PPWR: másképp írjuk, másképp értjük – Kelemen István

Az Európai Unió csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló új rendelete (EU 2025/40: Packaging and Packaging Waste Regulation, a továbbiakban: PPWR) egy modern kísérlet a csomagolás teljes életciklusának újraszabályozására a körforgásos gazdaság elveinek megfelelően. Hosszú távú célkitűzéseivel sokan egyetértenek, de a megvalósítás első benyomásai a kisebb és a nagyobb vállalkozások körében sem egyértelműen kedvezőek.

Jogi háttér

A 2026. augusztus 12-től kötelezően alkalmazandó PPWR nem kizárólag hulladékgazdálkodási kérdésként kezeli a csomagolást, hanem a csomagolást végzők és a csomagolást forgalmazók számára is megállapít kötelezettségeket. A rendeleti forma miatt az előírások közvetlenül alkalmazandók, nincs szükség hazai jogalkotási lépésekre.  Ugyanakkor az alkalmazás szempontjából lényeges, hogy a PPWR nem tartalmaz minden részletszabályt, hanem további, végrehajtási jellegű jogszabályok megalkotását irányozza elő. Ennek következtében a szabályozás a következő években változni fog, tehát az érintett gazdálkodóknál szükség lesz a folyamatos nyomon követésre.

A megfelelő csomagolás

A PPWR nem vezet be új adót vagy díjat a környezetvédelemre hivatkozva. (Véleményem szerint a feladatok felelőse sem a gazdasági terület, inkább a minőség-ellenőrzés, a csomagolástervezés és a logisztika.) Inkább minőségbiztosítási jellegű követelményrendszerként kell rá tekinteni, amelynek célja, hogy az uniós piacon kizárólag fogyasztóvédelmi és hulladékgazdálkodási szempontból megfelelő minőségű, illetve csak indokolt mennyiségű csomagolás kerüljön forgalomba. Ennek érdekében 2026 és 2040 között folyamatosan léptet hatályba követelményeket:

• a csomagolásban jelen lévő, emberi egészségre káros anyagok megengedett mértékére;
• a csomagolás hulladékká válást követő újfeldolgozhatóságára;
• a műanyag csomagolás minimális újrafeldogozott mértékére;
• egyes csomagolások újratöltésére, újrahasználatára, komposztálhatóságára;
• a csomagolás harmonizált, piktogramokon alapuló címkézésére;
• bizonyos csomagolás formák korlátozására;
• a túlzott mértékű csomagolás csökkentésére.

Értelmezési kulcsok

A PPWR tudatosan egy széles értelmezési tartományba helyezi a csomagolás – funkcionális alapú – meghatározását. Nem a vámtarifaszámokat vagy egy tételes listát kell vizsgálni, hanem az „áruk tartására, védelmére, kezelésére, szállítására vagy bemutatására” szolgáló ideiglenes burkolat létrejöttét, ennek megfelelően kreatív felhasználás esetén bármely anyagból létrejöhet csomagolás. A megfelelő értelmezéshez kénytelen leszünk „feszegetni” a fogalmi határokat, és hasonlóan nélkülözhetetlennek tűnik a részhalmazok alapos ismerete is – mert Gombóc Artúrtól tudjuk például -, hogy a csokoládé csomagolása lehet fogyasztói, gyűjtő, szállítási, eladáshelyi, e-kereskedelmi vagy elsődleges termelési, és így tovább.

Hasonlóan fontos a megfelelőség tekintetében kötelezett előállító meghatározása. A rendeletalkotó törekvése szerint az előállító az a gazdasági szereplő, amelynek döntő ráhatása van a csomagolás végső formájára. A sajnálatosan összetett bizottsági útmutató szerint a körülményektől függően a csomagolóanyag gyártója és a csomagolt termék gyártója is minősülhet előállítónak. További speciális szabályok vonatkoznak például a védjegyet, márkajelzést magán hordozó csomagolásra vagy a mikrovállalkozás által tagállamon belülről beszerzett összetevőkből létrehozott csomagolásra.

Ráadásul nem feltétlenül azonos a csomagolás előállítója (PPWR szerinti megfelelésért felelős) és a csomagolás gyártója (EPR-díj megfizetéséért felelős). Egy példa: a PPWR uniós és az EPR tagállami hatálya miatt általános esetben a csomagolt terméket Közösségen belülről beszerző és belföldön továbbforgalmazó gazdálkodó Magyarországon csomagolási EPR-díjat fizet, de forgalmazóként nem felelős a csomagolás megfelelőségéért.

„Holnapi” feladatok

A PPWR-ben augusztus 12-én lényegében három követelmény lép hatályba:

1. a csomagolásban az ólom, kadmium, higany és hat vegyértékű króm koncentrációinak összege nem lehet több, mint 100 mg/kg,
2. az élelmiszerrel érintkező csomagolás csak a rendelet szerinti koncentrációban tartalmazhat per- és polifluorozott alkil anyagokat,
3. a csomagoláson vagy a csomagolt termék kísérő dokumentumában el kell helyezni típus-, tétel- vagy sorozatszámot, vagy más, az azonosítását lehetővé tévő elemet.

Az (1)-(2) követelmények teljesülését – az előállító által elkészített – EU-megfelelőségi nyilatkozatba kell foglalni, amelynek formáját és tartalmát a PPWR szabályozza. A megfelelőséget minden különböző csomagolásra külön dokumentumban kell igazolni, amely első ránézésre a nagyobb cégeknél hatalmas volumenű iratgyártást jelenthet. Az EU-megfelelőségi nyilatkozatot nem kell a csomagolás vevőinek elküldeni, annak bemutatását csak a hatóságok kérhetik.

A gyakorlatban az anyagösszetételt jellemzően a csomagolóanyagok gyártói képesek dokumentumokkal alátámasztani, ezért abban az esetben, amikor a csomagolt termék létrehozója a PPWR szerinti előállító, a csomagolást végzőnek szakmai támogatást kell kérnie a csomagolóanyagok beszállítóitól.

* * *

5percAdó ajánló

Mélyítsd el tudásod az új uniós csomagolási szabályok gyakorlati alkalmazásában a >>PentaVideóTár segítségével! Nézd meg Kelemen István: Az EU új csomagolási rendelete (PPWR) című 5 részes videósorozatát, és ismerd meg részletesebben a csomagolásokra vonatkozó új követelményeket. Próbáld ki most kockázatmentesen, 3 napos próbaidőszakkal, a havidíj a próbaidőszak után mindössze 3990 Ft.