Kedves Erika, ismerünk téged előadóként konferenciákról és továbbképzésekről, mint sikeres számviteli szakembert. Most azonban szeretnénk bemutatni Téged egy másik oldalról is annak a több ezer szakmabelinek, akik csak a pulpituson láttak eddig. Kezdjük az egyik legérdekesebb kérdéssel, milyen a napi időbeosztásod, mikor kelsz, hogy zajlik egy átlagos napod?

Mivel szerteágazóan foglalkozom a szakmával így eléggé eklektikus az időbeosztásom is. Van, amikor napokig, hetekig hajnalban kelek és csak este érek haza a családhoz. Aztán vannak könnyebb napok is, de azt hiszem, aki könyvelőként dolgozik, annak hasonlóan változó az időbeosztása a bevallások és a határidők miatt. Ezt sokszor látom előadóként is a Pentás kreditpontos könyvelői továbbképzés résztvevőin is, mikor fáradtabbak és mikor kipihentebbek.

Egy ilyen határidőkkel, bevallásokkal teletűzdelt, nőies szakmában a legtöbbeket foglalkoztató dilemma, hogy hogyan is lehet a karriert és a családot összeegyeztetni.  Te hogyan teremted meg az egyensúlyt?

Annyiban szerencsés helyzetben vagyok, hogy a család „másik fele” teljesen más szakmát visz és semmi köze se a számvitelhez, se az adózáshoz. Az hogy a párom nem tudja, mi a különbség a tartozik és a követel között, szerintem ez önmagába pihentető. Kiegészítjük tehát egymást a családban és minden másban is, ami a magánélet szervezéséhez kell és így teremtjük meg az egyensúlyt.

Várható, hogy gyermekeid közül valamelyik követ a szakmában?

A „nagyfiam” a Budapesti Műszaki Egyetemen hallgatója, és volt tavaly számvitel órája is, de nem ragadta magával a kettős könyvvitel logikája. Még a házi dolgozatába is be kellett segítenem… Kislányom pedig teljesen „sportérdeklődésű”, úgyhogy kevés az esély arra, hogy bármelyik is ezt a pályát válassza. De vallom, hogy csak olyan területen tud valaki sikeres lenni az életben, amit szeret is. Úgyhogy nem is erőltetem, hogy kövessenek, sokkal fontosabb, hogy azt csinálják, amit szeretnek. Nekem az is elég sikerélményt ad, hogy én ezt a szakmát csinálhatom nap, mint nap, mert nagyon szeretem.

Mikor köteleződtél el a szakma iránt ennyire, ki vagy mi inspirált Téged?

Már középiskolás koromban közgazdasági szakközépiskolába jártam és érdekes módon már akkor is a számvitel és a statisztika érdekelt a legjobban. És ez a közgáz után sem változott meg. Tehát kaptam a szakközépiskolában egy olyan indíttatást, amely után egyenes volt az út az egyetemen keresztül a szakmába. Annak ellenére maradtam a pályán, hogy azért az egyetemen számos más tantárgyat is tanultunk, de egyik sem adott annyi pluszt nekem, mint a számvitel.

Kicsit visszakanyarodva a hétköznapokhoz, vannak bevált praktikáid-szokásaid, hogy a „húzósabb” időszakokat, hogyan vészeld át?

Heti rendszerességgel szervezem meg az életemet, elsősorban a családi kötelezettségeim miatt. De még hét közben is nagyon sok minden tud változni, úgyhogy igazából nincs olyan praktikám, amit „tanítanom” lehetne, de lehet, hogy ez pont így van jól.

Rengeteget dolgozol, kisujjadban van a számvitel, de amikor éppen nem a szakmával foglalkozol, akkor hogyan kapcsolódsz ki?

A leghatékonyabban úgy tudok feltöltődni, ha semmilyen szellemi tevékenységet nem végzek. A legjobban egy egyszerű megoldás kapcsol ki: a természetben szoktunk kirándulni. Ezt persze csak hétvégén engedhetjük meg magunknak, a hétköznapokban a macskám dorombolása nyugtat meg, amikor esténként odafekszik mellém a kanapéra. Hosszabb szabadság alatt nagyon szeretek olvasni és rejtvényt fejteni.

Szinte mindenki ismer a szakmában, de csak kevesen tudják, hogy hogyan kezdted a pályádat. Ugyan érintettük már némileg az imént, de a legfontosabb állomásokba beavatnál minket?

Nem volt sok állomás a szakmai pályámon. Miután befejeztem a Közgazdasági Egyetemet, 1985-től a Pénzügyminisztériumban kezdtem el dolgozni és hát ott „hosszúztam”, azaz 25 évet dolgoztam. A kezdő gyakornoki feladatoktól a vezetői funkciókig mindennel foglalkoztam a szabályozási oldalon, végigjártam a szamárlétra minden fokát. Ezután 2010-ben jött egy nagy váltás, a minisztérium után a Számviteli Szakemberek Egyesületének a főtitkára lettem, és az óta is ezt a tisztséget töltöm be. Így a szakma másik oldalára kerültem és látom, hogy a paragrafusok másik oldalán, a könyvelői társadalomban hogyan működnek a dolgok, vagy nem működnek, vagy éppen nem úgy működnek, ahogyan kellene.

A számvitel ismét jelentősen változott, hogyan képzed magad, hogyan tartasz lépést?

Első körben magamtól próbálok meg mindennek utánajárni és jogszabályt is értelmezni. Nemcsak a számviteli, hanem adózási szemszögből is megvizsgálom a változásokat. És ha ezek után valamit nem értek, vagy úgy gondolom, hogy itt-ott „lyuk” van, akkor általában tovább megyek. Minden területen megvannak azért a szakmának a kiemelkedő személyiségei, akinek a véleményére lehet adni, vagy elérni azt, hogy ha valami nem jó, akkor abban változás bekövetkezzen.

Hogyan látod a szakma jövőjét, színvonalát, illetve milyen tendenciákat jósolsz a jövőre a szabályozást illetően?

Varázsgömböm nincsen, hogy belelássak, milyen lesz a szabályozás a jövőt illetően, de egy biztos, hogy a szakmának az elmúlt jó pár év iszonyatosan megterhelő volt. Bizakodom benne, hogy a jövőben kevesebb változással kell együtt élnie a szakmának.

Melyek azok a készségek, amelyek legjobban hiányoznak a könyvelőknek? Amelyek korábban nem voltak elvárás, manapság azonban igen?

Szerintem a könyvelői szakmának három nagy hiányossága van. Minden tisztelet a kivételnek, mert vannak nagyon jól felkészült könyvelők is, de – annak ellenére, hogy a könyvelők évek óta elektronikusan vallanak be az adóhivatal felé – az alapvető számítástechnikai ismeret nagy hiányosság. A másik pedig az idegen nyelv ismerete. A nyelvtudás hiánya a továbblépés lehetőségében akadályozza meg a könyvelőt, az ügyfélkör tekintetében zárul be egy kör, ha a megbízóval nem tud idegen nyelven kommunikálni. A harmadik hiányosság pedig az, hogy a könyvelői társadalom egy része nem igényli a változásokra való felkészítést, a tanulást, a tudást, tehát le is marad. Persze az is igaz, hogy aki igényli és folyamatosan eljár továbbképzésekre az is csak nagyon nehezen tud lépést tartani. De erre jók az olyan szakmai szervezetek, mint például szintén a házban működő Könyvelőiroda-Vezetők Klubja, ahol beszélgetni is lehet a „sorstársainkkal”.

Felröppentek hírek szakmai berkekben, hogy visszatérsz jövőre az államigazgatásba. Igazak ezek az információk?

Ezt most még sem megerősíteni sem cáfolni nem szeretném. Az biztos azonban, hogy az Adóegyetemen még a Magyar Számviteli Szakemberek Egyesületének képviselőjeként fogom prezentálni a változásokat a résztvevőknek.

Az interjún készült videóból készítettünk egy rövid összeállítást: