosítási szabályai miként rendelkeznek.

Továbbá a téma vizsgálatának szükségességét támasztja alá az is, hogy a különböző élethelyzetekben sokszor a munkavégzésre irányadó szabályok (munkajogi értelemben alkalmazott joghatóság) és a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség teljesítésének helye eltér a járulékfizetési kötelezettség teljesítésének helyétől. A munkajogi, társadalombiztosítási- és a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség megállapítása ugyanis eltérő szabály- és szempontrendszer szerint történik, azoknak átfedése igen minimális, így eltérő végeredményre juthatunk.

A következőkben a társadalombiztosítási értelemben irányadó szabályrendszerből emelünk ki néhány fontos előírást.

A kiküldetések a célországok szerint

Társadalombiztosítási értelemben az államokat több csoportba lehet sorolni, egyrészt beszélhetünk az EGT-államok köréről, másrészt a szociális biztonsági, illetve szociálpolitikai egyezménnyel érintett államokról, és végül a harmadik államok köréről.

EGT-államnak minősül az Európai Unió tagállama és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam, továbbá az az állam, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez [a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény 4. § 3. pont]. Az EGT-államok esetében az Európai Unió által megalkotott normarendszert szükséges alkalmazni, amelyet a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint az ennek végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alkot. Abban az esetben, ha EGT-tagállamok érintettek a kiküldetésben, úgy az említett rendeletek társadalombiztosítási joghatóság megállapítására vonatkozó szabályait szükséges alkalmazni.

Sor kerülhet kiküldetésre olyan államok viszonylatában, amelyek között szociális biztonsági, vagy szociálpolitikai egyezmény szabályozza a társadalombiztosítási rendszerek koordinációját. Ekkor az irányadó egyezmény szabályai határozzák meg a kiküldetések esetén alkalmazandó szabályokat, és azt, hogy mi minősülhet kiküldetésnek, és hogyan alakul a társadalombiztosítási joghatóság vizsgálata.

Az előzőektől eltérően megvalósulhatnak kiküldetések olyan államok érintésével is, amelyek között nem áll fenn a szociális biztonság területén alkalmazandó nemzetközi egyezmény, és ekkor nincs olyan normarendszer, amely eligazítást nyújtana a joghatóság kérdésében. Ez utóbbi esetben a munkavégzés helyének joga lesz valószínűsíthetően alkalmazandó, de ehhez a munkavégzés helye szerinti állam társadalombiztosítási jogszabályai fognak iránymutatást adni.

Az Európai Unió szabályrendszere

A Koordinációs rendelet általános alapelveket tartalmaz, amelyeket az „illetékes tagállamnak” figyelembe kell vennie, amikor a tagállamok között mozgó munkavállaló, vagy önálló vállalkozó biztosítási státuszáról, illetve szociális ellátás iránti igényéről döntenek. A Koordinációs rendeletben négy meghatározó alapelv található, melyek a következők:

• egyenlő bánásmód elve,
• szerzett jogok védelme (összeszámítás),
• az ellátások exportálhatósága, és
• alkalmazandó jog meghatározásának elve.

Az egyenlő bánásmód elve alapján az állampolgárság alapján való megkülönböztetés tilos, azaz egy tagállam nem alkalmazhat hátrányos megkülönböztetést egy másik EU és EGT-állam állampolgárával szemben.

Az összeszámítás elve alapján a különböző tagállamokban szerzett – és a legtöbb szociális ellátás megállapításához elengedhetetlenül szükséges – biztosítási, illetve szolgálati idők egybeszámítását írja elő az ellátást megállapító tagállam számára.

Az ellátások exportálhatóságának elve szerint az ellátás folyósítására kötelezett tagállam nem tagadhatja meg az ellátás folyósítását azon a jogcímen, hogy azt másik tagállamba kérik utalni, továbbá a természetbeni ellátások – korlátok közötti – exportjára is lehetőség van.

Végezetül az egy jogrendszer alkalmazásának elve alapján a Koordinációs rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam társadalombiztosítási jogszabályai alkalmazhatók.

A társadalombiztosítási joghatóság az Európai Unióban

A Koordinációs rendelet 11. cikkében foglalt főszabály szerint az egy tagállamban – nem kiküldetés, kirendelés keretében – tevékenységet folytató személyek annak az államnak a joghatósága alá tartoznak, amelyben kereső tevékenységüket végzik, és e tagállam joga szerint szükséges a társadalombiztosítási kötelezettséget vizsgálni.

Speciális rendelkezések irányadóak a köztisztviselőkre, a tengeri hajó fedélzetén végzett tevékenységre (lobogó vagy felségjel joga), illetőleg szintén egyedi a hajózószemélyzet és a légiutas-kísérő személyzetre irányadó szabályrendszer, melynek irányadó rendelkezése a bázishely jogának alkalmazása.

Továbbá a Koordinációs rendelet alkalmazandó jog meghatározása szempontjából irányadó főszabálya (a munkavégzés helye szerinti jog, lex loci laboris) alól több kivétel is van:

• a kiküldetés (Koordinációs rendelet 12. cikk),
• a párhuzamos munkavégzés (Koordinációs rendelet 13. cikk), és
• az illetékes intézmények eltérő megállapodásának lehetősége (Koordinációs rendelet 16. cikk).

Kiküldetés a Koordinációs rendelet alapján

A Koordinációs rendelet alapján a kiküldetésnek sajátos fogalommeghatározása van, amely egyben egy joghatósági szabályt is tartalmaz. E szerint „az a személy, aki egy tagállamban munkavállalóként végzi tevékenységét olyan munkáltató nevében, aki tevékenységét szokásosan abban a tagállamban végzi, és akit az említett munkáltató egy másik tagállamba küld, hogy a munkáltató nevében ott munkát végezzen, továbbra is az elsőként említett tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, feltéve, hogy az ilyen munkavégzés várható időtartama nem haladja meg a huszonnégy hónapot, és a szóban forgó személy kiküldetése nem egy másik kiküldött személy felváltása céljából történik.”

E fogalommeghatározás alapján a kiküldetés feltételeinek teljesülése érdekében az alábbi tényezők vizsgálata szükséges:

• a munkavállalóként tevékenységet végző személy fogalmi elemei;
• a munkavállaló és a munkáltató között fennálló közvetlen kapcsolat vizsgálata;
• a tevékenységeit szokásosan abban a tagállamban végző munkáltató értelmezése;
• a kiküldetés időtartama;
• a felváltó kiküldetés tilalma.

Amennyiben a feltételeknek megfelel a kiküldetés, úgy a kiküldött személy a küldő állam társadalombiztosítási szabályainak hatálya alatt marad a kiküldetés időtartamára.

Amennyiben a kiküldött a magyar társadalombiztosítási szabályok hatálya alá tartozik, a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény rendelkezései adnak iránymutatást a biztosítási, járulékfizetési kötelezettség és az ellátására való jogosultság tekintetében. Az előzőeken túlmenően a foglalkoztató a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény rendelkezéseire is figyelemmel állapítja meg az adókötelezettségét.

***

5percAdó ajánló:

Teljesítsd 2024. évi kreditpontjaid most! Válaszd a 3 képzési forma közül a számodra legmegfelelőbbet!

• Tantermi továbbképzések >>
• ÉLŐ ONLINE közvetítések >>
• E-LEARNING videók >>

***

Ajánljuk figyelmedbe a cikksorozat II. részét is, melynek témája a kiküldetés feltételei, valamint a kiküldetésre vonatkozó hazai szabályozás tb-aspektusai: A kiküldetések társadalombiztosítási szempontú vizsgálata – II. rész