A cafeteriás cikksorozatban most egy olyan témát boncolgatunk, ami gyakran magyarázatra szorul a bérszámfejtéssel foglalkozók körében is. A munkabérrel kapcsolatos adó- és járulékkötelezettség már automatizmusként működik, mindenki számára egyértelmű, hogy “az elszámolt hónapot követő hó 12. napjáig” kell teljesíteni. Ez a határidő független attól, hogy a munkabér kifizetése ténylegesen az elszámolt hónapban történik-e meg, vagy az azt követő hónapban.

A béren kívüli juttatások vonatkozásában más a helyzet. Az Szja törvény 69. § (5) pontja szerint a közterheket a kifizetőnek a “juttatás hónapja kötelezettségeként” kell megállapítania és megfizetnie. Ebben az esetben tehát van jelentősége annak, hogy melyik hónapban történik a juttatás ténylegesen.

A két eltérő bevallási mód elsősorban azoknál a cégeknél okoz zavart, akiknél a juttatás kiadási időpontja nem a vonatkozási hónap, hanem a következő hónap eleje, általában a bérfizetés időpontja. Például a januári bért február 5-én fizetik, és a januári cafeteria juttatásokat is február 5-én adják ki. Ez esetben a február 5-én kifizetett munkabérről február 12-ig, míg az ugyancsak február 5-én kiadott juttatásokról március 12-ig kell bevallást adni.

Ez a módszer évváltásnál különösen problémás, hiszen nem mindegy, hogy melyik adóév juttatásának kell tekinteni a kiadott utalványt, bérletet, pénztári hozzájárulást, stb. Azon felül, hogy évváltásnál a közterhek mértéke is változhat, az sem mellékes, hogy az egyes törvényi korlátok szempontjából hogyan kell számolni.

A 2014-es évben az Szja törvény 71. §-a szerinti béren kívüli juttatásokra együttesen vonatkozó 500 ezer forintos korlátot csak éves szinten kellett figyelni, és a korlát túllépése esetén a különbözeti Eho-t csak a 2015. májusi bevallásban kellett rendezni. (Különbözeti Eho: a “béren kívüli juttatások” 14%-os és az “egyes meghatározott juttatások” 27%-os Eho-ja közti különbség.)

A 2015-ös szabályok több vonatkozásban is változtak. Az előző cikkben már volt szó a 200 ezres és a 450 ezres korlátról. Az új szabályozás szerint ezeket a korlátokat a kifizetőnek már havonta kell vizsgálnia, és túllépésük esetén a juttatás hónapjára vonatkozóan kell teljesíteni a különbözeti Eho kötelezettséget is.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy törtévi foglalkoztatás esetén a fenti korlátokat a munkaviszony napjaira arányosan kell megállapítani. Előfordulhat, hogy a juttatás hónapjában nem léptük át a korlátokat, viszont a munkaviszony későbbi megszűnésének időpontjára arányosított kereteket igen. Erre az esetre a már hivatkozott Szja törvény 69. § (5) úgy rendelkezik, hogy a munkaviszony megszűnésének hónapjára kell a kiigazítást megtenni, tehát nem kell önrevíziózni.

Példa

Tekintsük át ezt az egyszerű bevallási rendet egy konkrét példán!

Tegyük fel, hogy a munkáltató az alábbi juttatásokat adja egy munkavállalójának:
– január hónapban kiadta az éves BKV bérletet, ami 114 600 Ft értékű,
– havonta 10 000 forint értékű Étkezési Erzsébet-utalványt ad,
– havonta 5 000 forint értékű egészségpénztári hozzájárulást utal,
– 3 havonta 50 000 forintot tölt fel a SZÉP kártya vendéglátás alszámlára,
– június és december hónapban 50 000 forintot a SZÉP kártya szabadidő alszámlára.

Nézzük, hogy ezt a szép juttatási csomagot hogyan kell kezelni az adóbevallás oldaláról.

Először is meg kell vizsgálnunk, hogy az egyes juttatások beleférnek-e a saját egyedi korlátjukba vagy sem.

Azt látjuk, hogy az Erzsébet-utalványt – tekintettel a havi 8 000 forintos korlátra – minden hónapban szét kell bontanunk 8 ezer forint béren kívüli és 2 ezer forint egyes meghatározott juttatásra. A bérletnek nincs saját értékhatára, az egészségpénztár pedig bőven elfér a havi korlátot jelentő 31 500 forint alatt. A SZÉP kártya vendéglátás, mivel évi 150 ezer forint az értékhátára, három alkalommal béren kívüli juttatásnak minősül, a negyedik esetben pedig már egyes meghatározott juttatásnak. A SZÉP kártya szabadidő pedig júniusban béren kívüli, decemberben pedig fele-fele, mivel 75 ezer az éves korlát.

Lássuk a csoportos korlátokat!

Fontos, hogy mind a 200 ezres, mind a 450 ezres korlátnál csak a béren kívülinek minősülő juttatás részt kell számításba venni. Tehát az Erzsébet-utalvány havi 2 ezrét, a SZÉP vendéglátás utolsó 50 ezrét és a SZÉP szabadidő 25 ezrét nem kell beleszámolnunk.

Így arra az eredményre jutunk, hogy az egyedi korlátok alapján béren kívülinek minősülő juttatások közül a helyi bérlet (114 600 Ft), az Erzsébet-utalvány (havi 8 000) és az egészségpénztár (havi 5 000), július hónapban lépi át a 200 ezres korlátot, mégpedig 5 600 forinttal. Tehát először júliusra kell különbözeti Eho kötelezettséget vallanunk, majd minden további hónapra az utalvány és az egészségpénztár összegére.

A SZÉP kártya alszámlák kedvezményes része (vendéglátás 150 ezer és szabadidő 75 ezer) elfér a 450 ezres korlát alatt, hiszen a többi juttatást itt csak 200 ezerig kell figyelembe venni.

Azok a juttatások, amelyek eleve egyes meghatározott juttatásnak minősülnek, ilyen például az ajándék utalvány meghatározott feltételek esetén, nem szólnak bele a fenti algoritmusba.

Adómentes juttatások

Ejtsünk egy-két szót az adómentes juttatásokról is. Általában az a jellemző, hogy őket nem kell szerepeltetni az adóbevallásokban. Ez alól kivétel az Szja törvény 1. számú melléklet 6.9. pontja szerinti életbiztosítás, amelyről adatot kell szolgáltatni.

Egyéb esetekben akkor keletkezik adókötelezettség, ha értékhatár túllépés vagy valamely feltétel hiánya miatt át kell minősíteni a juttatást adókötelessé vagy egyéb jövedelemmé. Ennek legdrasztikusabb példája, ha az adómentes vissza nem térítendő munkáltatói lakáscélú támogatást a feltételek nem teljesülése vagy dokumentumok hiánya miatt utólag munkaviszonyból származó jövedelemnek kell tekinteni. Ezt a folyósítás évét követő év májusában kell megtenni, úgy, hogy az összeget meg kell növelni 20%-kal, és a megemelt összegre vonatkozó minden adó- és járulékvonzatot mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak viselnie kell.