Ő drága nő, ki angyalnak születtél,
gyenge és törékeny, tiszta lelkű lettél,
halld meg szavam, most hozzád száll a versem,
azt aki vagy, ma meg kell ünnepelnem!

Tudom, a lelked szeretetre éhes,
a véled töltött perc oly gyakran édes,
érzékeny vagy, kitárt szíveddel érző,
s játékos is, szerepjátszó színésznő.

Tündér, kiért már érdemes volt élni,
s vad hárpia, kitől retteg a férfi.
Varázsod van, mely naggyá teszi lelkünk,
segítsz az álmainknak megfelelnünk.

Háttérben állva mozgatsz szálakat,
lelkesedésed gyakran ránk ragad.
Mert nővel élni maga a gyönyör,
ám van úgy, hogy a szíved meggyötör.

Ha rád nézünk, szépséged elvarázsol.
Kacérkodsz vélünk, a szép szívünkkel játszol,
tiéd e kincs, általunk vágyott holmi,
ezért akarjuk egyként birtokolni!

Gondoskodó vagy, aggódó, néha féltő,
szenvedélyes, s a szív szavát megértő,
szereteted olyan mély, mint a tenger,
általad válhat csak boldoggá az ember!

Ha szeretünk, mint virág, kivirágzol,
s lekókadsz ha szavunk a lelkedbe gázol.
Gondoskodást, megértést vár a lelked,
s ha megkapod, tudod, megérdemelted!

És tündökölsz, amikor szeret párod,
a bókokat, csodálatunkat várod,
titokzatos vagy, néha kiismerhetetlen,
s ragaszkodó: – Vajon mit látsz te bennem?

Ó drága nő, te teremtés csodája,
csak benned él a szépség minden bája,
s cserébe tőlünk szívünket kapod,
kívánok néked boldog Nőnapot!

Aranyosi Ervin: Kívánok boldog Nőnapot