A gyártó és a bérmunkát végző cégeknek az eltérő üzleti modellek kapcsán más és más gyakorlati áfa problémákkal kell megküzdeniük. A gyártás és bérmunka áfa szerinti megítélése után cikksorozatom második részében a telephely kérdést, illetve a bérmunka számlázását járjuk körül.

Telephely-kérdések

Az is gyakran vetődik fel kérdésként, hogy a külföldi megrendelő belföldi tevékenysége, illetve ide hozott termelőeszközei, ide delegált személyzete keletkeztet-e állandó telephelyet Magyarországon. A belföldi tevékenység akkor keletkeztet állandó telephelyet belföldön, ha az tartósan, helyhez kötötten úgy végez, illetve vesz igénybe szolgáltatást, hogy az személyek és eszközök tartós jelenlétét feltételezi. Ezt a kérdést esetről esetre kell megítélni, azonban az elmondható, hogy a belföldi állandó telephely jelenléte csak akkor releváns, ha éppen az érintett az adott szolgáltatás teljesítésében, illetve a szóban forgó szolgáltatás igénybevételében és felhasználásában.

A belföldi telephely két okból is fontos: amikor számlakibocsátó (szolgáltatásnyújtó) pozícióban van a vállalkozásunk, akkor a belföldi telephelyről (székhelyről) nyújtott szolgáltatásokat, illetve a teljesített fel- és összeszerelés tárgyát képező értékesítést a telephelynek kiadott magyar adószámról kell kiszámlázni belföldi vevők felé, egyenes adózással, a külföldi vevők felé fordított adózással. Másrészt külföldi vállalkozás belföldi telephelye által igénybe vett – belföldi vállalkozások által nyújtott – szolgáltatások áfásak lesznek. Ezen beszerzések áfáját a külföldi vállalkozás a telephely adószámán keresztül vonhatja le.

Ha a helyes számlázást a számlakibocsátó oldaláról vizsgáljuk (azaz mi vagyunk a gyártók, szolgáltatásnyújtók), akkor megállapíthatjuk, hogy termékértékesítésnél akkor tudunk számlázni áfa nélkül, ha a külföldi vevő megadja a külföldi adószámát és a termék igazoltan kikerül külföldre. Bérmunka szolgáltatásnyújtásnál pedig akkor tudunk számlázni áfa nélkül, ha a külföldi adóalany és adóalanyi minőségben veszi igénybe a szolgáltatást, továbbá nincs belföldön telephelye (pontosabban a szolgáltatás igénybevételével legközvetlenebbül érintett állandó telephelye), ellenben áfa nélküli számlázásnál nem kizáró oka, ha a megrendelőnek van belföldi adószáma. (Megjegyezzük azonban, hogy bérmunka szolgáltatásnál, ha a megrendelő belföldön teljesítéssel érintett telephellyel rendelkezik, akkor a szolgáltatás belföldön teljesített, azonban adómentesen lehet számlázni, ha a terméket a vámhatóság igazoltan harmadik országba kilépteti (exportbérmunka) Ilyenkor áfa hatálya alá tartozik az ügylet, csak adólevonással járó adómentes számlát kell róla kibocsátani.)

Számlabefogadói oldalról vizsgálva a kérdést, áfát tartalmazó számlát akkor lehet befogadni, ha az adó áthárítása az előbbiek szerint helyes. Ha azonban a számlakibocsátó rosszul ítélte meg az ügylet áfa szerinti megítélését és egy olyan ügyletet, amelyet adó nélkül kellett volna számlázni, áfásan számlázta át (pl. bérmunka helyett belföldi termékértékesítés), akkor a számlabefogadónál az adóhatóság az adólevonási jogot megkérdőjelezheti. Így kockázatos áfát levonni olyan számla alapján, ahol az áfát helytelenül tüntették fel.

A többfázisú és mellérendelt bérmunka és gyártás

Mint említettük, a bérmunka, mint szolgáltatás teljesítési helyét a megrendelő legközvetlenebbül érintett gazdasági letelepedettségének gazdasági letelepedettségének országa határozza meg közösségi és harmadik országos viszonylatban is. Ugyanez igaz az alvállalkozó szolgáltatására is. Ha például egy magyar alvállalkozó egy szintén magyar fővállalkozó felé végez szolgáltatásnyújtásnak minősülő bérmunkát, aki egy külföldi (belföldön nem letelepedett) megrendelő felé teljesít szintén szolgáltatást, akkor a magyar alvállalkozó megrendelője nem a külföldi, hanem a magyar fővállalkozó, aki felé – mivel belföldön gazdaságilag letelepedett – belföldi áfás (adóköteles) számlát kell kiállítani, még akkor is, ha a terméket a megmunkálást követően közvetlenül kiszállítják harmadik országba, vagy egy másik uniós tagállamba.

Ha azonban mindkét magyar bérmunkát végző a külföldön letelepedett megrendelővel van szerződéses kapcsolatban, akkor mindkét magyar szolgáltatásnyújtó áfa hatályán kívüli számlát tud kiállítani a külföldi megrendelő felé.

Amennyiben ugyanilyen háromszereplős bérmunka konstrukció során (belföldi alvállalkozó-belföldi fővállalkozó – külföldi megrendelő) a szereplők az áfa rendszerében nem szolgáltatásnyújtást, hanem termékértékesítést teljesítenek, akkor a következőképpen kell megítélni az egyes ügyleteket.

Mivel a bérmunka adóalanyok között a fő szabály szerinti a megrendelő gazdasági letelepedettsége szerint adózó szolgáltatás, az alvállalkozók általi megmunkálás teljesítési helyét az dönti el, hogy az alvállalkozók a bérmunkát végzővel szerződnek vagy közvetlenül a megrendelővel. Ha a bérmunkát végzővel, akkor annak gazdasági letelepedettsége szerinti áfa vonatkozik az ügyletre, ha azonban közvetlenül a megrendelővel, akkor a megrendelő gazdasági letelepedettsége a döntő.

Ha mindhárom szereplő termékértékesítést teljesít oly módon, hogy az alvállalkozó az általa előállított terméket a belföldi fővállalkozó felé értékesíti, számlázza, majd az tovább megmunkálást követően értékesíti a külföldön letelepedett megrendelő felé, akkor a magyar alvállalkozónak belföldi adóköteles termékértékesítést kell számláznia, és csak a fővállalkozó számlázhat adómentes termékértékesítést, de ő is csak abban az esetben, ha a közösségi illetve export mentesség feltételei teljesülnek, tehát a termék igazoltan kiszállításra kerül. Amennyiben a belföldi alvállalkozó a belföldi fővállalkozó felé számláz ugyan, de a termék közvetlenül a külföldi megrendelőhöz kerül, akkor a láncügylet szabályait kell alkalmazni, amire már utaltunk.

Olyan eset is lehet, hogy a külföldi adóalany megrendelő (vevő) megvásárolja a terméket a belföldi termék előállítótól, azonban nem szállíttatja ki közvetlenül, hanem elszállíttatja egy belföldi megmunkálóhoz (aki az ő megrendelésére bérmunka szolgáltatást végez rajta és nem termékértékesítést) és azt követően kerül ki másik tagállamba a vevőhöz a termék. Ennek a konstrukciónak eltérő a megítélése belföldön és más uniós tagállamban.

Egyes tagállamokban úgy értelmezik, hogy ha az eladó egyedi számlaszintű nyilvántartással és a hozzákapcsolódó fuvarlevelekkel tudja igazolni, hogy a termék a belföldi bérmunkát végzőtől kikerült másik tagállamba a vevőhöz, akkor a Közösségen belüli adómentes termékértékesítés számlázásának nincs akadálya, lévén, hogy a termék beazonosíthatóan kikerült az értékesítést követően másik tagállamba és nem történik belföldi teljesítési hellyel sem termékértékesítés sem szolgáltatásnyújtás a terméken illetve a termékkel. Olyan feltétel ugyanis nincs a közösségi adómentességnél, hogy az értékesített terméket teljesen változatlan formában és állapotban kell kiszállítani, csak az a lényeg, hogy a kiszállítás beazonosíthatóan megtörténjen. A magyar ellenőrzési gyakorlat azonban – a szerző véleménye szerint helytelenül – az ilyen esetekben rendszerint nem fogadja el az adómentes számla kiállítását arra hivatkozva, hogy nem ugyanolyan állapotban került elszállításra a termék, mint ahogyan értékesítették.

Összefoglalva megállapítható, hogy azért lényeges nemzetközi bérmunkánál eldönteni, hogy termékértékesítésről vagy szolgáltatásnyújtásról van-e szó, mert ha termékértékesítésről, akkor csak abban az esetben lehet adómentesen számlázni, ha a termék az értékesítés következtében kikerül másik tagállamba és közösségi adószámmal rendelkezik a vevő. Ha azonban szolgáltatásnyújtás történik, akkor belföldön nem letelepedett megrendelő esetén nincs jelentősége annak, hogy a termék kikerül-e külföldre, mivel a megrendelő gazdasági letelepedettségének országában adózó szolgáltatásról van szó közösségi és harmadik országos viszonylatban is, tehát külföldi megrendelő esetében a magyar áfa területi hatályán kívüli a szolgáltatásnyújtás. Ha azonban a megrendelő belföldön közvetlenül érintett letelepedettséggel rendelkezik, akkor a magyar áfa hatálya alá tartozik a bérmunka díj és csak ekkor van jelentősége a termék harmadik országba történő kiszállításának a bérmunkadíj adómentességének szempontjából.

Félreérthető sajtóhír

Félreérthető sajtóhír jelent meg nemrégiben. Eszerint egy Európai bírósági döntés (C-97/1994, SMK-ügy) kimondta, hogy olyan bérmunka keretében teljesített szolgáltatások, amelyeket más uniós tagállamban nyilvántartásba vett megrendelő részére nyújtottak, csak akkor mentesek az áfa alól a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban, ha a készterméket feladják vagy elfuvarozzák e tagállamból, mielőtt azokra vonatkozóan újabb áfa köteles ügyletet végeznének. Felhívjuk a figyelmet, hogy ez az ítélet még a 2010. előtt hatályos szabály alapján született, ami közösségi bérmunka esetén csak akkor telepítette a megrendelő adószáma szerinti országba a teljesítés – így a hozzáadott értékadó fizetés helyét- , ha a terméket kiszállították belföldről. Ez a szabály azonban 2010-től belföldön is és a közösségi jog szintjén is a fentebb részletezetteknek megfelelően alakult, azaz szolgáltatásnyújtásnak minősülő bérmunka esetében az Áfa törvény 37.§ (1) bekezdése (azaz a szolgáltatások főszabálya) szerint kizárólag a megrendelő gazdasági letelepedettsége határozza meg a szolgáltatásnak minősülő bérmunka adóztatási államát, azaz a teljesítés helyét, és a termék útja egyáltalán nem számít.

Találkozz személyesen szerzőnkkel és tedd fel kérdéseidet a PENTA UNIÓ Zrt. által szervezett alábbi konferenciákon:

• 2015. szeptember 11. – Ingatlanokhoz kapcsolódó áfa kérdések: Lízing, értékesítés, választási lehetőségek (telek, épület, vétel, eladás, lízing, mentesség)
• 2015. szeptember 25. – Közvetített szolgáltatások, Fordított adózás, járulékos költség
• 2015. október 14. – A folyamatosan teljesített (időszaki elszámolású) ügyletek új számlázási szabályai