Jelen cikkünkben a számlázás és számlakorrekciók témaköréből kiragadtunk egy résztémát: az ingyenes ügyletek és a leltárhiány kérdését.

A témában elsőként figyelemmel kell lennünk arra, hogy a hivatalos álláspont szerint ingyenes ügyleteknél nem alkalmazható fordított adózás, arra tekintettel, hogy az ingyenes ügylet utáni adókötelezettség dogmatikailag mindig egypólusú, az átadót terheli. (Már önmagában megalapozza az ingyenes ügylet teljesítőjének adókötelezettségét, hogy az adott termék, szolgáltatás a vállalkozásából kikerül, függetlenül attól, hogy van-e másik szereplő, akinek a tevékenységébe „bekerül”.)

Továbbá felhívjuk a figyelmet arra, hogy egy termék átadása lehet ingyenes termékátadás és ingyenes szolgáltatásnyújtás is, attól függően, hogy véglegesen adjuk át vagy csak időlegesen a terméket. Az elkülönítésnek nemcsak üres dogmatikai jelentősége van, hanem az adókötelezettséget konkrétan befolyásoló hatása. Az eddig ismertetettekből világos, hogy a véglegesen átadott termékről hiába bizonyítjuk be, hogy a vállalkozásunk érdekét szolgálta az átadás, attól még áfázni kell utána (természetesen levonható adó esetében), mivel az termékértékesítésnek minősül. Ha azonban csak időlegesen, visszaadási kötelezettséggel, azaz tulajdonképpen csak használatra adjuk át a terméket, akkor mentesülünk az adókötelezettség alól, ha nem vállalkozásidegen célból került sor az átadásra, tekintettel arra, hogy ez az ügylet szolgáltatásnyújtást valósít meg.

Az ingyenes ügyletek adóztatása esetén nem törvényszerű, hogy ugyanolyan összegű adót kell visszafizetni, mint amelyet azzal összefüggésben levontunk, hanem az ingyenes ügyletek áfa-alapjára külön rendelkezéseket tartalmaz az áfatörvény. Ingyenes termékértékesítés utáni áfa-alapja az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 68. § szerint a termék vagy az ahhoz hasonló termék teljesítéskor megállapított beszerzési ára, ennek hiányában a teljesítéskor megállapított előállítási költsége. A joggyakorlat által kialakított értelmezés szerint nem a termék eredeti beszerzési ára a döntő, hanem az az ár, amennyiért a termék átadáskori állapotában lévő hasonló terméket meg tudnánk vásárolni. (Ez tulajdonképpen a forgalmi értéket, más szóval a szokásos piaci árat jelenti.) Ha saját magunk állítottuk elő a az átadott terméket, akkor az előállítási költség a döntő, de itt is tartalmazza a törvény a teljesítéskor (vagyis az átadáskor) megállapított fordulatot. Megjegyezzük, hogy a hivatalos értelmezés szerint saját előállítású termék ingyenes átadása esetén is a termék átadáskori beszerzési ára, azaz a piaci ára az adó alapja és a termék előállítási költsége csak akkor jelenhet meg adó alapként, ha a terméknek nincs piaci ára (akár azért mert forgalomképtelen, akár azért, mert egyediségénél fogva nem értékesítenek ilyen terméket a piacon.)

Az ingyenes termékátadás teljesítési időpontja

Az ingyenes ügyletek teljesítési időpontjára nincsen külön szabály az áfatörvényben, ezért az Áfa tv. 55. § szerinti általános szabály alkalmazandó, azaz az ügylet tényállásszerű megvalósulásakor keletkezik áfa-kötelezettség. Ez azt jelenti, hogy az átadáskor, illetve a szolgáltatás nyújtásakor kell az áfát fizetendőként figyelembe venni.

Az ingyenes termékátadás bizonylatolása

Abban az esetben, ha az ingyenes átadáshoz kapcsolódó adó eleve nem vonható le, akkor az átadás megvalósulásakor nem kell az áfa szabályainak megfelelő bizonylatot kiállítani, hiszen nem merül fel áfa-kötelezettség. Mindazonáltal nem kifogásolható, ha ennek ellenére kiállítanak számlát, amelyen azonban egyértelműen jelölni szükséges, hogy áfa körön kívüli ingyenes átadásról került kibocsátásra.

Amennyiben az ingyenes átadás a már ismertetett szabályok szerint áfás, akkor arról főszabály szerint számlát kell kiállítani, mivel termékértékesítésről van szó. A hatályos törvényben már nem szerepel az a kitétel, hogy csak akkor kell számlát kiállítani, ha az adó áthárítható, így elvileg adókötelezettség esetén – a lentebb közölt kivételtől eltekintve – elvileg mindig ki kell állítani számlát (159. §). A teljesítési időpontot és az adóalapot a már közöltek szerinti szabályok figyelembevételével kell feltüntetni, továbbá a termékre, szolgáltatásra vonatkozó áfát kell szerepeltetni. Mivel ingyenes ügyletről van szó, nem kifogásolható, de nem is kötelező az átvevőnek a számlában feltüntetett áfát megfizetni az átadó felé. Ezt célszerű rávezetni a bizonylatra. Az átvevő az ingyenes szerzés ellenére élhet az adólevonási joggal abban az esetben, ha az az adóköteles tevékenységét szolgálja. Lényeges, hogy a számlán pontosan fel kell tüntetni a termék, szolgáltatás megnevezését és annak ingyenes jellegét. Hangsúlyozzuk ugyanakkor, hogy az adókötelezettség egyéb feltételeinek fennállása esetén az átadónak attól függetlenül meg kell fizetnie az adót a költségvetés felé, hogy az átvevő megtéríti-e számára az átvevő az adó összegét.

Egy, az adóhatóság által közzétett adózási kérdés szerint az egyébként adóköteles ingyenes szolgáltatásról sem szükséges számlát (és értelemszerűen nyugtát sem) kiállítani, ha nem adóalany az igénybevevő (pl. magánszemély). Természetesen, ha az adókötelezettség korábban ismertetett feltételei fennállnak, akkor az adót számla hiányában is meg kell fizetni.

Nullára leírt tárgyi eszköz átadása és a selejtezés

Érdemes említést tenni a nullára amortizálódott tárgyi eszköz, illetve az egy összegben költségként leírt termék ingyenes átadásáról. Az áfa szempontjából az ingyenes átadás ténye a döntő, az pedig megvalósul, függetlenül attól, hogy a termék a számviteli nyilvántartás szerint milyen értéket képvisel. Ezért ha a termékkel kapcsolatban felmerült korábban levonható adó, a forgalmi érték után áfát kell fizetni. Természetesen, ha a termék annyira elhasználódott, hogy forgalmi értéke sincs, adóalap hiányában adót sem kell fizetni.

A selejtezés ezzel szemben nem áfa-köteles, mivel ott a gazdálkodás érdekében vonja ki az adóalany a tevékenysége köréből a terméket. A hivatalos értelmezés szerint nem valósul meg a tárgyi eszköz adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenység köréből való kivonása (vállalkozásidegen használata) a szabályos selejtezés során, hiszen az éppen a gazdasági tevékenység eredményességét, hatékonyságát elősegítő művelet, és nem a tevékenység ellen ható tényező. (A selejtezés esetében azért kell a vállalkozásidegen cél meglétét vizsgálat alá vonni, mert a másik adókötelezettséget keletkeztető tényállás elemre, a termék ingyenes átadására nem kerül sor.)

A szabályos selejtezés nemcsak azt jelenti, hogy formálisan a számviteli szabályoknak meg kell felelnie a selejtezésnek, hanem valódi gazdasági tartalmában is rendeltetésszerűnek, valósnak, szükségesnek és indokoltnak kell lennie. Ennek megítélését mindig az adott adóalany szempontjából kell elvégezni, hiszen egy objektíve még használatra alkalmas eszköz is válhat az adóalany gazdasági tevékenységének tükrében feleslegessé. A selejtezést azonban minden esetben megfelelően – az indok megjelölésével – dokumentálni kell.

Ez még akkor is igaz, ha a tárgyi eszközök közül selejtezett termék még a gazdasági tevékenységhez alkatrészként felhasználható vagy – akár hulladékként is – forgalomképes és így a selejtezett eszköz a vállalkozás készletei között szerepel. Az ilyen selejtezés eredményeként az eszköz megváltozott értéken, megváltozott felhasználási területen szolgálja tovább az áfa adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységet. Amennyiben olyan termék selejtezésére kerül sor, amely nem forgalomképes és ezért a selejtezés eredményeként azt a vállalkozás – bizonyítottan – megsemmisíti, akkor sem kerül sor az áfa adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez beszerzett terméknek az e tevékenység köréből való kivonására (akár használta azt a vállalkozás a selejtezést megelőzően, akár nem).

Az előzőeknek megfelelő selejtezésekhez kapcsolódóan tehát nem keletkezik áfa-fizetési kötelezettség az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése alapján és nincs áfabeli következménye a selejtezésnek az áfatörvény más előírásai alapján sem. Amennyiben a selejtezésre az előzőektől eltérő módon kerül sor, csak a selejtezés okainak és következményeinek ismeretében állapítható meg, hogy a selejtezéshez áfa-kötelezettség kapcsolódik-e.

A 2014-ig az Áfa tv. 133. § az azt követően a 153/D § c) pontja alapján nem minősül az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezők utólagos változásának a megsemmisülés és más olyan vagyoni kár, amelyet az adóalany tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok idézett elő, és ez utóbbi ok fennállását az adóalany bizonyítja. Ez azt jelenti, hogy az adóköteles gazdasági tevékenység körében beszerzett termékek korábban levont áfa tartalmát nem kell visszafizetni, ha a termék, árukészlet ilyen okból semmisül meg.

Az elháríthatatlan külső ok (más néven vis maior) fogalmát az áfa törvény nem határozza meg taxatívan. A polgári jogi joggyakorlat az emberek által nem befolyásolható természeti katasztrófákat (árvíz, tűzeset, tornádó erejű szél stb.) sorolja ide. Lényeges, hogy objektíve, emberi erővel el nem hárítható erőnek és természeti oknak kell lennie. Ha ilyen történt, akkor elegendő a természeti katasztrófa megtörténtét bizonyítania az adóalanynak, és azt nem kell igazolnia, hogy a kár csökkentése érdekében ügy járt-e el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, meg tett-e minden szükséges intézkedést, hogy a kárt elhárítsa, azaz például időben biztonságos helyre vitte-e az árukészletét stb.

Minden más esetben (ha például nem természeti ok, hanem emberi mulasztás, hiba vagy szándékos magatartás okozta a készlet, a termék megsemmisülését, vagy nem ismert a pusztulás, hiány oka, vagy ugyan természeti ok idézte elő, de az nem volt objektíve elháríthatatlan) csak akkor mentesül a termékekkel kapcsolatban levont áfa visszafizetése alól az adóalany, ha bizonyítja, hogy ő személy szerint „mindent megtett” annak megelőzésére, azaz úgy járt el a kár elhárítása és csökkentése érdekében, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Erről a következőkben írunk.

Az árukészlet tűzesetben, árvízben vagy egyéb, az adózón kívülálló elháríthatatlan természeti ok miatti termék megsemmisülése okán tehát sem önellenőrzéssel nem kell visszafizetni az Áfa tv. 120. § alapján korábban jogszerűen levont adót, sem a megsemmisülés időpontjában nem kell adókötelezettséggel számolni az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése alapján a termék gazdasági tevékenység köréből történő kivonása jogcímén.

A 2014-ig az Áfa tv. 133. § azt követően a 153/D § d) pontja alapján nem minősül az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezők utólagos változásának a c) pontban nem említett egyéb vagyoni kár, ha az adóalany bizonyítja, hogy a kár elhárítása, illetve csökkentése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Az előző pontban ismertetett esettel összevetve, ha a korábbi adólevonással érintett termék nem elháríthatatlan külső ok miatt (például tűzeset, árvíz stb.) semmisül meg, akkor az adóalanynak nem elég arra hivatkoznia, hogy történt ilyen „rajta kívül álló” esemény, hanem azt is bizonyítania kell, hogy az annak eredményeképpen felmerülő kár elhárítása (kivédése), illetve ha már erre nem volt lehetőség, legalább annak csökkentése érdekében úgy járt el, ahogy azt általában az ilyen helyzetben elvárják, megtett minden szükséges intézkedést.

Cikksorozatunk következő részében a lopással okozott kár és a leltárhiány áfa-minősítését járjuk körbe részletesebben. Foglalkozunk továbbá az ingyenes termékátadások széles körével, az árumintával, kis értékű ajándékokkal áfa szempontból.

* * *

A PENTA UNIÓ Zrt.  szervezésében az alábbi konferenciáimon találkozhatsz velem személyesen:

• 2018. február 28.- Közvetített szolgáltatások, fordított adózás, járulékos költség
• 2018. március 5. – Termékértékesítés az ÁFA rendszerében
• 2018. április 4. – Szolgáltatások az ÁFA rendszerében