Előző cikkünkben a közösségi adómentes értékesítés szabályainak változásain belül a vevői közösségi adószám kötelező szerepeltetésének témakörét vizsgáltuk meg. Ezen cikkben a közösségi összesítő nyilatkozatban (A60) való szerepeltetést és a kiszállítási igazolásokat fogjuk tárgyalni.

Közösségi összesítő nyilatkozatban (A60) való szerepeltetés

Az az új feltétel azonban már az eddigi magyar adóhatósági gyakorlatnál is sokkal szigorúbb követelmény rendszert határoz meg, ami 2020-tól előírja, hogy adómentesség nem alkalmazandó, ha a teljesítésre kötelezett adóalany a 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti összesítő nyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget, vagy ezt hibásan vagy hiányosan teljesítette. Ez tehát azt fogja jelenteni, hogy hiába van érvényes közösségi adószáma a vevőnek, hiába igazolt a kiszállítás, az adóhatóság utólagosan adókötelessé minősíti az értékesítést, ha nem szerepel az eladó összesítő nyilatkozatában az értékesítés. (Figyelem, azonban attól még nem teheti adókötelessé a NAV az eladást, ha a vevő összesítőjében nem szerepel, tehát azt továbbra sem kell vizsgálnia az eladónak, erre nincs is rálátása!)

Viszont van egy kimentései lehetőség: ha nem is szerepelteti az eladó az összesítő nyilatkozatában az adott érétkesítést, akkor az adóhatóság mégsem teheti adókötelessé az ügyletet, ha a NAV felé igazolja, hogy a mulasztás, hiba vagy hiányosság a jóhiszemű eljárása mellett következett be, és ezzel egyidejűleg az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére bocsátja az összesítő nyilatkozat teljes körű és helyes tartalmának megállapításához szükséges adatokat. Ez azt jelenti tehát, hogy ha az eladó kifelejtette az összesítő nyilatkozatból egy értékesítés adatait, akkor az eladónak kell igazolnia az adóhatóság felé, hogy ez nem tudatos, szándékos csalás, hanem véletlen mulasztás volt, továbbá be kell adnia pótlólag a közösségi összesítőt. (A közösségi összesítőt utólag is a tárgyidőszakra vonatkozóan kell beadni.) Ha viszont ezt nem teszi meg az eladó, akkor emiatt a formai hiba miatt utóbb adókötelessé válik az eredetileg adómentes ügylete.

A kiszállítási igazolások

Az Európai Unió Bírósága több ítéletében – azonos végeredménnyel – részletesen elemzi a közösségi adómentes értékesítés megvalósulásának feltételeit (lásd például Teleos-ügy). E szerint: „Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kizárólag akkor vonatkozik adómentesség a Közösségen belüli termékértékesítésre, ha

I. a termékkel való tulajdonosként történő rendelkezési jog átszáll a vevőre, és

II. az értékesítő igazolja, hogy e terméket feladták vagy elszállították egy másik tagállamba, és

III. a termék e feladás vagy szállítás során ténylegesen elhagyta a termékértékesítés helye szerinti tagállam területét.”

E hármas feltételrendszer első tényállás eleme a termékértékesítés megvalósulása, azaz, hogy a tulajdonoskénti rendelkezési jog átszálljon a vevőre. Amennyiben nem történik termékértékesítés, úgy a közösségi mentes számlázásnak áfa tárgyi hatálya alá tartozó ügylet hiányában nincs létjogosultsága, de ilyen esetben adókötelezettség sem merül fel. Ha tehát az adóhatóság azt állapítja meg, hogy nem történt teljesítés, akkor adóköteles tényállás hiányában nem vonatkozik semmilyen adókulcs az ügyletre. Az Áfa törvény – és az Irányelv is – egyetlen esetben ír elő teljesítés nélkül is adókötelezettséget, az Áfa tv. 55. § (2) bekezdésében (közismert fordulattal: aki a számlában áfát áthárít, annak megfizetésére köteles), de e szakasz alkalmazásának szükséges feltétele, hogy áthárított áfát tartalmazó számlát állítson ki az adóalany. Ha tehát nem történt értékesítés, akkor még a termék kiszállításának hiányában sem merülhet fel adókötelezettség. Amennyiben az adóalany adó nélküli, azaz közösségi adómentes értékesítést tartalmazó számlát állított ki, ezen a jogcímen jogszerűen nem írható elő terhére adókötelezettség.

Az idézett uniós joggyakorlatból is látható, hogy a közösségi adómentes termékértékesítés megvalósulásának további feltétele, hogy az értékesítő igazolja, hogy a terméket feladta, továbbá, hogy azt másik tagállamba ténylegesen elszállítottak. E feltétel tulajdonképpen kettő, hiszen a feladást és a tényleges kiszállítást – azaz, hogy ténylegesen kikerült belföldről a termék – is igazolnia kell az értékesítőnek.

Azt azonban eddig nem listázta tételesen a közösségi jogalkotó és a magyar Áfa törvényben sem szerepelt, hogy pontosan milyen dokumentumokkal, igazolásokkal lehet, illetve kell igazolni a másik tagállamba történő kiszállítást. Ezt most pótolja a közösségi jogalkotó azzal, hogy a 282/2011. EU Tanácsi Végrehajtási Rendeletben (45a. cikk) tételesen listázza a kiszállítási igazolásokat a következőképpen. Kiemelendő, hogy az EU Végrehajtási rendelet olyan jogszabály, ami közvetlenül hatályos, tehát az Áfa törvénybe történő beépítés nélkül is közvetlenül alkalmazandóak a szabályai.

Elsőként kimondja a Rendelet, hogy az ott tételesen említett bizonylatok megléte esetében vélelmezni kell, hogy a termékeket más tagállamba kiszállították. Már ez a megfogalmazás sem teljesen egyértelmű két okból sem. Egyrészt kérdés, hogy ez kimerítő lista-e, azaz kizárólag csak ezekkel a dokumentumokkal igazolható-e a kiszállítás. Véleményünk szerint az a helyes értelmezés, hogy az itt fel nem sorolt dokumentumokkal is igazolható a kiszállítás, csak azokat nem védi a jogszabály vélelme, hanem egyenként minősíteni kell és azok összessége alapján esetről-esetre kell mérlegelni, hogy a kiszállítás megtörténte igazolható-e. Másrészt kérdés, hogy ez a vélelem megdönthető-e. A jogszabály erről egyértelműen rendelkezik, hogy ezt a vélelmet az adóhatóság megdöntheti.

Fontos, hogy azon alapul az új rendszer, hogy olyan bizonyítékok, igazolások játszanak szerepet, amelyek kiállítója egymástól, az eladótól és a beszerzőtől is független különböző fél. Ezen túlmenően két különböző féltől kell származnia a két igazolásnak.

A Végrehajtási Rendelet külön szabályozza, hogy milyen igazolások, dokumentumok szükségesek akkor, ha az eladó vagy az eladóval szerződött fuvarozó fuvaroz és milyen, ha a vevő vagy az ő fuvarozója fuvaroz. Tekintsük át a szabályokat!

a) Ha az eladó vagy a nevében eljáró fuvaroz, akkor abban az esetben vélelmezni kell a kiszállítás megtörténtét, ha :

             Az eladó jelzi, hogy az árut ő/nevében eljáró személy adta fel vagy fuvarozta el és;

• birtokában van a 45a. cikk (3) a) pont szerinti legalább kettő egymásnak nem ellentmondó bizonyítéknak, vagy;
• birtokában van a 45a. cikk (3) a) és b) pont szerinti (1-1), a feladást/fuvarozást igazoló egymásnak nem ellentmondó bizonyítéknak.

b) Ha a vevő vagy a nevében eljáró fuvaroz, akkor abban az esetben vélelmezni kell a kiszállítás megtörténtét, ha :

 Az eladó birtokában van

• a vevő nyilatkozata arról, hogy az árut a vevő/nevében eljáró személy adta fel vagy fuvarozta el és a nyilatkozaton szerepel a rendeltetési állam is (továbbá a kiállítás napja; a beszerző neve és címe; a termékek mennyisége és jellege; a termékek megérkezésének ideje és helye; közlekedési eszköz értékesítése esetén a közlekedési eszköz azonosító száma; és a beszerző nevében a termékeket átvevő személy azonosítása😉 és
• birtokában van a 45a. cikk (3) a) pont szerinti legalább kettő egymásnak nem ellentmondó bizonyítéknak, vagy;
• birtokában van a (3) a) és b) pont szerinti (1-1), a feladást/fuvarozást igazoló egymásnak nem ellentmondó bizonyítéknak.

Nézzük meg, hogy mely bizonyítékok szerepelnek a jelzett jogszabályhelyeken! Csak emlékeztetőül: vagy legalább 2 bizonyítékkal rendelkezik az eladó az a) pontban felsoroltak közül vagy eggyel rendelkezik az a) pontban felsoroltak közül és eggyel a b) pontban felsoroltak közül.

A 45a) cikk (3) bekezdés a) pontjában a következő bizonyítékok vannak felsorolva:

(3) a) pont szerinti:

a termékek feladására vagy fuvarozására vonatkozó dokumentumok, mint például az aláírt CMR-dokumentum vagy CMR-fuvarlevél, a hajóraklevél, a légi teherszállítási számla vagy az áru fuvarozója által kiállított számla.

3) b) pont szerinti bizonyítékok a következőek:

I. a termékek feladására vagy fuvarozására vonatkozó biztosítási kötvény; vagy a termékek feladásának vagy fuvarozásának kifizetését igazoló banki dokumentumok;

II. közjogi hatóság, például közjegyző által kiállított közokirat, amely igazolja a termékek rendeltetési tagállamba való megérkezését;

III. a rendeltetési tagállamban a raktár üzemeltetője által kiállított átvételi elismervény, amely igazolja a termékeknek az adott tagállamban való tárolását.

Ebből az következik, hogy ha az adóalany azt választja, hogy 2 darab a) pontban felsorolt dokumentummal rendelkezik, akkor a CMR mellett még rendelkeznie kell a fuvarozó számlájával. Viszont feltűnő, hogy nem úgy fogalmaz a jogszabály, hogy a vevő által leigazolt CMR-re van szükség, csak aláírt CMR-re, ami esetleg azt is jelentheti, hogy a vevőnek nem fontos leigazolni, elegendő, ha a fuvarozó, mint a felektől független fél, azt aláírja. De vigyázzunk: ezt még nem erősítették meg a hatóságok, egyelőre csak merő spekulációról van szó, tehát továbbra is igazoltassuk le és küldessük vissza a vevőnkkel a CMR-t.

Azonban az eladó azt a megoldást is választhatja, hogy az a) pont szerinti bizonyítékok közül csak 1 darabbal rendelkezik, feltéve, hogy van a birtokában a b) pontban felsorolt bizonyítékok közül is legalább 1 db. Mivel a B) pontban fel van sorolva például a fuvarszámla kifizetését igazoló banki bizonylat, ezért 2020-tól elmondható, hogy elegendőnek kellene lenni a kiszállítás igazolására, ha rendelkezik az eladó a fuvarozó számlájával és annak kifizetését igazoló banki bizonylattal. Ilyen esetben nincs szükség CMR-rel történő igazolásra. De figyeljünk arra, hogy a NAV ezt még nem erősítette meg.

Viszont a Rendelet alapján nehéz lesz igazolni abban az esetben a kiszállítást, amikor nem közreműködik fuvarozó a szállítás során, hanem a felek maguk szállítanak. Ilyenkor ugyanis nem lesz fuvarszámla, CMR-t ugyan ki szokott állítani az eladó, azonban ez nem “igazi” CMR, hiszen itt nincs fuvarszerződés, amelynek a bizonylata lenne. Viszont a szerző álláspontja szerint itt jön szóba, hogy a Rendelet nem azt mondja, hogy csak az itt felsorolt bizonylatokkal lehet igazolni a kiszállítást és mással nem, hanem annyit mond, hogy ezekkel a bizonylatokkal biztosan igazolható a kiszállítás.

Abban azonban nem változott a szabályozás, hogy továbbra sem feltétel, hogy a vevő tagállamába szállítsák a terméket, hanem csak az, hogy az indulási tagállamtól eltérő tagállamba kell kiszállítani a terméket.

Cikksorozatomban a Qiuck fix névvel illetett változások egy területét a Közösségi értékesítés adómentességi szabályainak változását vettük górcső alá.

* * *

Jelentkezz az alábbi PENTA UNIÓ Zrt. által szervezett konferenciákmra, találkozz velem személyesen és tedd fel felmerülő kérdéseidet:
2019.10.30. – A 2020-ra vonatkozóan már kihirdetett áfa változások és aktuális áfa kérdések

Értesülj első kézből a 2020. évi jogszabályváltozásokból>> Adóegyetem 2020