Cikksorozatunk második részében a személygépkocsi beszerzéskori áfájának levonhatóságával, illetve a személygépkocsi bérleti díjának levonásával összefüggő szabályokat tekintjük át.

4) A személygépkocsi beszerzése

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényben (Áfa tv.) 124. § (1) bekezdés d) pontja alapján alapesetben nem vonható le a személygépkocsit terhelő előzetesen felszámított adó. Ebből következően a személygépkocsinak minősülő cégautót, ha megvásároljuk, alapesetben nem vonható le annak áfa tartalma. Felhívjuk a figyelmet, hogy ez a levonási tiltás 2019-tól sem változik, az 50%-os diktált levonási hányad személygépkocsi beszerzésre nem vonatkozik, csak személygépkocsi bérleti díjra.

Amennyiben személygépkocsit lízingel az adóalany, akkor fontos tudatosan választani a lízing konstrukciók között. Amennyiben olyan lízing ügylet során szerzi be az adóalany a gépkocsit, amikor az utoljára esedékes lízingdíj megfizetésével automatikusan tulajdonosa lesz a gépkocsinak (azaz zárt végű lízing beszerzés történik), az áfát akkor sem lehet levonni, ha kizárólag adóköteles üzleti használata van a személygépkocsinak. Ha azonban opciós lízing során történik a beszerzés (tehát az utoljára esedékes lízingdíj megfizetésével sem lesz automatikusan tulajdonosa a személygépkocsinak, csak akkor, ha külön nyilatkozik, hogy maradványértéken megvásárolja a járművet), akkor alkalmazható a 2019-től újonnan bevezetett, 50%-os diktált levonási hányados szabály, amiről a következő alcím alatt írunk.

Ugyanakkor az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés a) pontja alapján a személygépkocsi, mint termék beszerzése esetén (ideértve a zártvégű lízing útján történő tulajdonszerzést is) adó mégis levonható, ha személygépkocsi igazoltan továbbértékesítési célt szolgál.

Az Áfa tv. 259. § 22. pontja meghatározza, mit ért az Áfa tv. továbbértékesítési cél alatt. Továbbértékesítési cél: a mástól szerzett termék saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítése, amely értékesítéskori használati értékében legfeljebb csak a kereskedelemben szokásos értékváltozás miatt tér el a szerzéskori használati értékétől. Mivel értelemszerűen hamarabb merül fel a beszerzés, amelynek adólevonási jogáról már a beszerzés teljesítés időpontjában dönteni kell, mint maga a továbbértékesítés, ezért a jogalkotó szándékoltan a továbbértékesítési cél fogalmát határozta meg. Ebből következően, amennyiben saját használat, hasznosítás nélküli értékesítési célzattal történik a beszerzés, és ez megfelelően igazolható is az adóalany gazdálkodásában, akkor már a beszerzés időpontjában levonható adó.

Ha esetlegesen a körülmények megváltozása folytán mégsem kerül sor a továbbértékesítésre, akkor ha a személygépkocsi nem tárgyi eszköz, akkor nem a beszerzéskor jogszerűen levont áfát kell visszafizetni, hanem a saját használatba vonáskor keletkezik az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés alapján a személygépkocsinak az ügylet teljesítéskori beszerzési ára, azaz az aktuális piaci ára alapján adókötelezettség. Ha azonban a személygépkocsi tárgyi eszköz, akkor az Áfa tv. 135. §-a alapján a tárgyi eszközre vonatkozó arányosítási szabályok szerint kell az 5 éves figyelési időszakra elosztva minden év végén fizetendő adóként beállítani a személygépkocsi beszerzési áfájának 1/5-öd részét. De ügyelni kell arra, hogy ha eredetileg sem volt reális a továbbértékesítési cél, akkor az adóhatóság adóbírsággal és késedelmi pótlékkal terhelten fizetteti vissza az eredetileg levont áfa összegét.

A fentieken túl az Áfa tv. 125. § (2) bekezdés b) pontja alapján a személygépkocsi beszerzési áfáját (szintén ideértve a zártvégű lízinges személygépkocsi beszerzést is) akkor is le lehet vonni, ha az adóalany a személygépkocsit vállalkozásán belül igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy hasznosítja, hogy azt bérbe adja.

A jogszabály 126. § (1) bekezdése szerint a fent említett „igazolási kötelezettség különösen olyan elkülönített nyilvántartás alkalmazását igényli az adóalanytól, amely alkalmas az adólevonási jog korlátozása alóli mentesülés – ott meghatározott – feltételeinek egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére”.

A fentebb alkalmazott fogalom: „túlnyomó rész alatt az adólevonási jog korlátozása alóli mentesülés feltételeinek – egy ésszerűen megállapított időtartam átlagában – legalább 90 %-os teljesülése értendő”. Ezen követelmény teljesülésének mérése „olyan számszerű formában kifejezett mutató alkalmazását igényli az adóalanytól, amely a termék, szolgáltatás természetére, illetőleg a használat, egyéb módon történő hasznosítás jellegére tekintettel a leginkább tárgyilagos eredményt adja”.

Mit is jelent a fenti fogalom? A joggyakorlat az észszerű időtartam alatt az 1 évet érti, tehát évente kell figyelni, hogy teljesült-e az év legalább 90%-ában a bérbeadási célú hasznosítás. Amelyik évben nem teljesült, abban az évben – az Áfa tv. 135.§-ában taglalt tárgyi eszköz aráyosítási szabályok szerint az év utolsó bevallási időszakában vissza kell fizetni a személygépkocsi beszerzésekor levont áfa az 1/5-.öd részét. A 90%-os időtartamba azon időszak is beleszámít, amikor „önhibáján kívül” nem tudta bérbeadni a járművet, illetve ingatlant tehát bérletre kész állapotban tartotta, nem vonta be a saját gazdasági tevékenységébe. A kizárólag vagy túlnyomórészt bérbeadás megtörténtét személygépkocsinként kell külön nyilvántartással igazolni, ami tartalmazza a bérleti szerződések adatait.

5) Személygépkocsi bérbevétel

Tekintsük át a személygépkocsi bérleti díjának levonásával összefüggő szabályokat!

2019. január 1-jéig a személygépkocsi bérleti díj áfa tartalmára nem vonatkozott tételes levonási tiltás, azaz a személygépkocsi bérleti díjat az igazolt üzleti használat arányában lehetett levonni. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy útnyilvántartással (vagy GPS nyomkövetéssel) kellett igazolni az üzleti használat arányát.

Ez viszont a gyakorlatban sokszor nehezségekbe ütközött és aránytalanul nagy adminisztrációt igényelt, ezért az Áfa tv. 2019. január 1-jétől bevezette az 50%-os diktált levonási hányadost szabályt. Így 2019. január 1-jétől a személygépkocsi bérleti díj áfa levonására az a főszabály, hogy a bérleti díj áfa tartalmának 50%-át lehet levonni útnyilvántartás vezetése nélkül, függetlenül attól, hogy mennyi volt a magánhasználat tényleges aránya.

A bérbeadás fogalmát meghatározza az Áfa tv. az értelmező rendelkezései között (259. § 4. pont). E szerint a bérbeadás, -vétel: a bérleti szerződésen alapuló jogviszony mellett minden olyan egyéb jogviszony is, amelynek tartama alatt a jogosult az ellenérték egészét vagy túlnyomó részét a termék időleges használatáért téríti vagy téríteni köteles a kötelezettnek. Következésképpen a klasszikus bérleti szerződés mellett a nyílt végű lízing és az operatív lízingszerződés is ide tartozónak minősül. Opciós lízingnél már a kezdőrészletre is alkalmazható ez a szabály, azonban a maradvány érték tekintetében továbbra is személygépkocsi, mint termék beszerzés történik, amely tételes levonási tiltás alá esik a fentiek szerint. Amennyiben a bérbeadó (operatív vagy opciós lízingbe adó) nemcsak bérleti/lízing díjat számláz, hanem szervízszolgáltatást vagy asszisztencia szolgáltatást is, az Áfa tv. 70.§ (1) bekezdés b) pontja alapján erre is alkalmazható a diktált levonási hányad, függetlenül attól, hogy egyazon számlán vagy külön számlán terhelik.

Ez a diktált levonási hányados szabály kizárólag az adóköteles üzleti és magánhasználatot egyaránt szolgáló személygépkocsira vonatkozik. Amennyiben a személygépkocsinak kizárólag üzleti használata van és adóköteles a cég tevékenysége, akkor a teljes bérleti díj áfát le lehet vonni. Figyeljünk arra, hogy már az is magánhasználatnak minősül, ha a dolgozó munkába járáshoz használja a gépkocsit. Azzal önmagában nem küszöböljük ki a magánhasználatot, ha a szabályzatunkban kizárjuk a gépkocsival történő munkába járás lehetőségét. Tényszerűen utólag bizonyíthatóan kell megvalósulnia annak, hogy a gépkocsit nem viszik haza. Ez akkor valósuk meg, ha a cég a székhelyén, telephelyén tartja a gépkocsit, és dokumentációval igazoltan csak akkor lehet felvenni, ha a munkavállaló a cég érdekében felmerülő üzleti útra használja.

A másik végletet is szükséges említeni: amennyiben a bérelt személygépkocsinak egyáltalán nincs üzleti használata, akkor a bérleti díj áfa tartalmának még az 50%-át sem lehet levonni. Ezért 1-2 üzleti út részletes dokumentálásával szükséges igazolni, hogy a személygépkocsit egyáltalán bevonta a gazdasági tevékenységébe az adóalany. (Ez nem útnyilvántartás vezetését igényli, csak néhány üzleti utat kell dokumentálni, hasonlóan az üzemeltetési, fenntartási szolgáltatáshoz kapcsolódó 50%-os diktált levonási hányados szabályhoz.) Kérdésként felmerülhet, hogy milyen időszak vonatkozásában kell ezt az 1-2 hivatalos utat dokumentálni? Erre nincs tételes szabály, és joggyakorlat sincs. A legkonzervatívabb eljárás az, ha a lízing elszámolási időszaka szerinti bontásban – tipikusan havonta – dokumentáljuk ezt a néhány üzleti utat. De véleményünk szerint az sem kifogásolható, ha évente valósul meg ennek az 1-2 üzleti útnak a dokumentálása.

Ennek az új 50%-os levonási hányados szabálynak tehát az a lényege, hogy a magánhasználat tényleges arányától függetlenül külön dokumentáció vezetése nélkül levonható a bérleti díj áfa tartalmának 50%-a: ez igaz akkor is, ha 1% és akkor is, ha 99% a magánhasználat.

Az Áfa tv. 125/A. §-a azonban lehetőséget ad arra is az adóalanynak, hogy ne az 50%-os diktált levonási hányadot alkalmazza, hanem az általános szabályok szerint (Áfa tv. 120-121.§) tételesen kimunkálva, útnyilvántartás vezetése mellett (vagy egyéb hitelt érdemlő módszerrel (például GPS nyomkövetéssel) dokumentálva a bérleti díjnak az 50%-nál nagyobb hányadát vonja le. Ebben az esetben minden olyan módszer elfogadható 2019-ben is, ami addig elfogadható volt. Az általános szabályok szerinti adólevonási módszer választását nem kell bejelenteni az adóhatósághoz.

Kérdés ezzel kapcsolatban, hogy az adóalanynak az általa bérelt valamennyi gépkocsira egységesen kell-e megtenni ezt a választást? Az e tárgyban kiadott adóhatósági tájékoztató lehetővé teszi, hogy személygépkocsinként (sőt ugyanazon személygépkocsi esetében bevallási időszakonként) eltérő eljárást alkalmazzanak az adóalanyok, azaz a választást autónként és időszakonként meg lehet tenni. Például az üzletkötők által használt autókra az általános szabályokat alkalmazva útnyilvántartással igazoltan adott esetben a bérleti díjnak 50%-nál nagyobb hányadát le lehet vonni, míg a juttatási jellegű autóknál az 50%-os diktált levonási hányadot lehet alkalmazni, ami nem igényel útnyilvántartást.

5.1. Magánhasználati ellenérték szedése

Az előbbiektől eltérő eset, ha az adóalany a magánhasználatért ellenértéket szed a használó magánszemélytől. Az egyértelmű, hogy a beszedett ellenértéket ki kell számlázni, hiszen ez adóköteles szolgáltatásnak minősül. A szolgáltatásról az Áfa tv. szabályainak megfelelő, személyre szóló számlát (ha a fizetésből vonják le), de legalább nyugtát (ha a pénztárba készpénzben fizetik be) kell kiállítani, nem elégséges, ha belső nyilvántartást vagy összevont elszámolást készítenek erről.

A 2019. előtti szabályozás alapján ellenérték szedése esetén a teljes bérleti díj áfa tartalma útnyilvántartás vezetése nélkül levonható volt. (Csak azt kellett igazolni a korábban említettek szerint, hogy az adóalany egyáltalán bevonta az adóköteles gazdasági tevékenységébe a gépkocsit.) Ennek az az oka, hogy addig nem szerepelt az Áfa tv-ben tételes levonási tiltás a személygépkocsi bérleti díjra, tehát az általános szabályok szerint az adóköteles gazdasági tevékenység arányában levonható az adó. Azzal pedig, hogy a magánhasználatnak van ellenértéke, az is adóalanyiságot eredményező, adóköteles gazdasági tevékenységnek minősül, amit adókötelesen ki is kell számlázni.

Ha adóköteles tevékenységet végez az adóalany (nincs tárgyi mentes tevékenysége), akkor a magánhasználati ellenérték miatt kizárólag adóköteles tevékenységet végez az adóalany. Az ellenérték nagysága tekintetében csak arra kellett figyelemmel lenni, hogy az ne legyen jelképesen kicsi, névleges. Ha ugyanis névleges az ellenérték, akkor az úgy minősül, mintha nem is szednének ellenértéket, tehát a munkáltató szempontjából adóalanyiságon kívüli, ingyenes használatba adás történik. Viszont ha nem névleges az ellenérték, hanem valós, az 2019-ig teljes egészében megalapozta a bérleti díj tekintetében az áfa levonását, még akkor is, a magánhasználat piaci árához képest aránytalanul alacsony a beszedett ellenérték. Az más kérdés, hogy a fizetendő adót fel kell korrigálnia a piaci értékre, de ha esetlegesen a korrekció elmarad, a levonási jog akkor sem sérülhet.

Kérdés, hogy ez a helyzet változott-e 2019-től?

2019-tól alapvetően kétféle eljárást lehet követni, ami eltérő feltételek teljesítése esetén, de végeredményében azt eredményezi, hogy a teljes bérleti díj áfa tartalmát lehessen vonni. Azonban az e tárgyban közzétett adóhatósági Tájékoztató több elemében is az Áfa tv. és az ún. stand still klauzula szempontjából aggályos következtetéseket von le. A 2019. március 6-ai „Az általános forgalmi adó 2019-re vonatkozó változásai és aktuális kérdései” című előadás során szó lesz róla, hogy hogyan kell ezt értelmezni és hogyan lehet végrehajtható és kedvező elszámolást bevezetni az eljárási rendszerünkben. Szó lesz róla, hogy be van-e határolva, hogy milyen összegű ellenértéket kell kérni illetve magánhasználati ellenérték esetén szükséges-e útnyilvántartást vezetni, továbbá azt is tisztázzuk, hogy az adóbevallás során fel kell-e emelnie az adóalanynak a piaci árra az adóalapot.

5.2. Adóköteles és (adólevonással nem járó) adómentes tevékenységhez egyaránt használt bérelt járművek

Amennyiben az adóalany nem szed térítést és a diktált levonási hányados szabályt alkalmazza, akkor a bérleti díj számla áfa tartalmának 50%-át kell betenni az arányosításba. Ha viszont az általános szabályok szerinti levonást választja, akkor a bérleti díjnak a tételesen nyilvántartottan magánhasználati ellenértékre eső részével csökkentett hányadát  kell az arányosításban szerepeltetni.

Amennyiben szed magánhasználat ellenértéket az adóalany, akkor ha az adóalany marad a diktált levonási hányad alkalmazásánál, és nem képez adóalapot legalább a bérleti díj 50%-a a továbbszámlázásnál, akkor a díj 50%-a vehető figyelembe az arányosításnál, ha adóalapot képez legalább az 50%, akkor a teljes bérleti díj áfa tartalma figyelembe vehető az arányosítás során.

5.3. Átmeneti szabályok

A diktált levonási hányadot nem lehet visszamenőlegesen alkalmazni, kizárólag 2019-től. Az nem számít, hogy a bérleti szerződést mikor kötötték, ugyanis mindig az aktuális időszaki (havi, negyedéves, éves) bérleti díjról kell döntést hozni. Arra a bérleti elszámolási időszakra lehet először alkalmazni a diktált levonási hányados szabályt, amelyikre igaz az, hogy az elszámolási időszak kezdő napja és a számla teljesítési dátuma is 2018. december 31-ét követi. Ha például a januárra vonatkozó bérleti díjat még tavaly kiszámlázták úgy, hogy a számla fizetési határideje január 31-ét megelőzte, akkor erre az időszakra még nem lehet alkalmazni az új szabályt.

* * *

A PENTA UNIÓ Zrt.  szervezésében az alábbi konferenciámon találkozhatsz velem személyesen:
2019. április 10. – Az ingatlanokkal kapcsolatos áfa szabályok
2019. április 15. – Fuvarozás, szállítmányozás áfája – a 2019-től megváltozott szabályok tükrében
2019. április 17. – Az áfa tervezésének főbb területei, irányai
2019. május 8. – Közösségen belüli, export- és import ügyletek áfa rendszerbeli kezelése