A PENTA UNIÓ Zrt. kreditpontos könyvelői továbbképzéseken végzett felmérést a résztvevők között, közel 2000 fős mintán. A „Könyvelő Barométer” adatai rámutatnak, hogy a könyvelők 18%-a 2015. évben, ötöde (19,7%) 2014-ben, szintén ötöde (20,3%) 2013. évben emelt utoljára díjat. Kétötödük (42%) 2012. óta nem számlázott többet ügyfeleinek.

Két éve rosszabb volt a helyzet

A két évvel ezelőtti hasonló felméréssel összevetve az tapasztalható, hogy tárgyévben 5 százalékponttal többen emeltek díjat, és a 3 éve „nem emelők” aránya is jelentősen (10 százalékponttal) csökkent. Az egy és két éve könyvelési díjat emelő könyvelők száma arányosan nőtt. Az adatok szerint tehát egyre „gyakrabban” emelnek díjat a könyvelők, többségük nem várja meg a három évet.

Javul a könyvelt ügyfelek fizetési morálja

Ugyanakkor a 2015. évi felmérés arra is rámutat, hogy a kiszámlázott könyvelési díjat az ügyfelek 20%-a nem fizeti határidőre, ami 4 százalékpontos javulást mutat a 2013. évi 24%-os eredményhez képest. Tehát az könyvelt cégek fizetési fegyelme is javult az elmúlt két évben.

Összességében tehát javulni látszik a könyvelői társadalom helyzete, ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy az emelés mértékére nem tért ki a felmérés.

A könyvelési díjemelés nem egyenlő a profittal

Dr. Sallai Csilla, a Könyvelőiroda-Vezetők Klubjának budapesti vezetője szerint érdemes elgondolkodni azon, hogy mi is eredményezheti ezt a javulást. „Túl szép lenne, s a mindennapi gyakorlattal és tapasztalatokkal ellentétes, hogy a vállalkozói szféra megértette, milyen fontos szerepe van a könyvelésnek, s ezért önként és dalolva többet fizetne.

Az igazság valahol középtájban lehet, s több ok is vezethetett a magasabb értékekhez

• Vége a válságnak, s a vállalkozások egy része jobb gazdasági eredményeket ér el, ami több bizonylatmennyiséget, így több könyvelni valót jelenthet, s – szerencsére – ezt a könyvelők tudják érvényesíteni az árban is.
• Gyakran találkozunk azzal, hogy az adóhatóság ellenőrzésnél kéri a könyvelési szerződést, s az ellenőrök rákérdeznek a könyvelési díjra is. Ez is lehet árfelhajtó elem, de legalább annyit biztosan jelent, hogy a fekete gazdaságból a számlás irányba tereli az érintetteket is.
• Talán egyre több könyvelő számolja ki saját rezsióradíját, illetve vezet nyilvántartást az ügyfelekre fordított időről. Így viszonylag könnyű bizonyítani, hogy több a munka, s ezt az ügyfél is – talán – akceptálja.
• Vélhetően fogy a könyvelői szakmának az a része, akik nem hivatásszerűen, hanem csak „zsebpénzért csinálgatják” otthon a könyveléseket. Ők vagy kiöregedtek, vagy belátták, hogy nem tudtak haladni a változásokkal, s félve a kockázatoktól inkább abbahagyják a munkát. Ügyfeleik már „csak” magasabb díjért tudnak új könyvelőhöz menni.

Ugyanakkor semmi biztosíték nincs arra, hogy az áremelés mellett a könyvelők haszna is nőtt. Különösen mivel a könyveléshez szükséges költségek is emelkedtek az utóbbi években. Egyre modernebb technológiák, fejlettebb szoftverek, rendszergazdai felügyelet, adatbiztonság megteremtése stb. De a devizaárfolyamok emelkedése sok költségelemet megnövelt (pl. nyomtató festékpatron). Továbbá a minimálbérek rendszeres emelkedésének következtében a könyvelőirodáknak is egyre többet kell fizetni az alkalmazott könyvelőiknek.

Úgy gondolom, hogy jó, ha ez a kimutatott díjnövekedés kifutja a több éve elmaradt, s így halmozódott fejlesztési igényeket, esetlegesen kumulálódott veszteségeket.” – mondta a klubvezető asszony.

A felmérés a könyvelői díjakon kívül kiterjedt a könyvelői ügyfelek számának változására is, amely eredményeit jövő heti cikkünkben elemezzük.