Az Európai Bizottság számára is világossá vált, hogy az utóbbi évek piaci viszonyainak változásai miatt szükségessé vált a jelenlegi uniós áfa szabályok korszerűsítése. Az erre kidolgozott javaslatcsomag több területet is érint, elsősorban de nem kizárólagosan a közösségi ügyleteket, többek között a számlakiállítás és elektronikus számlázás terén, amely a hazai adózók jelentős részénél számottevő változást hozhat. Jelen rövid figyelemfelhívó írás keretében a nemzetközi ügyletekre fókuszálva taglaljuk vázlatosan a várható módosításokat.

Az Európai Bizottság egyszerűsítésre és korszerűsítésre kidolgozott cselekvési terve részét képezi az ún. “Héa-szabályok a digitális korban” (angol nyelvű változat rövidítve: VIDA) nevű jogalkotási csomag. 

Az elektronikus számlázás, valamint annak kötelezővé tétele évek óta aktuális téma és egyre több tagállam tervezi ilyen jellegű kötelezettség bevezetését, illetve kiterjesztését, azonban a tagállamok mozgástere korlátozott ezen a téren. A jelenlegi szabályozás alapján ugyanis például, ha valamely tagállam kötelező elektronikus számlázási követelményeket kíván bevezetni, akkor előzetesen kérelmeznie kell a héa-irányelvtől való eltérést, ezt az Európa Tanácsnak egyhangúlag kell jóváhagynia az Európai Bizottság javaslata alapján, ez az eljárás pedig több hónapot vagy akár évet is igénybe vehet. Az elektronikus számlázás elterjedését pedig tovább nehezíti, hogy jelenleg nincs egységes kötelező és harmonizált szabályozás arra, hogy milyen formátumú elektronikus számla az elfogadható, ezért tagállamonként eltérő lehet az egyes elektronikus számladokumentumok elfogadhatósága.

Csak a gépi feldolgozásra alkalmas számla lehet elektronikus

Az új javaslat szerint első lépésként 2024. január 1-jétől módosítanák az elektronikus számla definícióját. Ez alapján a jövőben csak azok a strukturált elektronikus formában kiállított számlák minősülnének elektronikus számlának, amelyeket gépi úton – valamilyen elektronikus, számítógépes megoldás által – is fel lehet dolgozni. Tehát azok a gépi feldolgozásra nem alkalmas elektronikus számlák, amelyek kiállítására a jelenlegi gyakorlat és szabályozás szerint még lehetőség van, a jövőben már nem minősülnek elektronikus számlának. Ez persze első hallásra kedvezőnek is tűnhet, hiszen az elektronikus számlát csak elektronikusan lehet archiválni, míg a papír alapú számlát akár papír alapon, akár elektronikusan, tehát ennyiben nagyobb a mozgástér a papír alapú számlánál, igaz, hogy nagyobb adminisztrációt is igényel. Azonban ha hozzávesszük ehhez azt a későbbiekben taglalt várható változást, hogy közösségi termékügyleteknél majd kizárólag elektronikus számlát lehet kiállítani, ez már nem biztos, hogy annyira jól hangzik.

Visszatérve az elektronikus számla fogalmának szűküléséhez, az már előre látható, hogy ez a hazai adózók jelentős részére számottevő változást jelentene, hiszen az elektronikus számlázási gyakorlat rendkívül szerteágazó ma Magyarországon. Sokan élnek a hash-kód Online Számla rendszere felé való megküldésének lehetőségével, vagy a 2020-ban megjelent hatósági tájékoztatóban kiemelt lehetőséggel, azaz a papír alapú számla visszaszkennelésével vagy PDF-esítésével és annak kizárólag elektronikus úton történő továbbításával. A fenti rendelkezés életbe lépésével ugyanakkor ezek a számlakibocsátási formák papír alapú számlázásnak minősülnének, és – majd távlatilag – a közösségi ügyletek során nem lesznek alkalmazhatóak. Tehát azok az adózók, akik jelenleg még nem rendszer által feldolgozható strukturált e-számlázást alkalmaznak, lépsékényszerbe kerülnének.

Bár az egységes és strukturált számla séma bevezetése első körben egyesek számára addicionális tehernek tűnhet, azonban számos olyan előnnyel bír, mely jelentős kihatással lehet az adózók számlafeldolgozási folyamataira és nagyban csökkenthetők ezáltal a felmerült költségek is. Azonban hozzátartozik az igazsághoz, hogy ennek a rendszernek az előnyeit majd inkább csak a nagyobb méretű, kiterjedt számlakapcsolati rendszerrel rendelkező cégek fogják élvezni. Amennyiben nem EDI alapú számlaküldésről beszélünk, úgy a közösségi beszerzéshez kapcsolódó számlák esetén korábban jellemzően OCR (optikai karakterfelismerő) megoldás segítségével vagy manuálisan (nemzetközi társaságoknál jellemzően a manuális adatkinyerés nemzetközi kiszervezésével) lehetett a számlaképről történő adatkinyerést biztosítani adatfeldolgozás céljából. Ugyanakkor a számlatartalmi elemek számlaképpel történő strukturált megküldése olyan regionálisan egységes új feldolgozási lehetőséget kínál, mely elősegítheti az adózók vállalatirányítási rendszere által történő automatikus és teljeskörű számlafeldolgozást.

Kötelező lesz az e-számlázás?

Ezzel párhuzamosan szintén 2024-től eltörölnék azt a rendelkezést, amely szerint a számla befogadójának bele kell egyeznie az elektronikus számlázás alkalmazásába. Ezáltal megnyílik az út a tagállamok előtt, hogy kötelező jelleggel elektronikus számlázást vezessenek be anélkül, hogy előzetesen derogációs kérelemmel kellene az Európai Bizottsághoz fordulni. Fontos azonban, hogy a tagállamok csak olyan elektronikus számlázást vezethetnek be, amely megfelel a 2014/55/EU irányelv szerinti standardoknak. Fontos, hogy az elektronikus számlák kiállítása és továbbítása nem köthető a tagállami adóhatóságok előzetes kötelező engedélyéhez vagy ellenőrzéséhez sem. Azonban már most le kell szögezni, hogy a kötelező elektronikus számlázás bevezetése a tagállamok számára csak egy lehetőség, nincs és nem is lesz ilyen irányelvi kötelezés.

Felmerül további kérdésként is, hogy amennyiben lenne egy EU szintű egységes számla séma, volna-e értelme fenntartani az Online Számla rendszerében kialakított számla sémát, vagy érdemes volna esetleg áttérni a központi sémára. Amennyiben ez megtörténne, úgy gyakorlatilag megvalósulhatna a belföldi és közösségi beszerzések egységes strukturált számla sémában történő kibocsátása. A tagországok számára ez egy különösen fontos eldöntendő kérdés, hiszen egyre több ország esetén figyelhető meg a kötelező elektronikus számlázás bevezetése iránti törekvés: azt látjuk, hogy adóalanyok közöttti ügyletek vonatkozásában Szerbia 2023-tól, Románia a kockázatos ügyletek tekintetében szintén 2023-tól, teljes körűen 2024-től, Horvátország 2024-től, Lengyelország 2024-től, Franciaország 2024-től, Belgium 2024-től vezet be kötelező e-számlázást. Általánosan elmondható, a bevezetési modellek hasonlítanak a magyar Online Számla rendszeréhez azzal a különbséggel, hogy egy strukturált XML formátumban nemcsak az adatszolgáltatást várja el, hanem az adózók közötti elektronikus számlák automatikus és közel valós idejű, központi rendszeren keresztül történő megküldését. (2021-tól a Magyar Online számlarendszer is lehetőséget ad ilyen fajta, a rendszeren keresztül történő elektronikus számlázásra, azonban ez nálunk nem kötelező, hanem opcionális.)

Jelentősen lerövidül a kötelező számlakiállítási határidő

A második körben, 2028. január 1-jétől további változások jönnek. A kötelező számlakiállítási határidő a közösségi ügyletek tekintetében teljesítéstől számított 2 munkanapra rövidül, ami nagy kihívás elé állíthatja majd a hazai adózókat, tekintettel arra, hogy Magyarországon jelenleg 8 nap az általános számlakiállítási határidő, de a határon átnyúló ügyleteknél (közösségi termékértékesítésnél és a határon átnyúló szolgáltatásnál) ennél jóval több idő áll rendelkezésre, hiszen a teljesítés időpontját követő hónap 15-éig kell kiállítani a számlát.. 

A két munkanapos számlakiállítás hátterében egy új elektronikus, közel valós idejű adatszolgáltatási kötelezettség, az ún. DDR (DDR- Digital Reporting Requirements) áll, aminek értelmében az adózóknak a számlakiállítástól számított legkésőbb két munkanapon belül adatot kell szolgáltatniuk a határon átnyúló közösségi tranzakcióikról, tehát az értékesítésről és szolgáltatásról egyaránt. Ez a kötelezettség nemcsak a számla kiállítóját, hanem az Európai Közösségen belüli termékbeszerzés esetén a befogadó felet – tehát a Közösségből terméket beszerzőt és onnan fordított adózással szolgáltatást igénybe vevőt – is érinti majd. Az adatszolgáltatást szintén gép-gép közötti interfészen kell majd teljesíteni a központi VIES rendszer irányába.

Egyértelmű szándék, hogy a jövőben már nem havi szinten, a bevallás keretében, hanem közel valós időben, tranzakciónként várják majd el az adatszolgáltatást az Európai Közösséget érintő ügyletek vonatkozásában, hasonlóan a számos országban, a belföldi tranzakciók kapcsán már bevezetett különböző számla-adatszolgáltatásokhoz, mint amilyen hazánkban az Online Számla rendszer.

Visszaszorítanák az áfacsalásokat és visszaéléseket

Ez az új adatszolgáltatási kötelezettség további két újítással is jár majd. 

2028-tól az adatszolgáltatás alá tartozó közösségi ügyletekről kizárólag elektronikus számla lesz csak kiállítható. Azaz, aki határon átnyúló, Európai Közösséget érintő ügyletben vesz részt, annak számolnia kell majd a kötelező elektronikus számlázással, annak minden olyan velejáró következményével együtt, mint pl. az elektronikus archiválás is. Papír alapú számlák kiállítására innentől csak legfeljebb a belföldi ügyletek esetén lesz lehetőség, amennyiben az adott tagállam a belföldi ügyletekre nem kívánja kiterjeszteni a kötelező elektronikus számlázást. Az új adatszolgáltatás ki fogja vezetni a jelenleg még használatos Közösségi Összesítő Nyilatkozatot (A60) is, ilyen bevallás benyújtására már nem lesznek kötelesek az adózók. Az intézkedés célja, hogy az Európai Közösségen belüli ügyletek vonatkozásában gyorsabban és jobb minőségben érkezzenek az adatok az adózóktól az áfacsalások, különösen az „eltűnő kereskedő” révén elkövetett visszaélések visszaszorítása érdekében.

Az adatszolgáltatás pontos részletei még kidolgozás alatt állnak, ugyanakkor az már tudható, hogy a tagállamoknak olyan rendszert kell majd implementálniuk, amelynél az adattovábbítás az európai szabványnak megfelelően történik. A tagállamok rendelkezhetnek ugyan más formátumban kiállított elektronikus számlákon szereplő adatok továbbításáról is, azonban lehetővé kell tenniük az európai szabvány használatát is és az engedélyezett adatformátumoknak minden esetben garantálniuk kell az európai szabvánnyal való átjárhatóságot. Ezzel az Európai Bizottság azt kívánja biztosítani, hogy a tagállamoknak ugyan megmaradjon a mozgástere a különböző adatformátumok használatára, az érintett adózóknak ugyanakkor lehetőségük legyen európai szabvány szerint teljesíteni az adatszolgáltatást anélkül, hogy bármelyik tagállamban igazodniuk kellene a különböző adatszolgáltatási rendszerekhez.

Az új jogalkotási csomag jó hír lehet azoknak, akik már eddig is fontolgatták az elektronikus számlázásra való áttérést, de uniós szintű egységes szabályozás hiányában eddig nehézkes volt ennek hatékony bevezetése. A várható új szabályokra azonban azoknak is figyelniük kell, akik eddig még nem gondolkodtak elektronikus számlázás bevezetésén. Nem kérdés, hogy az új szabályokra való felkészülés sokak számára kihívást jelent majd, ezért célszerű a jelenlegi számlázási folyamatokat mielőbb felülvizsgálni.

A vevői készletes rendszerrel és a saját termék tagállamok közötti mozgatásával összefüggő várható változások

A vevői készlet gyakran alkalmazott konstrukció – például a gyártó szektorban – ami a vevő által, a beszállító termékeiből fenntartott olyan készlet, ami felett még nem rendelkezik tulajdonjoggal. Ennek lényege, hogy az értékesítő oly módon továbbítja a saját termékét egy másik tagállamba, egy már előre ismert vevő részére, hogy a tulajdonátruházásra majd csak egy későbbi időpontban kerül sor és addig az időpontig kizárólag az értékesítő rendelkezik a készletek felett.

A vevői készletre vonatkozó áfa egyszerűsítés – ami harmonizált feltételek mentén 2020-tól valamennyi tagállamban elérhető – azt a célt szolgálja, hogy az értékesítőnek ne kelljen a saját áru mozgatás, valamint a későbbi belföldi értékesítés miatt beregisztrálni a célországban áfa szempontból, hanem ehelyett a tranzakció egyetlen adómentes Közösségi értékesítésnek minősüljön az értékesítő számára a tulajdonátszállás időpontjában.

Ezt a jelenlegi rendszert kívánja a bizottsági Javaslat átalakítani és egyszerűsíteni az alábbiak szerint:

Első lépésként 2024. január 1-jei hatállyal bekerülne a HÉA Irányelvbe egy rendelkezés, miszerint a vevői készlet egyszerűsítés 2026-tól teljesen megszűnne és addig is csak azon megállapodások alapján lehetne a jelenlegi feltételek mentén alkalmazni az egyszerűsítést, amelyeket 2024. december 31-e előtt kötöttek meg. Azaz, 2024-től már csak olyan megállapodások alapján lehetne alkalmazni az egyszerűsítést – legkésőbb 2026-ig – amiket a felek még 2024 év végéig megkötnek.

Második lépésként kiterjesztésre kerülne az OSS (egyablakos) rendszer 2025. január 1-jétől, amely lehetővé tenné, hogy az adózók valamennyi határon átnyúló saját termék mozgatásukat – beleértve a vevői készlet céljára más tagállamba történő kiszállításokat is – egyszerűsített formában vallhassák be a letelepedésük szerinti országban, anélkül, hogy áfa regisztrációs kötelezettségük merülne fel a célországban Közösségen belüli beszerzés miatt.

Kötelező fordított adózás bevezetése a teljesítés helyén nem letelepedett adóalany értékesítésére

Továbbá, a Javaslat előírná – és nem csak a vevői készletes ügyletekkel összefüggésben – a kötelező fordított adózás alkalmazását is minden olyan esetben, amikor a teljesítés helye szerinti tagállamban (célország) az értékesítő nincs letelepedve, viszont a vevőnek rendelkezik adószámmal ebben az országban. Ez a vevői készletes konstrukciók esetén azzal járna, hogy bár a tulajdonátszállás időpontjában az értékesítő szempontjából teljesülne egy belföldi értékesítés a célországban, ugyanakkor, ha a vevő rendelkezik ott adószámmal, akkor az értékesítő helyett ő neki kellene bevallani és megfizetni az áfát.

Ugyanakkor az előbb említett kötelező fordított adózás bevezetése nem kizárólag a vevői készletes szabályozásban hozna változást, azaz tenné feleslegessé a szóban forgó egyszerűsítést, hanem jelentősen csökkentené azon adóalanyok számát, akiknek a egy adott tagállamban csak azért kell adószámot váltaniuk, mert ott lévő terméket adnak el úgy hogy nincs ott letelepedettségük. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy normál közösségi termékértékesítésben nem hoz változást a Javaslat, az eladónak továbbra is adómentes termékértékesítést kell vallania az indulási tagállamban, míg a vevőnek a rendeltetési tagállamban egy Közösségen belüli beszerzést.

Ezek a várható új szabályok elég jelentősen átalakítanák a Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó számlázási és adatszolgáltatási szabályokat illetve az egyes értékesítési struktúrák áfa megítélését, különösen a vevői készlettel kapcsolatos áfa gyakorlatot. Ezért a Javaslat elfogadása esetén javasolt minden érintettnek felülvizsgálnia ezeket a konstrukciókat, mérlegelni az ilyen típusú megállapodások alkalmazását 2026-ig, valamint megvizsgálni az új egyszerűsített rendszerben rejlő potenciális előnyöket a mielőbbi átállás érdekében.

***

Konferenciák a PENTA UNIÓ Zrt. kínálatában: 

Dr. Csátaljay Zsuzsanna: Közösségen belüli és export-import ügyletek – A közösségi ügyletekre vonatkozó Héa (áfa) rendszer jövője
Dr. Csátaljay Zsuzsanna: Csoportos társasági adóalanyiság
Dr. Csátaljay Zsuzsanna: Promóció, marketingcélú juttatások adózása

Czöndör Szabolcs: E-számlázás és áfabevallás új lehetőségei