Sok esetben előfordult és elfordul, hogy a foglalkoztató a munkavállaló biztosítottat nem jelenti be a társadalombiztosításhoz. Ez esetben a szándék nyilvánvalóan a közteherfizetés elkerülése. Az is gyakran előforduló eset, hogy a társadalombiztosításba olyan személyt jelentenek be, akire a biztosítás nem terjed ki, vagy a biztosítottat a valós bér helyett magasabb összeggel jelentik be. Ennek célja jogtalanul társadalombiztosítási ellátás szerzése, a jogszerűnél magasabb társadalombiztosítási ellátás igénybevétele. Ez utóbbi magatartásokat általában mindig igyekezett szankcionálni a társadalombiztosítási törvény. Sajnos nem példa nélkül eset az sem, amikor a foglalkoztató bejelenti ugyan a munkavállaló biztosítottat, csak éppen a levont nyugdíjjárulékot „felejti el” megfizetni. Mai írásomban e magatartások szankcióit, illetve társadalombiztosítási vetületeit járjuk körbe.

A be nem jelentett személyek alkalmazásának szankciói

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 55. §-a tartalmazott ide vonatkozó szankciókat. Az a természetes személy, jogi személy vagy egyéb jogalany, aki (amely)

• valótlan adatok közlésével olyan személyt jelentett be, akire a biztosítás nem terjed ki, vagy
• a járulékokat jogellenesen a tényleges járulékalapot képező jövedelemnél magasabb összeg után állapította meg és vallotta be,

a jogsértés időtartamára – a bejelentés vagy bevallás megalapozatlanságától függetlenül – köteles a járulékot, a b) pont szerinti esetben a magasabb összeg utáni járulékot megfizetni.

Eredetileg a jogsértések hatékonyabb megelőzése érdekében született ez a szabály. Arról rendelkezik, hogy az ún. szívességi bejelentéseknél – vagyis, amikor a bejelentő rosszhiszeműen olyan személyt jelentett be, akire a biztosítás nem terjed ki, vagy magasabb összegű ellátás megszerzése érdekében rosszhiszeműen magasabb járulékot vallott be – a járulék, illetve a bevallott és a tényleges jövedelem különbözetére eső járulék nem igényelhető vissza. Ezt a szabályt azonban 2014. január 1-jével hatályon kívül helyezték.

Akkor milyen szabályok vannak még hatályban e témával kapcsolatban? Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatását szankcionálja.

Amennyiben az állami adóhatóság a foglalkoztatónál (adójogilag: adózónál) be nem jelentett alkalmazottat talál, a foglalkoztatási jogviszony rendezése érdekében a jogerős határozata egy példányának megküldésével tájékoztatja a munkaügyi hatóságot és az egészségbiztosítási szervet. Az adóhatóság a hónap folyamán jogerőssé vált határozatokat a következő hónap 10. napjáig elektronikus úton továbbítja a munkaügyi hatóságnak és az egészségbiztosítási szervnek.[Art. 54. § (14) bekezdés]

Abban az esetben pedig, ha az állami adóhatóság a biztosítottat terhelő járulékkötelezettséget a magánszeméllyel szemben állapítja meg, akkor annak megtérülése esetén az erről szóló határozatot a megtérüléstől számított 30 napon belül, a nyugellátás, illetve a korhatár előtti ellátás, szolgálati járandóság, balettművészeti életjáradék, átmeneti bányászjáradék megállapítása céljából megküldi a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szervnek. [Art. 54. § (15) bekezdés]

Abban az estben, ha munkáltató (az adózó) be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat, az adóhatóság az adózó terhére a megfizetni elmulasztott adót és járulékot legalább a mindenkori minimálbér kétszerese után, a bejelentés nélküli foglalkoztatás adóhatóság általi megállapítását megelőző időszak(ok)ra vonatkozóan, de legalább háromhavi foglalkoztatást vélelmezve állapítja meg. Amennyiben az adóhatóság az elévülési időn belül ismételten megállapítja, hogy az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat, a megfizetni elmulasztott adót és járulékot legalább a korábbi ellenőrzés megindításának és a folyamatban lévő ellenőrzés megkezdésének időpontja közötti időszakra, az ellenőrzések alkalmával fellelt be nem jelentett alkalmazottak létszámának átlaga alapján képzett szorzószámmal számítva, legalább a mindenkori minimálbér kétszerese után, vélelmezve állapítja meg. [Art. 108. § (8) bekezdés] Az időközben esetleg teljesített bejelentést, bejelentéseket természetesen figyelembe kell venni.

Igen érdekes ennek a szabálynak társadalombiztosítási vetülete. Ha a be nem jelentett alkalmazott személy kétséget kizáróan megállapítható, akkor a nyugdíjjárulék, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék megtérülése esetén a biztosított nyugdíjra jogosító szolgálati időt szerez, ellátásra (például: nyugdíjra, táppénzre, gyermekgondozási díjra) lesz jogosult. Az egyes társadalombiztosítási pénzellátások alapja a minimálbér kétszeres összege, akkor is, ha a feketén alkalmazott dolgozó ténylegesen nem is kapott ennyit. Mindemellett a foglalkoztatót (adózót) 1 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal kell sújtani, ha be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott. [Art. 172. § (2) bekezdés]

Ha a foglalkoztató (adózó) a munkaviszony létesítésének bejelentésére vonatkozó bejelentési kötelezettségét az adóellenőrzés megkezdéséig a tényleges foglalkoztatás teljes időtartamára vonatkozóan teljesítette, akkor kedvezőbb elbánásban részesülhet. Alkalmazásra kerülhet az Art. 172. § (21) bekezdése.

A mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó az adózási érdeksérelemmel arányos bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi.

Az adóhatóság mulasztási bírság kiszabása mellett az üzlethelyiség nélkül végzett tevékenység esetén üzletlezárást helyettesítő bírságot állapít meg, ha az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott. [Art. 172. § (8a) bekezdés]

Hátrány érheti-e a dolgozót, ha a munkáltatója ugyan levonta tőle a nyugdíjjárulékot, de azt nem fizette be?

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 37. §-a szerint a biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31. napját követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták, illetve megfizették.

Ha a biztosítás ténye, illetőleg a biztosítással járó jogviszony időtartamára vonatkozó adatok a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv és az egészségbiztosítási szerv (a továbbiakban: társadalombiztosítási igazgatási szervek) nyilvántartásaiból megállapíthatók, azonban a nyugdíjjárulék levonásának ténye – a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv által beszerzett – a jogszabályban meghatározott okiratok (igazolások) alapján sem állapítható meg, vagy az okiratok (igazolások) hiányában, illetőleg a foglalkoztató megszűnése miatt nem bizonyítható, a nyugdíjjárulék levonását vélelmezni kell. Így a dolgozót tehát hátrány nem érheti.

A Tny. 1998. január 1-jével lépett hatályba, ettől az időponttól kezdve fokozottabban érvényesül a biztosítási elv és kiemelt hangsúlyt kap a nyugdíjjárulék-fizetés és a jogosultságszerzés összefüggése.

Ugyanakkor jelenleg is nevesít a törvény olyan szolgálati időként figyelembe vehető időszakokat, amelyek alatt nyugdíjjárulékot nem kell(ett) fizetni. Ezen túlmenően megvalósul a „szerzett jog” védelme, amikor a Tny. kimondja, hogy a biztosítással járó jogviszony 1998. január 1. napját megelőző időtartamát az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni. Ha az abban az időszakban is szolgálati időnek minősült, akkor azt most is szolgálati időként kell figyelembe venni.

* * *

Nehogy lemaradj! Írd be a konferenciáink dátumait a naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel! >> KEDVEZMÉNYES KONFERENCIANAPTÁR 2016