Székhely-változás bejelentésének elmulasztásáról szóló cikkem után jelen írásomban egy kevéssé ismert bűncselekményi tényállást fogok körbejárni; elhatárolni más bűncselekményektől, és gyakorlati példákkal bemutatni.

Már a gazdasági társaságokról szóló legelső – 1988. évi VI. – törvény hatálybalépésével felmerült a törvényalkotóban a gondolat, hogy a jogi személyiségű társaságok saját tőkéjének törvényellenes felhasználását generálisan is szankcionálnia kellene. E büntetőjogi védelmet teremtette meg a törzstőke csorbítása elnevezésű büntetőjogi alakzat, mely saját tőke csorbítása néven a hatályos Büntető Törvénykönyvbe (Btk.) is bekerült, annak ellenére, hogy abból az összes felesleges tényállást száműzte 2012-ben a törvényalkotó.

Mi indokolja a tényállás létjogosultságát, ha hozzá több más gazdasági bűncselekmény is kísértetiesen hasonlít?

E tényállás más bűncselekményektől való elhatárolását a hűtlen kezeléssel célszerű kezdeni.

A törzstőke csorbítása bűncselekmény elkövetési magatartása a saját tőke jogtalan elvonása (részben vagy egészben). A Btk. szerint a saját tőkét az Szvt. szerinti saját tőkeként kell értelmezni. Vagyis, az elkövetőnek a tényállás megvalósításához a saját tőke elemeit, vagy azok egyes részeit – jegyzett tőke, tőketartalék, eredménytartalék, lekötött tartalék, értékelési tartalék, mérleg szerinti eredmény – kell jogtalanul elvonnia.

Hogyan lehetséges elvonni a saját tőke elemeit? Már a jogszabály miniszteri indoklása is rögzíti, hogy ha a saját tőke a rendes gazdálkodás folytán enyészik el, a bűncselekmény nem tud megvalósulni. A rendes gazdálkodás körébe esik bármiféle vis maior esemény is, ha annak kivédésére a gazdálkodó szervezet a szükséges lépéseket megtette (pl. a biztosításokat megkötötte, a biztosító feltételeinek eleget tett).

Ezzel szemben, ha a saját tőke nem a rendes gazdálkodás során csökken, annak oka csak az lehet, ha a gazdálkodó szervezet vezetője vagyonkezelési kötelezettségét megsérti. A vagyonkezelési kötelezettség megsértése viszont szükségszerűen együtt jár a vagyoni hátrány okozásával, mely esetén a hűtlen kezelés bűncselekménye valósul meg. (A törzstőke csorbítása esetén tehát nem a gazdasági társaság vezetője szegi meg a rábízott társasági vagyon kezelésével kapcsolatos valamely kötelezettségét és okoz kárt a tulajdonosoknak.)

Mint a bevezetőben említettem a tényállás a hitelezői érdekek védelmét szolgálja, de nem úgy, mint a csődbűncselekmény (Btk. 404. §.) vagy a tartozás fedezetének elvonása (Btk. 405. §) tényállások.

A csődbűncselekmény esetében a büntetőjogi védelem a csődeljárás megindításától, a felszámolás, kényszertörlés, illetve kényszer-végelszámolás elrendelésétől, illetve azon időponttól áll fenn, amikor ezeket az eljárásokat meg kellett volna indítani. A csődbűncselekmény négy alapeseti fordulatából három a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben követhető el, míg a negyedik szankcionált magatartás közvetlenül magának a fizetésképtelenségnek az előidézője [lásd a (2) bekezdés a) pontját].

Az elkövetési magatartások mindegyikében a társasági vagyon már csökkent, a csökkenés már e magatartások eredménye. (Az elkövető a gazdálkodó szervezet vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkenti, és ezzel a hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja, a vagyon vagy annak egy részének elrejtésével, eltitkolásával, megrongálásával, megsemmisítésével, használhatatlanná tételével, színlelt ügylet kötésével vagy kétes követelés elismerésével, vagy az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon.)

A tartozás fedezetének elvonása bűncselekmény tényállása arra az esetre fókuszál, amikor a társasági vagyon egyes részei a társaság tevékenységéből származó tartozásának fedezetéül szolgálnak, és ez a fedezet kerül csalárd módon elvonásra. E vagyonelemek elvonása nem szükségszerűen vezet a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenné válásához, mert ha igen, nem ez a bűncselekmény, hanem a csődbűncselekmény valósul meg.

Mire szolgál tehát a törzstőke csorbítása tényállás? A törvényalkotó a bűncselekmények sorába a saját tőke csorbítása tényállását preventív és kisegítő jelleggel iktatta be.

A hitelezők követeléseinek fedezetül szolgáló társasági vagyont még abban az időszakban védi, amikor semmi külső jele nincs a vagyon jogosulatlan elvonásának. Akkor alkalmazandó, amikor a gazdasági társaság vezetése vagy a vonatkozó jogszabályokkal ellentétes tevékenységet folytat vagy ilyeneket tűr el a tulajdonosok részéről, mely magatartás sem nem hűtlen kezelés, sem nem csődbűncselekmény, és nem is tartozás fedezetének elvonása.

Fontos kiemelni, hogy itt a hitelezők követeléseinek fedezetül szolgáló társasági vagyonban még semmilyen csökkenés nem állt be, lehet nem is fog, de a távoli fenyegetettség megvalósul, azáltal, hogy az adós társaság saját tőkéje jogellenesen csökkent.

Lényeges elhatárolási szempont még az előbbi bűncselekményektől, hogy e bűncselekmény megvalósításában a gazdálkodó szervezet tulajdonosai jellemzően valamilyen módon közreműködnek.

Az elkövetés ritkább módja, amikor a tulajdonosokból álló legfőbb szerv a saját tőke valamely elemére vonatkozó döntése nem felel meg a jogszabályoknak. Tipikusan ez áll elő, ha a legfőbb szerv úgy dönt osztalék, osztalékelőleg, részesedés, vagy részvény utáni kamatfizetésről, hogy azt az Szvt. szabályai nem teszik lehetővé.

A kevésbé szofisztikált, de a hazai kkv szektorban tömegesen előforduló módozat, amikor valamely cégtulajdonos a cég vagyonának egyes elemeit sajátjaként kezeli. Mindannyian ismerjük azt a gyakorlatot, amikor egy kisebb cég tulajdonosai a cég nevében eleve nem társasági célra (hanem saját, vagy háztartási célra) a társaság pénzeszközeiből vásárolnak meg bizonyos termékeket (számítástechnikai eszközök, bútor, gépjármű, stb.).

Ezek a javak ugyan a társaság eszközei között szerepelnek, de azokat nem a társaság gazdasági céljaira használják, hanem azok a tulajdonos, vagy családtagja, vagy akár a cég valamely alkalmazottjának birtokába és használatába kerülnek (gyakran bármiféle jogcím nélkül) és azok teljesen, vagy meghatározó részben az ő saját háztartási céljait szolgálják.

E magatartások mindaddig kevésbé veszélyesek, amíg az eszköz fellelhető, és a tagok, illetve a vezető tisztségviselők között konszenzus van azok használata és holléte tekintetben.

Az érintettek közötti társasági elszámolási-, illetve vagyonkiadási viták azonban nem ritkán torkollanak e jogcímen büntető feljelentésbe. Ilyenkor az eszköz még mindig a társaság tulajdonában van és a gyakran a társaság székhelyén, telephelyén vagy fióktelepén is, hiszen ezek gyakran megegyeznek valamely tag vagy vezető tisztségviselő lakcímével. Hasonlóképpen lehet, hogy érvényesnek tűnő jogcíme is van a birtokosnak az eszköz magánál tartására, mert fel tud mutatni egy bérleti, vagy haszonkölcsön szerződést. Így se lopás, se sikkasztás miatt nem tehető eredményesen feljelentés. Ilyenkor mutatkozik meg a tényállás hiánypótló jellege, mivel az eszköz ottléte ezekben az esetekben ellentétes a cég normális gazdasági működésével, így a saját tőke csorbul.

Érdemes megjegyezni, hogy az utóbbi esetben költségvetési csalás bűncselekménye is megvalósulhat, ha a be nem vallott adó mértéke a bűncselekményre irányadó értékhatárt eléri és a költségvetés megrövidítésének akár eshetőleges szándéka igazolható. Aki a vagyontárgyat megfelelő jogcím nélkül birtokolja, az személyi jövedelemadó fizetési kötelezettségét mulasztja el teljesíteni, míg ha a gazdálkodó szervezet áfa alany volt, és a vagyontárgy megszerzéséhez kapcsolódóan adólevonási jog illette meg, úgy vezető tisztségviselőjét forgalmi adó megállapítási és megfizetési kötelezettsége elmulasztásáért lehet büntetőjogilag is felelősségre vonni.

Annak ellenére, hogy a tényállás a hitelezők érdekeit hivatott védeni, a gyakorlat azt mutatja, hogy e jogcímen nem a hitelezők tesznek feljelentést, hanem a tulajdonostárs, egy másik vezető tisztségviselő, vagy valamely vezető beosztású munkavállaló, aki számára a cégszervezés adott módja bármiért is kifogásolható. (A hitelezők csak bennfentes információk alapján láthatnának bele a cég működésébe, ami maga is jogszabálysértő lenne.)

Nyilvánvaló, hogy a fenti magatartások mindenképp kerülendőek. Azon cégtulajdonosok számára, akiknek mégis rossz szokása a társasági eszközök magáncélú használata, egyedül az tanácsolható, hogy ezek használatát – az adótörvényekre figyelemmel – a lehető legkörültekintőbb módon, többoldalúan, írásban szabályozzák.

* * *

Kérdésed van a témakörben? Írj kommentet vagy gyere el az Adóegyetemre, ahova most még kedvezményesen jelentkezhetsz>> Adóegyetem 2016