Ebben a cikkben az import áfa ügyletek néhány fontos jellemzőjét és tipikus esetét veszem végig, példákkal szemléltetve.

A termékimport jellemzői

Termékimportnak az általános forgalmi adó alkalmazásában olyan terméknek a Közösség területére történő behozatala vagy egyéb módon történő bejuttatása minősül, amely termék még nincs szabad forgalomba helyezve.

A termékimport további jellemzője, hogy – ellentétben a termékexporttal – nem minden esetben jár együtt termékértékesítéssel, tehát például tulajdonosváltással. Ha a termék harmadik országból belföldre véglegesen bejut, és szabadforgalomba is kerül, akkor az az áfában már önmagában adóztatható tényállás, még akkor is, ha a termék nem cserél tulajdonost. Nagyon fontos, hogy az import megvalósulásának az sem akadálya, ha az eladó nem harmadik országbeli, hanem más tagállambeli adóalany.

Lényeges, hogy amennyiben a harmadik országban beszerzett termék nem kerül belföldre, úgy termékimport címén belföldön nem keletkezik adókötelezettség, még akkor sem, ha belföldi adóalanyokról van szó. Ha fizikailag nem lép át határt a termék, akkor sem termékimport, sem termékértékesítés címén nem adóköteles az ügylet belföldön, függetlenül attól, hogy esetleg a vevő importáló lenne akkor, ha a termék belföldre belépne. Példával szemléltetve, ha két magyar adóalany harmadik országban elad egy gépet, amely nem kerül belföldre, magyar hozzáadott érték adót nem kell fizetni sem az értékesítés után az eladónak, sem termékimport jogcímén a vevőnek, de még az sem magyar áfás ügylet, ha a vevő ezt a terméket külföldön továbbadja.

A termékimport és a Közösségen belüli beszerzés különbségei

Bár a köznyelv gyakran összemossa a két fogalmat, a termékimport és a Közösségen belüli beszerzés eltérő eseteket fed le. Az import a következő alapvető elemeiben különbözik a Közösségen belüli termékbeszerzéstől:

1. A termék harmadik országból kerül be belföldre, míg közösségi beszerzésnél másik tagállamból.
2. Termékimport akkor is megvalósul, ha nem történik beszerzés (vásárlás), hanem tulajdonosváltás nélkül hozzák be a terméket, a Közösségen belüli termékbeszerzés alapeseténél azonban főszabály szerint szükséges a termékértékesítés, ami csak speciális feltételek esetén valósul meg tulajdonosváltás nélkül saját termék mozgatásaként.
3. Termékimport esetében nincs jelentősége az eladó, illetve a vevő adóalanyiságának, nem feltétel, hogy csak harmadik országbeli lehet az eladó, míg Közösségi beszerzésnél az eladó csak közösségi adóalany lehet.
4. Nemcsak ellenérték fejében történő beszerzés, hanem az ingyenes szerzés is importnak minősül, ha a terméket harmadik országból behozzák és szabadforgalomba helyezik. Ugyanakkor Közösségen belüli termékbeszerzés címén nem keletkezik adókötelezettség, ha a más tagállambeli adóalanytól ingyenesen kapott termék került be belföldre.
5. A terméknek harmadik országból belföldre történő bejuttatása önmagában nem alapozza meg a termékimportot, csak abban az esetben, ha belföldön kérik a termék szabad forgalomba helyezését. Közösségen belüli termékbeszerzésnél azonban nem szükséges semmilyen további aktus. A belföldre más tagállamból bekerült termék az értékesítéssel együtt járó behozatal révén önmagában adókötelezettséget keletkező tényállás.

Általánosságban – némileg leegyszerűsítve – elmondható, hogy a termék Közösség területére történő behozatala során a vámhatáron történő átlépésnél a termék vámjogi sorsa a következő lehet:

1. a terméket egyből vám elé állítják és szabad forgalomba helyezik,
2. a terméket valamely felfüggesztő behozatali vámeljárás (külső árutovábbítási eljárás, vámraktározási eljárás, aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás, teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali eljárás) vagy átmeneti megőrzés alá vonják.

A termékimport teljesülési helye

Fontos, hogy a termékimport nem feltétlenül az első közösségi országban teljesül, hanem abban a tagállamban, ahol a termék szabad forgalomba helyezése megtörténik. Ha ugyan belföldön kerül be a termék harmadik országból a Közösség területére, de itt nem kérik a szabad forgalomba bocsátást, hanem külső árutovábbítási eljárás, azaz végső soron vám és áfa felfüggesztést eredményező vámeljárás alá helyezik, és nem belföldön kerül ki ezen eljárások hatálya alól, akkor a termékimport sem belföldön teljesül, így importáfa fizetésre sem belföldön kerül sor. Ez az ügylet egyáltalán nem jelenik meg a belföldi áfa bevallásban sem.

42-es eljáráskódú vámkezelés

Ugyanakkor lehet ennek a termékmozgásnak egy olyan variációja is, hogy belföldön kérik a szabad forgalomba helyezést, de az adómentes termékimport feltételeit teljesítve közösségi adómentes termékértékesítés keretében elszállítják a terméket egy másik tagállamba. Ez az ún. 42-es eljáráskódú vámkezelés, amikor is belföldön teljesül a termékimport, de ez adómentességgel jár, viszont a célállomáson közösségi termékbeszerzés címén kell bevallani az ügyletet. Fontos azonban, hogy valamennyi bevallási és adminisztratív szabály betartásra kerüljön, ugyanis ha ez nem történik meg, akkor a termékimport adómentessége meghiúsul.

Ennél az ún. 42-es eljáráskódú vámkezelésnél, ha fordított irányú a termékmozgás, tehát másik tagállamban (például Szlovéniában vagy Németországban) kerül sor a termék Unióba történő behozatalára, és ott a 42-es eljáráskód szerint kérik a termék közösségiesítését, akkor Magyarországon nem merül fel import, hanem közösségi termékbeszerzést kell jelenteni az áfa bevallásban és a közösségi összesítő nyilatkozatban. Ilyenkor tehát az import bár Németországban, Szlovéniában stb. teljesül, de végleges adófizetéssel ott sem jár, hanem adómentes, ha adómentes Közösségen belüli értékesítés keretében közvetlenül továbbszállítják Magyarországra, és az adómentes termékimport ottani feltételeinek megfelel.

Mindezekből látható, hogy a 42-es eljáráskódú vámkezelés cash flow szempontjából nagyon előnyös, tekintettel arra, hogy az import áfát sehol sem kell megfizetni, hanem a termék rendeltetési helyén közösségi beszerzésként kell elszámolni, ami optimális esetben csak átfutó tétel.

Egy speciális szabály

A termékimporttal kapcsolatban szükséges még egy teljesítési hely szabályt is tisztázni, ami „felülírja” a termékértékesítés általános teljesítési hely szabályát. Az Áfa törvény szerint annak a termékértékesítésnek a teljesítési helye, amelynek megvalósulásához a termék elfuvarozására is szükség van, az a hely, ahol a termék a beszerző nevére szóló rendeltetéssel a fuvarozás megkezdésekor, vagy a termék küldeménykénti feladásakor található. Ehhez képest azonban speciális szabály, hogy ha a termék a küldeménykénti feladásakor, vagy a fuvarozás megkezdésekor a Közösség területén kívül van, az importáló általi termékértékesítés teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a termék importja teljesül. Ez azt jelenti, hogy az áru újrafeladása nélkül – folyamatos szállítás mellett is – új teljesítési helye lesz annak a további értékesítésnek, amit az importáló teljesít, és ez az új teljesítési hely mindig az import tagállamához igazodik.

Például, ha egy francia cég szerez be és hoz be Oroszországból árut Magyarországra egy magyar vevőnek. Amennyiben a francia cég kéri a szabad forgalomba helyezést, tehát ő az importáló, akkor az általa végrehajtott értékesítés teljesítési helye Magyarország lesz, így belföldi áfás számlát kell kiállítania a magyar vevő felé, és Magyarországon be kell regisztrálnia (függetlenül attól, hogy ki fuvaroz, és attól is, hogy ha a láncügylet teljesítési helyét tárgyaló szabályok alapján ez az értékesítés minősülne esetlegesen fuvarozással együttjáró értékesítésnek).

Szabad forgalomba bocsátás

Mint korábban tisztáztuk, abban a tagállamban teljesül az általános forgalmi adó szempontjából a termékimport, ahol a terméket szabad forgalomba helyezik. A vámjogi és az adójogi szabad forgalomba helyezés főszabály szerint egybeesik, csak olyan területekről történő behozatal esetén válik külön, ahol nem egyezik meg a vámunió területe a hozzáadott értékadó fogalomrendszerében meghatározott Közösség területével.

A behozatali irányú vámeljárások közül a szabad forgalomba bocsátás vámeljárás az, amely véglegesen rendezi a harmadik országból behozott áru vámjogi sorsát. A szabad forgalomba bocsátással a nem közösségi áru elnyeri a közösségi áru vámjogi helyzetét. Szabad forgalomba kell bocsátani a harmadik országból a Közösség területére végleges rendeltetéssel behozott árut. A szabad forgalomba bocsátás maga után vonja a kereskedelempolitikai intézkedések (pl. importengedélyek) alkalmazását, az áru behozatalával kapcsolatban megállapított egyéb vámalakiságok elvégzését, és a jogszabály alapján fizetendő vámok és a nem közösségi adók és díjak megállapítását, így fő szabály szerint az importot terhelő áfa megfizetését is. A szabad forgalomba bocsátás tehát olyan vámeljárás, amelynek során a nem közösségi áru vámjogi sorsa véglegesen rendeződik, abból közösségi áru válik, melyet követően az áru szabadon felhasználható és forgalmazható az EU területén.

A szabadforgalomba helyezés történhet vámfizetés mellett vagy vámfizetés nélkül (vámmentesség alkalmazásával). A vámteher a vám mellett magában foglalja a nem közösségi adókat és díjakat, amelyet a vámhatóság a vámeljárás során kiszab.

A termékimport bevallása

Termék importja esetén az adót az importáló fizeti. Az importáló fogalmára nincs külön meghatározás az Áfa törvényben, ezért megegyezik a vámjogi szempontból importálónak minősülő személlyel. Az önadózással import áfát fizetőknek a vámhatározat kelte – és nem a kézhezvétele – szerinti adóbevallásban kell figyelembe venni a termékimportra vonatkozó fizetendő adóösszeget. A levonási jog szempontjából is jelentősége van ennek a dátumnak, és nemcsak az önadózásos, hanem a kivetéses adózásnál is.

A levonási jog keletkeztetési időpontja

A termékimport utáni levonási jog keletkezési időpontjára sincsen az általánostól eltérő szabály, következésképpen az általános szabály szerint a levonási jog termékimportnál is akkor keletkezik, amikor az arra vonatkozó fizetendő adót meg kell állapítani, azaz a termékimport utáni adólevonási jog keletkezésének időpontja a szabad forgalomba helyezésről rendelkező vámhatósági határozat kelte, függetlenül attól, hogy kivetéses vagy önadózásos eljárásról van-e szó. (Például egy szeptember 29-i keltezésű, október 3-án kézhezvett számla alapján a havi bevalló adóalany levonási joga már szeptemberben, a negyedéves bevallónak pedig már a III. negyedévben megkeletkezik, amelyet – egyéb, a következőkben ismertetett feltételek megléte esetén – már az október 20-ig beadandó bevallásban gyakorolhat).

Különbségek import áfa szempontjából kivetéses adózás és önadózás között

A vámhatározat keltének időpontjában megkeletkezett adólevonási jog azonban nem ugyanazon feltételek teljesítése esetén érvényesíthető kivetéses adózás és önadózás esetében. Amikor ugyanis a vámhatóság kivetéssel állapítja meg az import áfa összegét, akkor az adólevonási jog érvényesítésének van egy további feltétele is, az, hogy az importáló, vagy annak közvetett vámjogi képviselője, a kivetett adóösszeget meg is fizesse, ami a magyar hatósági értelmezés szerint annak tényleges pénzügyi kiegyenlítését jelenti. Ameddig nem történik meg az adó tényleges pénzügyi kiegyenlítése, addig az adólevonási jog nem gyakorolható. Ha azonban megfizetik az import áfa összegét, akkor az adólevonási jog gyakorlása előtt elhárul az akadály, és az akár az eredeti időpontban is elvileg gyakorolható. Nem arról van tehát szó, hogy maga az áfa levonási jog megnyílta lenne elhalasztva az import áfa megfizetéséig, csak annak gyakorlása van függőben a megfizetésig. Ez nemcsak dogmatikai különbség, hanem az adóelszámolási gyakorlatra is kihatással van.

Példa

Ennek szemléltetésére vegyünk egy olyan példát, hogy az importáló adóalanyra a vámhatóság által március 25-ei keltezéssel kivetésre kerül az import áfa. Ezt a határozatot április 5-én veszi kézhez, és az abban foglalt adóösszeget április 13-én fizeti ki. Az áfa levonási jog március 25-én keletkezik, azonban az adó kifizetéséig, április 13-áig nem tudja azt gyakorolni. Mivel azonban április 13-án, még a tárgyidőszaki bevallás beadásának határidején belül kifizeti a szóban forgó adóösszeget, ezért a márciusban, tehát még a tárgyidőszakban megkeletkezett levonási jog alapján a szóban forgó adóösszeg szerepeltethető havi bevallónál a márciusról április 20-ig, negyedéves bevallónál az I. negyedévről szintén április 20-áig beadandó adóbevallásban levonható adóként.

Máshogy alakul azonban a példa, ha a határozat nem március 25-ei, hanem április 2-ai keltezésű. Ilyenkor hiába veszi kézhez a határozatot, és fizeti meg az adóösszeget az előző példával azonos időpontban, tehát még tárgyidőszakot követő hó 20-a (a bevallás esedékessége) előtt az adóalany, az adó levonására legkorábban csak a következő időszaki (április hónapra, illetve II. negyedévre vonatkozó) bevallás során van lehetősége.

Az importáló nem minden esetben jogosult az import áfa levonására

Az adólevonással összefüggésben arra is ügyelni kell, hogy az importáló nem minden esetben jogosult az import áfa levonására. Az adóhatóság külön vizsgálat tárgyává teszi, hogy a terméket az importáló szerezte-e be. Amennyiben nem az importáló a termék tulajdonosa, akkor arra hivatkozással, hogy nem az importáló adóköteles gazdasági tevékenységét szolgálja a beszerzés, az adóhatóság megkérdőjelezheti az adólevonása jogosságát.

Vámjogi képviselet import áfa esetében

A vámjogi képviselet jelentősen megkönnyítheti az import eljárásunkat. Egyrészt jelenthet adminisztrációs könnyebbséget, másrészt az import áfa szempontjából cash flow előnyt is eredményezhet.

Két fajtáját különböztetjük meg a vámjogi képviselőnek: a közvetett és a közvetlen képviselőt. Nem szabad összekeverni a kétfajta képviseletet, mert máshogy alakul az elszámolás, az áfa bevallás, az áfa fizetés és levonás.Emellett más igényeket, gazdasági célt elégít ki. A közvetett vámjogi képviseletnél az adólevonási jog átvállalására vonatkozó szabályok idén márciustól jelentősen szigorodtak.

5percAdó ajánló

Ha szeretnél még többet tudni a témáról, vegyél részt 2025. november 06-án a PENTA UNIÓ online konferenciáján: >>Import áfa és a vámügyek rejtett buktatói
A konferencián Dr. Csátaljay Zsuzsanna sorra veszi, hogy mit kell tudni az Európai Unión kívüli országból történő termékimport esetében. Kitérve olyan fontos részletekre is, mint a kiscsomagoktól való elhatárolás és az IOSS (egyablakos) rendszertől való megkülönböztetés.