Nyugdíj számítása a közösségi rendelet szerint – PÉLDA

A biztosítási idők összeszámítása és a nyugdíj megállapításának folyamata

2012. április 1. óta nem csupán az uniós tagállamok, hanem Svájc, Norvégia, Izland és Liechtenstein tekintetében is az új 883/2004/EK rendeletet és a végrehajtásáról szóló 987/2009/EK rendeletet (együtt: koordinációs rendelet) kell alkalmazni.

A koordinációs rendelet egyik alapelve (elvi szabálya) a biztosítási (szolgálati) idők összeszámításának elve. Ez az életpálya során szerzett biztosítási idők összeszámítását jelenti, a több tagállamban megszerzett jogosultságok védelme (megtartása) érdekében. Az egyik tagállamban megállapítandó ellátás nyújtásánál – amennyiben az szükséges – figyelembe kell venni a másik tagállamban biztosításban töltött időszakokat is.

A koordinációs rendelet alkalmazása során az öregségi nyugdíjak megállapításával, kiszámításával és folyósításával kapcsolatban rengeteg nehézség merül fel. Az alábbiakban a legfontosabb nyugdíj-megállapítási problémákat vázoljuk fel.

A koordinációs rendelet azokat a magyar személyeket érinti, akik Magyarországon kívül az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának területén, illetve Svájcban, vagy akár több tagállamban is szereztek, vagy a jövőben szerezni fognak biztosítási időt. Esetükben az igény elbírálásánál figyelemmel kell lenni a koordinációs rendelet szabályaira is.

  1. A biztosítási idők összeszámítása és a nyugdíj megállapításának folyamata

A nyugdíjak megállapítása szükség esetén két módszerrel történik:

a) Nemzeti nyugdíj számítása

Az első módszer az ún. nemzeti nyugdíj kiszámítása. Valamennyi tagállam, amelyben az érintett személy az adott ország jogszabályaiban előírt szükséges biztosítási (szolgálati) időt megszerezte és jogosultsága megállapítható, kizárólag ezen idők alapján kiszámítja az öregségi nyugdíj összegét.

Példa a magyar nyugdíjtörvény alkalmazásával:

A magyar szolgálati idő 22 év. Ennyi időnél a nyugdíjskála mértéke 57 százalék. A nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset 72.000 forint. 72.000 x 0,57 = 41.040 forint havi magyar (nemzeti) nyugdíj.

b) Arányos nyugdíjrészek kiszámítása

A másik módszer alkalmazása esetén kiszámítják annak az uniós ellátásnak az elméleti összegét, amelyet az igénylő akkor kapna, ha a tagállamokban szerzett összes biztosítási idejét csak az érintett államban szerezte volna, az ellátás megállapításának időpontjában érvényben levő társadalombiztosítási jogszabályok szerint. Ezt követően az elméleti összegből megállapítják a ténylegesen fizetendő ellátást, a tagállamban szerzett biztosítási idők és az összes biztosítási idő aránya alapján.

E hányados értékkel (pro-rata temporis) szorozzák meg az elméleti összeget, így megkapják az időarányos, államközi alapon számított nyugdíjat, amelyet az alábbi példa mutat be:

A biztosított a magyar 22 év szolgálati idő mellett rendelkezik még 21 év Magyarországon kívüli biztosítási idővel is.

Az összes biztosítási idő így valamennyi tagállamban 22 + 21 = 43 év. Ennyi időnél a nyugdíjskála 86 százalék. A nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset 72.000 forint. A nyugdíj elméleti összege: 72.000 x 0.86 = 61.920 forint. Magyar szolgálati idővel arányos 22/43 = 0,512. 61.920 x 0,512 = 31.703 forint időarányos magyar nyugdíjrész.

A kétféle módon [a) és b)] kiszámított ellátási összeg közül a magasabb a) pont szerinti nyugdíj kerül magyar részről folyósításra.

Erre a módszerre nem kerülhet sor, ha az adott tagállam jogszabályaiban előírt jogosultsági feltételeket az ott szerzett biztosítási idővel nem teljesítik. Ilyenkor csak b) pont szerint módszer kerül alkalmazása, az arányos nyugdíjrészek kiszámítása. Ez, mint láttuk két lépcsőben történik:

– első lépésben a valamennyi tagállamban szerzett biztosítási időket összeszámítják és saját nemzeti jogszabályok alapján a nyugdíjat megállapítják, oly módon, mintha az összes biztosítási időt ott szerezte volna meg a nyugdíjigénylő;

– második lépésben történik az egyes biztosítási idők arányosítása, azaz annak a résznyugdíjnak a kiszámítása, amelyet a megállapító ország az ott teljesített biztosítási idők arányában folyósítani köteles.

Tegyük fel például, hogy egy magyar állampolgár nő Magyarországon 14 év szolgálati időt szerzett, míg Portugáliában 12 évet, Spanyolországban 10 évet dolgozott. Így összesen 36 évi szolgálati (biztosítási) ideje van. Első lépésben a biztosítási idők összeszámításával – 36 év – és kizárólag a nemzeti jogszabályok alkalmazásával megállapításra kerül a nyugdíj ún. elméleti összege, amelyet akkor kapna a jogosult, ha valamennyi biztosítási időt csak egy tagállamban szerzete volna meg. A második lépésben történik a folyósításra kerülő nyugdíjrészek arányosítása. Az arányosítással az ún. résznyugdíjak a következők szerint alakulnak: Magyarország 14/36, Portugália 12/36, Spanyolország 10/36. Az egyes országok által megállapított résznyugdíjak együttesen adják a jogosultnak járó teljes nyugdíjösszeget.

  1. A nyugdíjjogosultság megnyílása az eltérő nyugdíjkorhatárok miatt

A tagállami szociális biztonsági rendszerek szabályozása rendkívül változatos képet mutat a nyugdíjkorhatárok tekintetében. A nyugdíjkorhatárok nem egységesek, ezért a nyugdíj-megállapításra a tagállamokban eltérő időpontokban kerülhet sor. Előfordulhat, hogy a nyugdíj megállapítását annyiszor kell kérnie a jogosultnak, ahány eltérő nyugdíjkorhatárt alkalmazó tagállam szociális biztonsági rendszerében biztosított volt.

A biztosítási idők összeszámításának elve szerint ugyanazon időszak csak egyszeresen kerülhet figyelembevételre. Ez azt jelenti, hogy azok a személyek, akik a korábbi (uniós csatlakozásunk előtti) külföldi munkavállalásuk idejére magyar biztosítási idő szerzése érdekében járulékot fizettek (például megállapodás alapján) a magyar nyugdíjrendszerben és egyidejűleg a külföldi szociális biztonsági rendszerben is biztosítottak voltak, függetlenül a többes járulékfizetéstől, ezen időszaknak csak egyszeres beszámítására számíthatnak a nyugdíj-megállapításnál.

  1. A nyugdíjigényt elbíráló szerv

A fentiekben említett koordinációs rendelettel érintett nyugellátás iránti igényeket országos illetékességgel az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) Nyugdíjfolyósító Igazgatósága (NYUFIG) bírálja el, amely a magyar nyugdíjrész tekintetében egyben folyósító szerv is.

Az igény a lakóhely szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél, vagy a kérelem elbírálására illetékes NYUFIG Nemzetközi Megállapítási és Fegyveres Nyugdíjügyek I. Főosztályán (1081 Budapest Fiumei út 19/A., levelezési cím: 1554 Budapest Pf.: 350.) terjeszthető elő az erre a célra rendszeresített magyar igénybejelentő lapon.

Az igény előterjesztéséhez szükséges nyomtatványok az ONYF honlapjáról (www.onyf.hu) letölthetők.

Amennyiben az igénylő az igénybejelentést megelőzően nem kérte szolgálati idejének összeszámítását, illetve nem kezdeményezte nyugdíjbiztosítási adategyeztetési eljárás megindítását, a kitöltött és aláírt nyomtatványhoz célszerű csatolni a magyar szolgálati időket igazoló – még fellelhető – dokumentumokat (például magyar munkakönyv, igazolvány a társadalombiztosítási ellátásokról, munkáltatói igazolás, ipari tanuló munkakönyv, szakmunkás bizonyítvány, Magyarországon felsőoktatási intézményben nappali képzésben való részvételt  bizonyító oklevél vagy leckekönyv, katonakönyv).

Az igény, fellebbezés vagy egyéb dokumentáció egyik ország illetékes intézményéhez történő benyújtásának napja egyben a másik ország illetékes intézményéhez történő benyújtás napjának is tekintendő. Az az illetékes intézmény, ahova az igényt, fellebbezést vagy egyéb dokumentációt benyújtották, köteles azt haladéktalanul a másik ország illetékes intézményének továbbítani.

* * *

Kérdésed van a témakörben? Írj kommentet vagy gyere el az Adóegyetemre, ahova most még kedvezményesen jelentkezhetsz>> Adóegyetem 2016

Hozzászólások

Jelenleg nincs hozzászólás, légy te az első!

Értékelés, hozzászólás
Az értékeléshez és hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!