2019-től az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényben (Áfa tv.) 102.§-a egy új (3) bekezdéssel egészült ki, miszerint a fuvarozás, raktározás, logisztikai szolgáltatás, ki- és berakodás mentessége alkalmazásának feltétele, hogy a szolgáltatást közvetlenül azon személy, szervezet részére nyújtsák, aki (amely) a termékkel az ott leírt tényállást megvalósítja.

A törvényváltozást az Európai Unió Bíróságának (EUB) egy előzetes döntéshozatali eljárás során közzétett ítélete indokolta. Az EUB a C‑288/16. sz. az „L.Č.” IK, 2017. június 29-én közzétett ítéletében foglalkozott a nemzetközi fuvarozáshoz kapcsolódó adómentességgel. Ennek konklúziójaként kimondta, hogy az “adómentesség nem alkalmazható az alapügyben szereplőhöz hasonló, harmadik országba irányuló árufuvarozási ügylethez kapcsolódó szolgáltatások nyújtására, amennyiben e szolgáltatásokat nem közvetlenül ezen áruk feladójának vagy címzettjének nyújtják.” Bár a végső konklúzióban – az alapügy tényállásához igazodva – kizárólag az exportfuvarhoz kapcsolódó adómentesség tekintetében mondta ki a közvetlen kapcsolat szükségességét, az ítélet 23. pontjában általánosítva (tehát az importfuvarral összefüggésben is) kifejezi azt a követelményt, miszerint az adómentesség feltétele, hogy “e szolgáltatásokat közvetlenül – esettől függően – az említett rendelkezésben szereplő áruk exportőrének, importőrének vagy címzettjének nyújtsák.”

Ahhoz, hogy megértsük a törvénymódosítás lényegét, némi magyarázat szükséges. A közösségi jog rendszerében – így az Áfa tv-ben is – alapvetően három jogcímen lehet adómentes a nemzetközi fuvar. Az egyik, amikor harmadik országból szállítják be a Közösség területére a terméket és a fuvarköltség beépül az importált termék adóalapjába (importfuvar). A másik jogcím az, amikor éppen ellentétes irányban, a Közösségből harmadik országba léptetik ki a fuvarozott terméket (exportfuvar). Ugyanakkor van egy harmadik, szintén önállóan megjelenő adómentességet megalapozó jogcím, amikor szabadforgalomba nem helyezett terméket fuvaroznak az Unió területén, tehát olyan terméket, amelyet még nem közösségiesítettek (vámáru fuvarozása). Ez utóbbi például, amikor aktív feldolgozás (harmadik országból bérmunka végzés céljából beszállítja a Közösség területére a terméket, majd a kész árut harmadik országba szállítják vissza) vagy vámraktározási eljárás vagy közösségi árutovábbítási eljárás (amikor az Unió területén szállítják változatlan formában a vámárut). Vámáru fuvarozására tipikusan T1 okmánnyal kerül sor, és nem feltétlenül követi termékimport (például az aktív feldolgozási felfüggesztő eljárás).

Magyarországon eddig az volt a kialakult joggyakorlat, hogy nem csak az a fuvarozó, szállítmányozó élhetett az adómentességgel, aki/ami közvetlenül a megrendelő felé állította ki a számláját. Ez azt jelentette, hogy nemcsak az az utolsó fuvarozó számlázhatott adómentesen, aki közvetlenül a termék importálójának vagy exportálójának vagy vámfelfüggesztést eredményező vámeljárás kérelmezőjének számlázott, hanem azok alvállalkozói is, feltéve, hogy tudták igazolni a feltételek fennállását.

A hivatkozott európai bírósági ítélet közzétételével 2017. júniusában vált nyilvánvalóvá, hogy ez a jogértelmezés nem tartható, hiszen az ítélet az alvállalkozók esetében nem teszi lehetővé az adómentes kezelést. Ugyanakkor a magyar hivatalos álláspont eddig nem változott meg, a jogbiztonság érdekében az a döntés született, hogy csak akkortól lehet majd alkalmazni az európai bírósági ítélet által indukált jogértelmezést, amikor ez konkrétan átvezetésre kerül az Áfa tv-en.

Ilyen előzmények után került sor 2019. január 1-jei hatállyal a törvénymódosításra, ami a fentiek szerint feltehetően azt célozta, hogy sem az importfuvarnál, sem az exportfuvarnál, sem vámáru fuvarozása esetén ne érvényesíthessen adómentességet az alvállalkozó, kizárólag az a fuvarozó/szállítmányozó számlázhasson adómentesen, aki közvetlenül az importot, exportot, vámfelfüggesztő eljárást megvalósító felé állítja ki a számláját. (Ez alapesetben a termék tulajdonosa, illetve képviselője felé történő számlázás mentesítését jelenti.) Azonban ennek megvalósítása nem sikerült maradéktalanul, ugyanis a kihirdetett törvényszövegből – valószínűleg jogtechnikai hiba miatt – kimaradt az importfuvarra vonatkozó rendelkezés, kizárólag az exportfuvarra, illetve a vámáru fuvarozására vonatkozóan építették be a szóban forgó korlátozást.

A fuvarozás adómentességét ugyanis több helyen, meglehetősen bonyolult szabályrendszerben, kereszthivatkozásokkal teletűzdelve, nem egyszer ugyanazt a mentességet más megfogalmazásban kétszer is előírva szabályozza az Áfa tv. (A magyar jogalkotó mentségére legyen mondva, hogy a Héa-irányelvben sem sokkal sikerültebb az ide vonatkozó szabályozás.) A fuvarozás adómentességét a  szabadforgalomba nem helyezett áru fuvarozása és exportfuvar tekintetében a 102.§, az importfuvar tekintetében a 93.§ (2) bekezdése, az olyan szabadforgalomba nem helyezett áru fuvarozása tekintetében, amely nem áll közösségi árutovábbítási eljárás hatálya alatt a 111.§ (3) bekezdése, az olyan termék fuvarozása tekintetében, amelyik közösségi árutovábbítási eljárás alatt áll a 112.§ (2) bekezdése, míg az adóraktározási eljárás alatt álló vagy az alá vonandó termék fuvarozása tekintetében a 116.§ írja elő. Ezen esetek közül azonban az Áfa tv. módosítása csak a vámáru fuvarozásának, illetve az exportfuvar adómentesítésének szűkítéséről rendelkezik, ugyanis a 102.§-ban, ahova bekerült a szűkítő rendelkezés – a kereszthivatkozást is beleértve – nem szerepel az importfuvar.

Ebből az következik, hogy exportfuvarnál és vámáru fuvarozásánál (tranzitfuvarnál) 2019-től csak az utolsó fuvarozó (szállítmányozó vagy speditőr) számlázhat adómentesen, az alvállalkozók belföldön letelepedett speditőr felé kiállított számlája 27%-os áfát kell, hogy tartalmazzon. Ugyanakkor az importfuvar címén alapuló mentességnél az alfuvarozó a tavalyi szabályokhoz hasonlóan továbbra is adómentes számlát tud kiállítani a belföldön letelepedett speditőr/szállítmányozó felé, de ahogy tavaly, idén sem automatikus az adómentes számlázás: erre csak akkor van lehetőség, ha az alfuvarozó is tudja igazolni, hogy végül beépül az importált termék adóalapjába a fuvarköltség.

Az új rendelkezéseket azokban az esetekben kell először alkalmazni, amikor a számla teljesítési időpontja 2018. december 31-ét követi. (Természetesen, ha a felek között az Áfa tv. 58.§-a szerint időszaki elszámolás van, akkor a számla teljesítési időpontja nem lesz feltétlenül azonos az ügyletek fizikai teljesítési időszakával, hanem a számla kelte, a számla fizetési határideje, vagy az elszámolási időszak utolsó napjától számított 60. nap lesz, egyéb esetben az elszámolási időszak utolsó napja.)

Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet, hogy a módosítás nem érinti azoknak a nemzetközi fuvaroknak a minősítését, amelyek a teljesítési hely szabály miatt eleve nem minősülnek belföldön teljesített fuvarozásnak. Amennyiben a fuvarozás megrendelője adóalany, akkor a teljesítés helyét változatlanul az Áfa tv. 37. § (1) bekezdése szerint nem a fuvar során ténylegesen megtett útszakasz, hanem megrendelő letelepedettsége határozza meg. Ha az alfuvarozó megrendelője (azaz a speditőr, szállítmányozó) nem belföldön letelepedett adóalany, akkor a szolgáltatás teljesítési helye külföld, így eleve nem tartozik a belföldi áfa hatálya alá az ügylet, hanem nemzetközi fordított adózású, belföldi áfa nélküli szolgáltatás. Ezt a szolgáltatást eddig sem az adómentesség címén, hanem a területi hatályon kívüliség okán nem terhelte adó. Ilyen esetben az adómentesség vizsgálatáig el sem jutunk a minősítésben, hiszen eleve a magyar áfa területi hatályán kívül esik az ügylet. Az adómentességnek, így a 2019-től bevezetett módosításnak csak akkor van jelentősége, ha a fuvarszámla címzettje belföldön letelepedett adóalany.

Összefoglalva kijelenthető, hogy 2019. január 1-jétől

• amennyiben belföldön nem letelepedett adóalany (akár más tagállambeli akár harmadik országbeli) a speditőr/szállítmányozó/főfuvarozó, akkor az alvállalkozó fuvarozó által az irányába kiállított számlán továbbra sincs áfa, az nemzetközi fordított adózású (függetlenül attól, hogy belföldi vagy import vagy vámáru vagy export fuvarról van-e szó);
• amennyiben belföldön letelepedett adóalany a speditőr/szállítmányozó/főfuvarozó, akkor az alvállalkozó fuvarozó által az irányába kiállított számla 2019. január 1-jétől
• importfuvar esetében, amennyiben a fuvarozó alvállalkozó tudja igazolni, hogy az importált termék adóalapjába beépül a fuvarköltség, akkor továbbra is adómentes
• vámáru fuvarozása esetén (azaz ha T1-es okmánnyal vámárut fuvaroznak) belföldi adóköteles (27 %)
• exportfuvar esetében szintén belföldi adóköteles (27 %).

* * *

A PENTA UNIÓ Zrt.  szervezésében az alábbi konferenciámon találkozhatsz velem személyesen:
2019. április 10. – Az ingatlanokkal kapcsolatos áfa szabályok
2019. április 15. – Fuvarozás, szállítmányozás áfája – a 2019-től megváltozott szabályok tükrében
2019. április 17. – Az áfa tervezésének főbb területei, irányai
2019. május 08. – Közösségen belüli, export- és import ügyletek áfa rendszerbeli kezelése