Adószámos magánszemély kontra egyéni vállalkozó

Hol a határ a kettő között???

Magánszemélyként saját nevünk alatt két módon végezhetünk tevékenységet: adószámos magánszemélyként vagy egyéni vállalkozóként. Gyakori kérdésként merül fel, hogy hol a határ a kettő között? Mi fér bele az adószámos magánszemély kategóriájába és mi az, ami már egyéni vállalkozói tevékenységnek minősül? A válasz nem könnyű, sőt, a legtöbb esetben mondhatni lehetetlen…, de próbáljunk meg legalább közelebb jutni a megoldáshoz!

Az egyéni vállalkozás meghatározása és a tevékenységi formák elhatárolása

Kezdjük a könnyebbnek tűnő résszel: ki minősül egyéni vállalkozónak? Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény (Ev.tv.) meghatározza az egyéni vállalkozói tevékenység lényegét.

Ez alapján Magyarországon természetes személy üzletszerű, rendszeres, nyereség- és vagyonszerzési célú, saját gazdasági kockázatvállalás melletti gazdasági tevékenységet egyéni vállalkozóként végezhet. Ez egy olyan meghatározás, melyet szó szerint betartva szinte el sem képzelhető, hogy magánszemélyként egyéni vállalkozáson kívül bármilyen más formában is lehetne tevékenységet végezni, mivel szinte mindenre érvényes lehet az „üzletszerűség”, a „rendszeresség”, valamint a „nyereség- és vagyonszerzési cél”.

Ha továbbmegyünk, egy kis segítséget mégis kapunk a jogalkotótól, hiszen az Ev.tv. felsorolja, hogy milyen tevékenységekre nem kell alkalmazni az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályokat. Ezek a következők:

  • a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti mezőgazdasági őstermelői tevékenység,
  • a szolgáltató állatorvosi tevékenység,
  • az ügyvédi tevékenység,
  • az egyéni szabadalmi ügyvivői tevékenység,
  • a közjegyzői tevékenység,
  • az önálló bírósági végrehajtói tevékenység.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) pedig kiemeli, hogy nem minősül egyéni vállalkozónak az a magánszemély, aki

  • az ingatlan-bérbeadási,
  • az egyéb szálláshely-szolgáltatási

tevékenységéből származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre, vagy a tételes átalányadózásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja.

E két tevékenységnél vegyük figyelembe, hogy a jogszabály ezzel nem azt mondja ki, hogy nem lehet egyéni vállalkozóként végezni az ingatlan bérbeadást vagy az egyéb szálláshely-szolgáltatást, hanem azt fogalmazza meg, hogy ez nem minősül egyéni vállalkozási tevékenységnek akkor, ha önálló tevékenységből származó jövedelemként vagy tételes átalányadózással kívánja leadózni a magánszemély e jövedelmeket.

Egy nagyon régi adóhatósági tájékoztató alapján – mely természetesen nem tekinthető jogforrásnak – kapunk még egy iránymutatást, amely a szellemi szabadfoglalkozásúakra vonatkozik. Bár a tájékoztató régi, önmagában e tevékenység adójogi megítélése azóta sem változott, azaz a szellemi szabadfoglalkozású tevékenységet végzők a mai napig gyakorta végzik adószámos magánszemélyként a tevékenységüket és ezt az adózási módot az adóhatóság sem vitatja.

Ha a tevékenységünk nem tartozik a fenti, konkrétan „besorolt” kategóriákba, akkor viszont át kell gondolnunk, hogy az milyen mértékben minősül üzletszerűnek, rendszeresnek, nyereségorientáltnak.

Sajnos nincs olyan jogszabály Magyarországon, ami konkrétan meghatározná, hogy mit kell értenünk e fogalmak alatt, így csak és kizárólag az általunk végezni kívánt tevékenység összes körülményét figyelembe véve tudjuk meghatározni, hogy egyéni vállalkozói vagy adószámos magánszemély kategóriájába tartozik, hiszen például rendszeres nem csak egy naponta vagy hetente ismétlődő tevékenység lehet, hanem akár egy havi vagy kéthavi, de akár félévente ismétlődő tevékenység is minősülhet rendszeresnek. Emellett a tevékenységek nagy része üzletszerűnek is mondható, hiszen azt épp azért végzi az adott magánszemély, mert nyereséget szeretne elérni általa.

Mindent figyelembe véve azt lehet mondani, hogy amennyiben még nem tudjuk pontosan, hogy az általunk végezni kívánt tevékenység mennyire fog hosszútávon működni, vagy mennyire fog nyereséget termelni és egyelőre csak ki szeretnénk próbálni, hogy egyáltalán működik-e, ez esetben – véleményem szerint – érdemes adószámos magánszemélyként elkezdeni, és amennyiben egyértelművé válik, hogy rendszeres és üzletszerű lesz, akkor elég megváltoztatni a tevékenységi formánkat!

Ne felejtsük el az általános forgalmi adót!

A rendszeresség és üzletszerűség mindemellett az áfa szempontjából is igen fontos, mivel az általános forgalmi adóról szóló törvény adóalanynak tekint minden személyt, aki saját neve alatt üzletszerűen, illetőleg tartósan vagy rendszeres jelleggel folytatja ellenérték elérésére irányuló vagy azt eredményező, független formában végzett tevékenységét, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére.

Ez persze nem azt jelenti, hogy amennyiben a fentiek igazak ránk, egyéni vállalkozóvá kell válnunk, csupán annyit jelent, hogy a feltételek teljesülése esetén adószámos magánszemélyként is áfa alannyá válunk és ez további kötelezettségeket jelent számunkra.

Nézzünk néhány fontosabb eltérést a két tevékenységi forma között! A teljesség igénye nélkül szeretnék kiemelni néhány eltérést a két tevékenységi forma között, amire érdemes odafigyelni.

Kifizetőnek történő számlázás

Nagyon fontos és ezért érdemes odafigyelni arra, hogyha például egy gazdasági társaság (vagy más kifizetőnek minősülő személy) felé állítunk ki számlát, akkor egyéni vállalkozóként a teljes összeget megkapjuk, adófizetési kötelezettségünket pedig önadózással teljesítjük, azaz mi valljuk be és fizetjük meg az adót.

Ha viszont adószámos magánszemélyként számlázunk kifizetőnek, akkor a partnerünknek keletkezik adólevonási, bevallási és befizetési kötelezettsége, így tőle már csak a leadózott összeget kapjuk meg (és természetesen egy igazolást, mely alapján az éves bevallásunkba beállítjuk az abban szereplő adatokat), így kevesebb adminisztrációs feladatunk lesz év közben.

Költségelszámolás, egyéb adófizetési kötelezettségek

Az adószámos magánszemélyek költségelszámolása korlátozottabb, mint az egyéni vállalkozóké, mivel ők nem számolhatnak el maguk számára bért/kivétet, továbbá korlátozás van az értékcsökkenési leírás elszámolásában is.

Viszont a kifizetőnek történő tevékenység folytatása során az adószámos magánszemély nyilatkozhat költségelszámolás mértékéről, így már év közben is kevesebb adófizetési kötelezettsége keletkezhet, mint az egyéni vállalkozónak, bár ez inkább csak cash-flow előnyt jelent, hiszen végül mindenki csak a ténylegesen felmerült és igazolt költségét számolhatja el.

Adók tekintetében az egyéni vállalkozónak iparűzési adó fizetési kötelezettsége van, míg az adószámos magánszemélynek nincs, valamint a vállalkozónak meg kell fizetnie a minimum járulékokat is, ha nincs máshol főállása. Adószámos magánszemély esetén nem kell minimum járulékokat fizetni.

Veszteségelhatárolás

Mindkét tevékenységi forma esetén a jövedelem meghatározása úgy történik, hogy a bevételekből levonásra kerülnek a tevékenység végzésével kapcsolatban felmerült és elszámolható költségek.

A különbség abban áll, hogy míg az adószámos magánszemély maximum annyi költséget számolhat el, amekkora bevétele volt (azaz az elszámolható költsége kisebb a bevételénél vagy egyenlő azzal), addig az egyéni vállalkozó a bevételét meghaladó költségeket is elszámolhatja.

Az így keletkezett negatív eredményét, azaz veszteségét az egyéni vállalkozó, a következő évre átviheti (bizonyos feltételek figyelembevételével), azaz a veszteségét elhatárolhatja. Ez pedig azért előnyös, mert az előző évről áthozott költségek levonhatóvá válnak a következő évi bevételből, ami a következő év adóját csökkenti, míg az adószámos magánszemély esetén a többletköltségek „elvesznek”.

Bejelentés, bevallás

Az egyéni vállalkozó adószámát közvetlenül nem az adóhatóságtól kapja, hanem a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalánál kell bejelenteni a tevékenység végzésének megkezdését és ez a hivatal küldi meg az adószámot. Az itt nem szereplő, adóhatóság számára szükséges adatokat a ’T101E nyomtatványon kell bejelenteni. Ezzel szemben az adószámos magánszemély a ’T101-es nyomtatványon kér adószámot és ezen jelent be minden egyéb, az adóhatóság számára szükséges adatot.

A bevallási határidő is eltér: az éves személyi jövedelemadó bevallását (’53-as bevallás) az egyéni vállalkozó a következő év február 25-ig, míg az adószámos magánszemély május 20-ig köteles benyújtani.

A felsorolást lehetne még folytatni, hiszen rengeteg szempont alapján lehetne összehasonlítani a két tevékenységi formát, azonban e cikk célját és terjedelmét ez meghaladja, így csak néhány fontos dolgot emeltem ki.

* * *

Nehogy lemaradj! Írd be a konferenciáink dátumait a naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel! >> KEDVEZMÉNYES KONFERENCIANAPTÁR 2016

Hozzászólások

Jelenleg nincs hozzászólás, légy te az első!

Értékelés, hozzászólás
Az értékeléshez és hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!