A munkám során sokszor találkozom azzal, hogy valójában sokan nincsenek tisztában vele, hogy mi a különbség a pénzforgalmi elszámolás és a pénzforgalmi szemlélet között.

Pedig még csak az alkalmazási terület sem ugyanaz. Sokszor hajlamosak vagyunk az Áfa tv-ben meghatározott előírásokat automatikusan a számvitelre is érvényesíteni, pedig két külön dologról van szó.

Pénzforgalmi elszámolás

A pénzforgalmi elszámolás az általános forgalmi adóban választható lehetőség, amelynek szerepe, hogy az ezen elszámolást választó adóalany a fizetendő adót az általa belföldön teljesített ügylet áthárított adót is tartalmazó ellenérték kézhezvételének, jóváírásának időpontjában állapítja meg. Vannak persze kivételek és feltételek is, amelyeket előadásom >> során részletesen végig fogok venni.

Ezzel a választással együtt jár az is, hogy a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalany esetében az adólevonási jog akkor keletkezik, amikor az előzetesen felszámított adónak megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani. Tehát az előzetesen felszámított áfa is csak abban az esetben állítható be a bevallásba, amikor az előzetesen felszámított áfát is tartalmazó számla kiegyenlítésre került.

A pénzforgalmi elszámolás választása a vevőnkre is kihatással van, mivel, ha a számlán feltüntetésre került a „pénzforgalmi elszámolás” megjegyzés, akkor ezen számla esetében a levonási jogával csak abban az esetben élhet, ha azt pénzügyileg teljesítette, és abban a bevallási időszakban, amikor a pénzügyi rendezés megtörtént.

Előadás során példákkal szemléltetésre kerülnek ezek az esetek is.

Pénzforgalmi szemlélet

A pénzforgalmi szemlélet a számvitel sajátossága. Eltekintve a különböző közgazdasági kimutatásoktól – mint például a cash flow kimutatás – a pénzforgalmi szemlélet az egyszeres könyvvitel jellemzője, amikor is a bevételeket és költségeket abban a gazdasági évben számoljuk el, amikor azok pénzügyileg teljesülnek.

Nem igazán hangsúlyozzuk ezeket a vállalkozásokat, de a legjellemzőbb mégis az egyéni vállalkozói tevékenység. Amikor a vállalkozói személyi jövedelemadót választó egyéni vállalkozónál készítjük az ’53-as bevallást, akkor számba vesszük a pénztárkönyvben vagy naplófőkönyvben rögzített bevételeket és a kiadásokat.

Az egyszeres könyvvitel alkalmazása nem kötelező jogszabályi előírás, és általában kisebb vállalkozások, illetve magánszemélyek, például egyéni vállalkozók alkalmazzák. Az egyszeres könyvvitel hátránya lehet, hogy nem nyújt pontos képet a pénzügyi helyzetről, és a bevételeket, illetve kiadásokat csak korlátozott mértékben lehet elemezni.

Az egyszeres könyvvitel tehát pénzforgalmi szemléletű, ami elsősorban a bevételeket és kiadásokat tartja nyilván, időrendi sorrendben.

Nagyon fontos, hogy jól tudjuk a két fogalmat elhatárolni egymástól. Különböző értékhatárok számítása során, ha a két fogalmat szinonimként kezeljük, akkor bizony érhet bennünket meglepetés. Az, hogy pénzforgalmi elszámolást alkalmazunk az áfában, nincs összefüggésben a számviteli elszámolással, vagyis a bevételt ott kell elszámolni, amely időszakra vonatkozik a teljesítés.

A pénzforgalmi szemléletben könyvelőknél – vagyis az egyszeres könyvvitelt vezetőknél – akkor számolható el a bevétel és a kiadás, ha az pénzügyileg rendezve van.

Minden szónak súlya van, különösen igaz ez az adózás és a számvitel területén.

***

5percAdó konferenciaajánló

A PENTA UNIÓ Zrt. 2024. augusztus 14-i Pénzforgalmi elszámolás vagy pénzforgalmi szemlélet >> című konferenciáján Antalfi Csilla példákkal szemléltetve segít eloszlatni a pénzforgalmi elszámolás és pénzforgalmi szemlélet közötti dilemmákat, tisztázni a vonatkozó feltételeket és kivételeket.