Miért is fontos nekünk, mint gyakorló szakembereknek, közigazgatásban, vagy versenyszférában dolgozóknak, adózóknak, vagy akár, mint a téma iránt érdeklődőknek az unió bírósága által hozott döntésekkel foglalkoznunk?

Az EU jogharmonizációs folyamata a taglétszám bővülésével, a differenciált érdekek felszínre kerülésével megtorpant. A meghatározó országok ellenállás nélküli érdekérvényesítése megnehezült. A jogharmonizáció szerepét egyre inkább az Európai Bíróság veszi át. Hogyan lehet jogharmonizációs eszköz, hivatkozási alap egy európai bírósági döntés, mikor az csak egy konkrét ügyre vonatkozik?

Természetesen a luxembourgi testület mindig konkrét uniós ügyben hozza meg döntését, de ezt a többi tagállam sem hagyhatja figyelmen kívül, mivel a Bíróság az elé terjesztett ügyek vonatkozásában mindig meghatározott jogszabály cikkelyeket, rendelkezéseket értelmez. Így akár egy német áfa-ügy kapcsán hozott ítélet is meghatározó lehet Magyarország számára és ez fordítva is igaz. Ebből következik, hogy nekünk, magyar szakembereknek nem csupán a hazai, hanem a külföldi eseteket is folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk, illetve elemeznünk, hogy a szükséges adójogi következtetéseket levonhassuk, illetve hogy időben reagálhassunk. Sőt egy eset értelmezése során célszerű először megnézni az EU bírósági döntéseket, hogy történt-e ilyen az adott területen, majd az irányelvet és rendeletet, aztán a magyar szabályozást. Ez a szokásostól teljesen eltérő gondolkodásmódot, megközelítést jelent.

Az aktuális bírósági ítéletek értékelése különösen fontos, mert az azokból való helyes adójogi konklúzió kihat a magyar adójogi gyakorlatra, továbbá a magyar jogszabályi környezetre. Így amennyiben eltérés lenne a magyar és az uniós jogszabály között, szükségszerű annak módosítása. Ugyanakkor az uniós ítéletek értelmezése is lényeges, hiszen több jövőbeni adózási kérdésre is választ adhat, így emiatt is kikerülhetetlen – véleményem szerint – a mai adószakemberek számára.

A magyar vonatkozású megkeresések kapcsán (is) érzékelhető, hogy az Európai Bíróság elé egyre kifinomultabb ügyek kerülnek, amelyek természetesen egyre nagyobb szakmai megalapozottságot igényelnek. A témakörök vonatkozásában hangsúlyos eltolódás figyelhető meg. A kezdeti áfa-levonási, visszaigénylési-jog illetve adómentes értékesítési megkeresések mellett (és helyett) egyre inkább az export/importtal (pl.: C-444/12, Hardimpex-ügy), adóalappal (pl.: C-337/13. Almos-ügy), támogatással (pl.: C-191/12. Alakor-ügy), áfa-visszaigényléssel kapcsolatos késedelmi kamat igénnyel (pl.: C-654/13. Delphi-ügy), speciális teljesítési hellyel (pl.: C-97/14. SMK Kft.-ügy), helytelen adózási mód alkalmazása miatt alkalmazott szankciórendszerrel vagy fiktív ügylet vs. valós tartalommal (pl.: C-564/15. Farkas Tibor-ügy) kapcsolatos ügyek jelennek meg. Feltételezhetjük, hogy ezek összefüggnek a hazai ellenőrzések súlyponti területeivel?

Nincs ez másképp az Európai Uniós ügyek kapcsán sem. A kezdetben adóalanyok, ingyenes, ill. ellenértékes termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások, termékminta, háromszög/láncértékesítés, áfa-levonás, bizonylatolás, adócsalás, import és export témakörökre való fókuszálás helyett a hangsúly az adóalapra, speciális adóalanyokra (pl.: C-7/13. Skandia America Corp.-ügy), csökkentett adómértékre (pl.: C-219/13. K-Oy-ügy), mentes ügyletekre (pl.: C-44/11. Deutsche Bank AG-ügy, C-264/14. Bitcoin-ügy, C-494/13. Firin OOD-ügy), állandó telephelyre (pl.: C-605/12. Welmory-ügy), adófizetési kötelezettségre (pl.: C-169/12. TNT Express Worldwide-ügy) és az ingatlannal (pl.: C-155/12. RR Donnelly Global Turnkey-ügy, C-55/14. sz. ügy) kapcsolatos ügyletekre helyeződött.

Az ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatások vonatkozásában azonban szükséges kiemelni, hogy a 282/2011/EU Végrehajtási Rendeletet módosító 1042/2013/EU rendelet 2017.01.01-től több ponton is tartalmaz módosításokat, illetve a 2006/112/EU irányelv 47.cikke is pontosításra kerül.

Összességében megállapítható, hogy a releváns Európai Bírósági ítéletek, akár magyar, akár külföldi vonatkozásúak, nem hagyhatók figyelmen kívül sem a jogalkotó sem a jogalkalmazó részéről, tekintve, hogy a jelenlegi 28 Európai Uniós tagállam áfa-szabályait ugyanaz a direktíva, nevezetesen a 2006/112/EU (HÉA) irányelv írja elő.

***

Az áfával kapcsolatos Európai Bírósági jogeseteket és értelmezésüket, hasznosíthatóságukat részletesen is megismerheted a Magyar Okleveles Adószakértők Egyesülete és partner szakmai szervezeteinek közös szervezésében 2016. június 2-3-án megrendezésre kerülő Adózás Európában – X. Nemzetközi Adókonferencián, ahol személyesen is megvitathatjuk ezen EB jogesetek gyakorlati értelmezését!