Az adóellenőrzések és a gyakorlati munka kapcsán oly sokat hallhatunk, olvashatunk a számláról, mint valami nélkülözhetetlen, mindent megoldó, leegyszerűsítő dokumentumról. Pedig a számla kiállítása még a gazdálkodók között sem kötelező minden esetben. A magánszemélyek – az egyéni vállalkozók kivételével – tevékenysége kapcsán pedig pláne nélkülözhető.

Sokat lehetne töprengeni azon, hogy mi értelme van egy vállalkozási tevékenységet folytatni nem kívánó magánszemélynek az adószámot kiváltani. Egyre inkább arra a következtetésre jutok, hogy lényegében semmi.

A természetes személyek esetében a bevételeiket ugyanúgy kell adóztatás és járulékoltatás alá vonni, mintha a számlát ki sem állították volna. Ugyanez a szabály vonatkozik a kifizetőket terhelő adókra és járulékokra is.

Akkor meg miért ez a görcsös ragaszkodás, hiszen az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) értelmében a számlaadási kötelezettség nem terjed ki az olyan esetekre, amelyek az Áfa tv. alkalmazásában nem minősülnek adóalany által teljesített termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak?

Mi indukálja tehát a számlához való ragaszkodást? Ennek a ragaszkodásnak két alapvető oka van:

• Egyrészt több kifizető kívánja rákényszeríteni a munkát végzőt a számla kiállításra, mert úgy gondolja, hogy ez esetben mentesül a közterhek megfizetése és az egyéb adminisztrációs kötelezettség (pl. 08-as havi adatszolgáltatás) alól. A számlát befogadó igen gyakran a teljes bruttó ellenértéket kifizeti. Ráadásul nem érti, ha egy ellenőrzés után jön a büntetés.
• A számlához való ragaszkodás másik oka, hogy a számla kiállítója szintén úgy gondolja, hogy részére a teljes ellenértéket ki kell fizetni. Neki sem kell adót és járulékot fizetni, hiszen ő kiállított egy számlát. Ő sem szokta érteni, hogy az adóellenőrzéskor miért állapítanak meg adó- és járulékhiányt.

Hová lesz akkor az adó és a járulék? Lényegében „elpárolog”. Nem fizeti meg senki. Az adójogi probléma alapvetően abból ered, hogy az adószámos magánszemélyeket vállalkozóként kezelik a kifizetők. Ez nem helyes, mert az adószámos magánszemély sok esetben nem vállalkozó. Mivel igen gyakori a felvázolt probléma, ezért e cikk keretében azokat az alapvető esetek kerülnek bemutatásra, amelyek némi fejtörést okozhatnak egy-egy befogadott számla esetén.

Egyetlen esetben van a számlának jelentősége, mégpedig akkor, ha a magánszemély – nem üzletszerűen – kíván olyan tevékenységet folytatni, amellyel kapcsolatban megengedett az áfa alá történő bejelentkezés. Ezekben az esetekben is megfontolandó, hogy érdemes-e, ha nem muszáj (pl. ingatlan bérbeadás). Természetesen az Áfa tv. tartalmaz olyan esetet is, amikor a magánszemélynek áfát kell fizetnie (pl. sorozat értékesítés). Ez azonban rendkívül speciális – adóalanyiságot megnyitó – eset.

Vállalkozó – nem vállalkozó

Az egyéni vállalkozó és az őstermelő az adószámos magánszemélyek egy-egy speciális csoportját képezik. Az egyéb adószámos magánszemély az a személy, aki nem egyéni vállalkozó, nem őstermelő (családi gazdálkodó), viszont adóköteles bevételszerző tevékenységet végez. Nagyon fontos tisztában lenni azzal a szabállyal, hogy adószámos magánszemélyként csak és kizárólag olyan tevékenységet folytathatunk, amely nem rendszeres és nem üzletszerű. Megjegyezném, hogy az „üzletszerű és rendszeres” kategóriák megítélése távolról sem könnyű. Ennek oka, hogy nincs olyan jogszabály – ideértve az adótörvények értelmező rendelkezéseit is -, amely egzakt módon meghatározná, mit ért e fogalmakon. E témának boncolgatásával azonban nem ez a cikk foglalkozik.

Egy magánszemélytől befogadott számla esetében az első feladat tehát annak eldöntése, hogy a számlát egyéb adószámos magánszemély, egyéni vállalkozó, vagy őstermelő (családi gazdálkodó) állította-e ki. Ez azért nagyon fontos, mert az adójogi status fogja meghatározni a bevallandó/levonandó/fizetendő közterhek fajtáját.

A számla adattartalmából mindez megállapítható. Az ügy pikantériája, hogy már a számla fogalmának meghatározása sem egyszerű, hiszen ennek a bizonylatnak konkrét jogszabályi definíciója nincs, azaz a számla definiálása a bizonylaton feltüntetendő tartalmi kellékek taxatíve felsorolásán keresztül valósul meg. Újabb kérdést vet fel azonban, hogy melyik jogszabály írja elő a számla adattartalmát. Hát ez jó kérdés, mert szinte mindenki az Áfa törvényre gondol, pedig ez nem így van. A számla adattartalmát alapvetően a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 167. §-a, és az Áfa tv. X. fejezete írja elő. A Sztv. bizonylatra és az Áfa tv. számlára vonatkozó előírásai között találhatók közös követelmények, és fellelhetők egymástól eltérő előírások is. A vállalkozói, őstermelői status feltüntetését azonban egyik sem írja elő.

Az Áfa tv. X. fejezete tartalmazza tehát azokat az adattartalmi követelményeket, amelyeket az áfa elszámolására alkalmas bizonylatokon fel kell tüntetni. Ezen követelményrendszer teljesítéséből még mindig nem következik, hogy a számla kiállítója egyéni vállalkozó, de az sem, hogy vállalkozónak (őstermelőnek) nem minősülő magánszemély. A számla adattartalmával kapcsolatban azonban van egy neuralgikus pont. Ez pedig az adószám, amelyet a számla kiállítójának a számlán kötelezően fel kell tüntetnie. Az adószámra azért érdemes kitérni, mert sokan a 7-es adószámmal rendelkező magánszemélyt automatikusan egyéni vállalkozónak tekintik, pedig ez koránt sincs így. A 7-es adószám önmagában nem utal a vállalkozói státuszra. A kérdést tehát tovább kell vizsgálni.

Meg kell állapítani azt is, hogy a számla (számviteli bizonylat) adattartalmára vonatkozóan – az ügy jellegétől függően – más jogszabályok is tartalmazhatnak előírásokat. Ezen jogszabályokból kiemelendő a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.), hiszen az adószámos magánszemélyek adófizetési kötelezettségét alapvetően ez a jogszabály írja elő. Természetesen e cikk keretében az egyéb – az adószámos magánszemélyek tevékenységét érintő – jogszabályok is megemlítésre kerülnek.

Az is megemlítendő, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 4.§ b) 1. pontja felsorolja, hogy ki minősül egyéni vállalkozónak. Ezt a státuszt valamilyen módon igazolni kell.

Az Szja tv. 46.§ (4) bekezdésének a) és b) pontja egyértelmű és érdemi eligazítást ad abban a kérdésben, hogy vállalkozóként, őstermelőként vagy egyéb adószámos magánszemélyként kell-e kezelni a számla kiállítóját. Az Szja tv. említett rendelkezései értelmében az őstermelőnek, hogy a kifizető ekként kezelje, legkésőbb a kifizetéskor be kell mutatnia az adóévre hitelesített értékesítési betétlapját, illetve, ha családi gazdálkodó (gazdálkodó családtagja), az e jogállását igazoló okiratát. Az egyéni vállalkozónak pedig a bevételéről kiállított bizonylatán (a számlán is) kötelező feltünteti az egyéni vállalkozói jogállását bizonyító közokirat számát. Előzőek hiányában az említettek egyéb adószámos magánszemélynek tekintendők.

Cikksorozatom következő részében az adószámos magánszemély (nem vállalkozó, nem őstermelő) önálló tevékenység keretében történő munkavégzésének adózási kérdései kerülnek bemutatásra.

* * *

Értesülj első kézből a 2017. évi jogszabályváltozásokból, és tedd fel kérdéseid az előadóknak! Biztosítsd be helyed még ma! >> Adóegyetem 2017

A konferenciasorozat 11 helyszínének teljes körű, adótanácsadók által szerkesztett szakmai anyaga, kérdés-válaszai és egy kiválasztott helyszínen történő részvétel – ezt csak az Adóegyetem biztosítja Neked!

Az Adóegyetem 2017 helyszínei és időpontjai:

• Pécs – november 28.-november 29.
• Nagykanizsa – november 28.-november 29.
• Székesfehérvár – december 1.-december 2.
• Budapest I. – december 1.-december 2.
• Debrecen – december 5.-december 6.
• Miskolc – december 5.-december 6.
• Győr – december 8.-december 9.
• Budapest II. – december 12.-december 13.
• Szolnok – december 12.-december 13.
• Kecskemét – december 15.-december 16.
• Budapest III. – 2017. január 10.-január 11.