A gyártó és a bérmunkát végző cégeknek az eltérő üzleti modellek kapcsán más és más gyakorlati áfa problémákkal kell megküzdeniük. Cikksorozatom első részében a gyártás és bérmunka típusaival, valamint a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás kérdéskörrel foglalkozom.

Ez a tevékenység többféle konstrukcióban valósulhat meg. A legtipikusabb az egyszerű bérmunka, amikor a belföldi adóalany a külföldi (uniós vagy harmadik országbeli) megrendelő tulajdonában lévő belföldre beszállított anyagot vagy félkész terméket munkálja meg, illetve végez rajta szolgáltatást, majd a terméket vagy visszaszállítják az indulási országba, vagy más országba illetve belföldi másik céghez további megmunkálásra. Más esetben innen Magyarországról értékesítik vagy belföldre, vagy másik tagállamba vagy harmadik országba. Alapvetően más minősítésű ügylet történik akkor, ha a belföldi cég nemcsak megmunkálja a terméket, hanem a tulajdonába is kerül, vagy részben saját tulajdonú termékek felhasználásával egy új terméket állít elő és ad át „a megrendelőnek”.

A magyar szolgáltatóknak, illetve értékesítőnek (számlakibocsátóknak) elsősorban azt kell vizsgálniuk, hogy az adott ügyletről szóló számlát áfával vagy áfa nélkül kell kibocsátani. Ehhez ismernünk kell az alábbi megfontolásokat.

A gyártás és bérmunka típusai

A gyártás és bérmunka áfa szerinti megítélésénél az az alapvető kérdés, hogy van-e tulajdon átruházás az alapanyag és a késztermék tekintetében a gyártó (bérmunkát végző) és a megrendelő között.

Az egyik esetkör esetén a gyártó megszerzi a nyersanyag feletti tulajdonjogot, és így viseli a készletkockázatot is. Ennél a modellnél gyakori az is, hogy a belföldi gyártó a félkész terméket további gyártó részére értékesíti belföldön vagy külföldre. A magyar gyártó külföldről és belföldről is beszerez a gyártáshoz termékeket és a legyártott terméket értékesíti külföldön vagy belföldön.

A másik modell, a bérmunka alatt azt értjük, hogy a bérmunkát végző nem szerzi meg a nyersanyagok feletti tulajdonjogot, sem a munkafázis során, sem a késztermék előállításakor, a tulajdonjog végig a bérmunkát megrendelő félnél marad. Sok esetben azonban a késztermék nem kerül kivitelre a megrendelőhöz, hanem a gyártó (bérmunkát végző) közvetlenül innen belföldről értékesíti a megbízó nevében belföldre, más tagállamba vagy harmadik országba.

A viszonylag ritkább modell alapján a (jellemzően külföldi székhelyű) vállalkozás átengedi a gyártási technológia felhasználási jogát a helyi gyártó cégeknek licencdíj ellenében. Bizonyos esetekben a licenc társaság – minőségbiztosítás céljából – felügyeli a gyártást, meghatározza a gyártási folyamatokat külön díj ellenében vagy licencdíj részeként. Természetesen franchise gyártás megjelenhet más modellekkel vegyítve.

Termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás?

Magyarországon az egyik legjellemzőbb tevékenység a külföldi cégek megrendelésére végzett feldolgozóipari, megmunkálási tevékenység. Bérmunka konstrukció esetén tehát egy tipikus magyar gyártó cég gyakrabban jelenik meg bérmunka-szolgáltatóként, mint bérmunka megrendelőjeként.

Miért lényeges a tulajdon átruházás kérdése a gyártás során? Azért, mert amennyiben a gyártó megszerzi a tulajdonjogot az alapanyag felett és az általa gyártott terméket saját nevében értékesíti, akkor termékértékesítés történik áfa szempontból. Amennyiben tulajdon megszerzéséről nincs szó, akkor szolgáltatásnyújtásnak minősül az ügylet az áfa rendszerében. És ennek miért van jelentősége? Röviden azért, mert teljesen más feltételek mellett számlázhat áfa nélkül a bérmunkát végző, ha szolgáltatást nyújt, mint ha terméket értékesít.

Nem egyszer nehézségbe ütközik azt eldönteni, hogy az adott ügylet termékértékesítésnek vagy szolgáltatásnak minősül. Ez különösen akkor igaz, ha gyártó vállalkozás elvállalja, hogy a megrendelő alapanyagát megmunkálja úgy, hogy közben saját tulajdonban álló alkatrészeket épít bele a késztermékbe. Ilyen esetben azt kell eldönteni, hogy melyik elem határozza meg az ügylet jellegét. Ha az új érték hozzáadása eredményeképpen minőségileg új termék jön létre, amelynek tulajdonban adása a domináns, akkor termékértékesítésről beszélhetünk, egyéb esetben szolgáltatásnyújtás az ügylet.

A kérdés elsősorban a teljesítés helye szempontjából fontos és végső soron annak eldöntése szempontjából, hogy számlakibocsátás esetén a számlát áfásan vagy áfa nélkül kell kibocsátani, számlabefogadás esetén pedig a beszerző befogadhat-e áfát tartalmazó számlát.

Amennyiben termékértékesítésről van szó, akkor belföldön teljesített lesz az értékesítés, amennyiben belföldön kerül sor a gyártásra, ugyanis az Áfa törvény 26.§-a szerint, ha az értékesítés fuvarozással párosul, akkor annak teljesítési helye a fuvar indulási helye. Szolgáltatásnyújtás esetén azonban, az adóalany megrendelő gazdasági letelepedettsége határozza meg a teljesítés helyét, azaz belföldi munka esetén is lehet áfa nélküli számlát kiállítani, ha a megrendelő külföldi adóalany.

Szolgáltatásnyújtás esetén tehát azt kell csak tisztázni, hogy ki a megrendelő. Áfa nélküli számlát akkor lehet kibocsátani, ha a megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, állandó telephelye külföldön van, (ha belföldön is van telephelye, az nem érintett a szolgáltatás igénybevételével) továbbá adóalanyi minőségében veszi igénybe a szolgáltatást. Ez esetben áfa nélküli (közösségi megrendelő esetén fordított adózású) számlát kell kiállítani a külföldi megrendelő felé.

Termékértékesítés esetén, az ügylettől függően, Közösségen belüli termékértékesítésnél adómentes számlát kell kibocsátani, ha a termékértékesítést más tagállambeli adóalanynak teljesítjük és a termék más tagállamba kikerül (a kivitel tényét értelemszerűen fuvarokmánnyal vagy más módon tudni kell igazolni). Export esetén úgyszintén adómentes számlát kell kibocsátani, ha a terméket harmadik országba a teljesítéstől számítottan 90 napon, de legkésőbb 360 napon belül kivitték (a vámhatósági kiléptetés tényét és az elvitelt igazolni tudni kell). Ebből is látható, hogy ha termékértékesítésnek minősül a gyártó tevékenység, akkor függetlenül attól, hogy külföldi a megrendelő, nincs lehetőség áfa nélküli számlázásra, csak adómentesség alkalmazására, de arra is csak akkor, ha nem marad belföldön az előállított termék.

Amennyiben a más tagállami megrendelő tulajdonában lévő alapanyag bekerül belföldre, illetve ennek fordítottjaként a belföldi megrendelő szállíttatja ki megmunkálásra más tagállamba az alapanyagot, akkor saját vagyon más tagállamba történő kivitele, illetve behozatala (ún. termék mozgatása) jogcímén be kell regisztrálnia adóalanyként az alapanyag tulajdonosának az átszállítás szerinti tagállamba, hacsak nem kerül vissza a késztermék a megmunkálást követően a megrendelőhöz az eredeti tagállamba.

Fontos még figyelemmel lenni a láncügylet szabályokra is akkor, ha az alapanyag vásárlása illetve a késztermék eladására úgy kerül sor, hogy a vevőnk és a szállítási cím, illetve az eladónk és a feladási hely nem esik egybe.

Mint ahogy az eddigiekből is kiderült, a gyártási-megmunkálási ügyletek kapcsán vannak olyan konstrukciók, amikor a külföldi vállalkozásnak adószámot kell váltania Magyarországon. Ez abban az esetben szükséges, ha belföldi teljesítésű ügyletet teljesít a külföldi vállalkozás, pl. a tulajdonában lévő terméket behozza belföldre megmunkálás végett, majd belföldön (pontosabban belföldről) azt értékesíti, vagy ha olyan szolgáltatást, illetve fel- és összeszerelés tárgyát képező termékértékesítést teljesít, amely nem tartozik a fordított adózás alá.

Találkozz személyesen szerzőnkkel és tedd fel kérdéseidet a PENTA UNIÓ Zrt. által szervezett alábbi konferenciákon:

• 2015. szeptember 11. – Ingatlanokhoz kapcsolódó áfa kérdések: Lízing, értékesítés, választási lehetőségek (telek, épület, vétel, eladás, lízing, mentesség)
• 2015. szeptember 25. – Közvetített szolgáltatások, Fordított adózás, járulékos költség
• 2015. október 14. – A folyamatosan teljesített (időszaki elszámolású) ügyletek új számlázási szabályai